„Bezzeg, ha fa lenne, Kósa úr láncfűrész-kommandója sec-pec kikapná onnan.”

Levelet kaptam lájf. Köszönöm küldőjének, hogy megosztotta velem, velünk. Két Debrecenben készült fotó volt benne, és a kísérő szöveg. Nem tettem hozzá semmit, el sem vettem belőle, íme szó szerint:

„Épülnek-szépülnek a Létai úti buszmegállók. Szépen kikövezték őket. Hogy nehéz munkáját térdelve végezvén, hányszor fejelte le a májsztró a villanyoszlopot, azt nem tudhatom. De mívesen körbekövezte, az biztos. Bezzeg-városban ezek szerint senkinek nem szúrt szemet, hogy ezekbe a megállókba meglehetősen macis beállni, az amúgy is túlméretes Volvókkal. Vagy így izgalmasabb...? Oké, majd kiszedik... Plusz pénz, plusz munka. De, mint megszoktuk, és ahogy a cívis mondja: „fussa...” Bezzeg, ha fa lenne, Kósa úr láncfűrész-kommandója sec-pec kikapná onnan. Addig is marad debreceni kuriózumnak, az emberi hülyeség emlékoszlopának...”

Ismét szemérmesen hallgatott az önkormányzati média.

Azt már megszoktuk, hogy kínos ügyekben úgy tesz a közpénzem működő városi média, mintha nem történt volna semmi. Legyünk őszinték: ezért kapják a fizetésüket.

Az azonban már érthetetlen, miért nem szóltak róla, miért nem mutatták be, hogy a Critical Mass kerékpáros demonstráció keddi – szeptember 22. – vonulásában első alkalommal egész családjával együtt megjelent Debrecen polgármestere, Kósa Lajos. Azt is mondhatnánk, hogy közelednek a választási kampányok, de mivel Kósának nincs szüksége olcsó népszerűségre, inkább véljük azt, hogy a családos polgármesteri jelenlét a bizonyság arra: a városi kerékpározás Debrecenben a tűrt kategóriából a támogatottba került át. Úgy legyen! 

Az önkormányzati média egyetlen fotót, egy vágóképet sem szánt Kósáéknak, a Napi Élet blogmagazin fotósa azonban megörökítette őket.

A Critical Massról készült teljes képgalériájuk itt látható.

Nem oly nagyok ezek a fizetések, hogy ennyire el kellene dugni a róluk szóló információkat. Az önkormányzati média pedig ismételten kínosnak ítélte, hogy szóljon arról, ami a lakosságot érdekli.

Miért kellett erre húsz évet várni? Nem is érti az ember, hogy eddig miért voltak titkosak azoknak a járandóságai, akik köztulajdonban lévő cégeket, intézményeket vezetnek. Nem a mások zsebében való turkálás örök vágyáról van szó, hanem arról, hogy minden, ami közpénzzel kapcsolatos információ, az a közre tartozik. Ennyi.

Aki kíváncsi, annak végig kell látogatnia a debreceni cégek honlapjait, hogy nagy leleménnyel rátaláljon az adatokra. Debrecen város hivatalos honlapja nem tette meg azt a szívességet, hogy csokorba gyűjtve együttesen adja közre azokat. Az önkormányzati médiához pedig ismételten hiába fordul segítségért a debreceni polgár. Bár tegnap estére a tévéhíradókban és az online médiában ez volt a vezető hír szerte az országban, a közpénzen működő városi televízió és a város nevét viselő mindenpostaládás hetikiadvány honlapja hallgatott, hallgatott, hallgatott. (Ellenben a szintén debreceni Alföld Televízió hírműsorának első anyaga volt.)

Az örök gyanakvók és minden titkos információk tudói persze most is állítják, hogy a nyilvánosságra hozott járandóságok nem azonosak az egyes vezetők összes juttatásaival. Mi van a rokonok cégei (alapítványai) által benyújtott számlákra kifizetett pénzekkel, a személyes és korlátlan használatra adott céges autókkal, a külföldi utazásokkal…

Az a baj a lakossággal, hogy nem tudja, mi a hír, a helyi hír. Arról beszél, ami nincs, nem úgy van, meg egyáltalán. Például a romagyilkosságok elkövetésével gyanúsított helyiekről.

