A Kossuth-díjas író gondolatai nem tetszettek az önkormányzati médiának. Cívishonban nincs helye az efféle szabad beszédnek.
A könyv ünnepe a gondolat ünnepe is. A megfontolt, a felelős, az őszinte gondolaté, amit szabadon lehet megosztani másokkal, mindenkivel, nem csak nyomtatásban, hanem élőszóban is. A média pedig leginkább arra való, hogy tudósításaiban fontos dolgokról számoljon be azoknak, akik nem lehetettek jelen olyan eseményeken, amelyek érdeklik őket. Ez ilyen egyszerű. Különösen a világ ama részein, ahol nem diktatúra (ön)cenzúráztat, hanem a demokrácia szabad ájere élet.
Akkor most következzen a tényvaló.
Závada Pál író nyitotta meg Debrecenben az ünnepi könyvhetet csütörtökön. Önironikus könnyedséggel induló beszéde hamar borússá vált, mikor mérlegre tette a jelent, aggodalommal pillantott a jövőbe. Idézzük az MTI tudósítását:
Závada Pál beszélt a fajgyűlölet, a megszégyenítés, a kipellengérezés mai megnyilvánulásairól. Kijelentette: érveléssel nem vesződő, szimpla gyalázkodások vonják kétségbe amúgy köztiszteletben álló honfitársaink becsületét, szellemi épségét, önálló gondolkodásra való jogát és magyarságát - csak azért, mert közös nemzeti dolgaink bizonyos fejleményeit bírálni merik. "Akiket így az utóbbi hetekben-hónapokban hecchírlapírói tollhegyre tűztek, azok történetesen kortárs irodalmunk jelesei, írók - ezért is könyvheti kérdés ez a szégyen (...)" - mondta Závada Pál a Spiró György elleni közelmúltbeli megnyilvánulásokra utalva."Hanem hogy ne feledjük, az eljövendő szégyenpadokon lehetnének, lehetünk sokan mások, olvasók is - lehet még bárki. S még az se fog kelleni hozzá, hogy belekeverjék az embert valami érettségi tételbe" - fogalmazott az író. "Csillapítsuk a végezetes indulatokat, rekesszük el az ellenségeskedő gorombaság útját, erősítsük az építő és együttműködő szellem befolyását" - mondta, majd hozzátette: "... el ne higgyük, hogy amivel eddig büszkélkedhettünk, azt eztán majd szégyellnünk kell, hogy akire a határokon túl is odafigyelnek, az másodlagos magyar lesz, s hogy ami eddig művészi érték volt, az szótöbbséggel vagy erőfölénnyel lesz megvonható".
Még a bulvárosodás meredek lejtőjén gyorsuló megyei napilapnál is megérezték, hogy fontos dolgokról beszélt Závada, ezért idézték is nyomtatásban és interneten egyaránt:
Az íróknak és olvasóknak addig kell örülniük, amíg a szórakoztatóipari, politikai pr-menedzserek nem harsogják túl őket. – S ekkor még nem is gondoltunk a legsötétebbre, pedig tehetnénk, hiszen az utóbbi évek igencsak harsányak voltak, sőt, aligha jósoltuk volna néhány esztendeje, hogy a fajgyűlölet mára gyilkos indulatokat szül. A hatágú sárga csillag ma már ismét fenyegetésként kerül elő, érvelést nélkülöző gyalázkodásokkal. Csak azért, mert nem akarunk bezárkózni az „extra Hungariam non est vita” (Magyarországon kívül nincs élet) ketrecébe – foglalhatjuk össze Závada Pál szavait. – Akiket hecclapok élére tűznek emiatt, azok kortárs íróink legjavához tartoznak. Ez szégyen a könyvhéten, és ne feledjük: kerülhetünk erre a pellengérre mi is, nem feltétlenül kell hozzá érettségiügy – utalt az író a legutóbbi matúra Spiró György gondolataival kapcsolatos érvelési feladata nyomán kavart vitára.Felhívta a figyelmet arra: ismerjük el, azok is elkötelezettek a nemzetért, akik német, zsidó, szláv eredetű magyarok elevenébe vágó kérdéseket feszegetnek, vagy olyanokat, hol veszett el a magyar, illetve nemcsak áldozatként, tettesként is tekintenek magyar önmagukra, a nemzeti önkritika hagyományával.
És hogyan foglalkozott az eseménnyel a közpénzen fenntartott önkormányzati tulajdonú média, mit tartott említésre méltónak Závada Pál