Egy hét elteltével sem lankadt az érdeklődés a debreceniekben a sorozatgyilkosságok feltételezett tetteseivel kapcsolatos információk iránt. Az emberek már csak ilyenek, megdöbbenve vagy hitetlenkedve idézik a gyanúsítottakhoz kötődő emlékeiket, kicsi ez a város, mindenkinek van olyan ismerőse, aki közelről ismeri a letartóztatott helyieket. Aztán még a rendőrség sem fejezte be a munkáját, nap mint nap hallani arról, hogy most éppen melyik debrecenit hallgatták ki, honnét vittek el számítógépet, merre tűntek fel a nyomozók.

Mindenki beszél, sokszor – meglehet – zagyvaságot, a helyi közmédia azonban továbbra is töretlenül hallgat. A Népszabadságban is szóvá tett némaság okairól Széles Tamás, a Debreceni Városi Televízió főszerkesztője és ügyvezető igazgatója a lap hasábjain értekezett. Széles Tamás alapvetése, hogy ez az ügy „nem debreceni ügy”, mert például „az akcióban nem vettek részt helyi rendőri erők, az elkövetési helyszínek nem kötődnek a városhoz”. És kimondatik a megkérdőjelezhetetlen igazság is : „A helyi televízióknak az a dolga, hogy helyi eseményekről tájékoztassanak, és ha nincs hír, mesterséges hírgyártásra ne pazaroljanak közpénzt.”

A helyi lakosság, a debreceni cívis polgár azonban van annyira botor, hogy mindezt nem ismeri fel, s a főszerkesztő úr szakmai okfejtése ellenére úgy gondolja, hogy ez az ügy debreceni is, és minden helyi vonatkozásának hírértéke van – ezért beszélnek róla. Talán itt lenne az ideje, hogy a tudatlan debreceniek, akiknek a pénzéből működik az önkormányzati televízió, szánjanak még 2400 forintot a családi büdzséből Széles Tamásnak A képes hír című szakkönyvére (megrendelhető a városi tévénél), hogy végre képben lehessenek hírkészítési ügyekben, és ne dumáljanak össze-vissza.

A főszerkesztő népszabadságos reagálása reményt és jókívánságot is tartalmaz: „Őszintén szeretnénk, hogy minél kevesebb ilyen eseményről kényszerüljünk híradós anyagot készíteni, és "napfényes" városunkban a híradószünetet követő napon a virágkarnevál és az ahhoz hasonló kiemelkedő események bemutatása legyen a vezető hír. Ilyen híreket kívánunk minden médiumnak: kicsinek, nagynak, országosnak és helyinek (önöknek is).” Hát igen, kedves. Az tény, hogy az ünnep másnapján a városi tévében a virágokról szólt a vezető hír, mindenütt máshol a súlyos bűnökről és az elkövetésükkel gyanúsítottakról – a debreceni közbeszédben is, azóta is. Igaz, a DVSC futballcsapatának nagyszerű szereplése sokakat megérintett, a sorozatgyilkosság azonban többeket foglalkoztat, mint a foci.

A hírkészítésről szakkönyvet megjelentető Széles Tamás válaszírása pénteken reggel jelent meg a Népszabadságban, aznap este az általa vezetett televízió hírműsora egy személyi hírről is beszámolt. Hír, hír, hír! Új vezető: „Új igazgatója van a Debrecen köztisztaságáért felelős AKSD Kft-nek. Virág László megbízása 2013. december 31-ig szól. Virág László korábban az Airport Debrecen Kft. ügyvezető igazgatója volt. A vezetőt a cég kisebbségi tulajdonosa, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. nevezte ki. Az új igazgató a külföldi érdekeltségű többségi tulajdonos megbízottjával, Kardos Mariannal vezeti a kft-t.”

Ha szól a városi televízió Virág László korábbi tevékenységéről, akkor miért csak egy posztját említi? Virág korábban volt már a hajdú-Bihar megyei közgyűlés fideszes alelnöke, majd a Debreceni Vagyonkezelő Rt. stratégiai igazgatója is. Az Airport Debrecen Kft. ügyvezető igazgatói posztjáról pedig azért mondott le, mert a bíróság jogerősen egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte – két évre felfüggesztve – nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt. (Ez az ítélet itt nem hír) Virág László legutóbb annak a Debreceni Cargo és Logisztikai Kft-nek az ügyvezetőjeként szerepelt a hírekben, amelyik cég a debreceni repülőtérre pályázat, majd nyert, majd visszalépett. (Városházi hiszti) 

Virág László ismét önkormányzati érdekeltség vezetője, személyéről ismét furcsán adnak tájékoztatást.  

Képes hírek? Képtelenek.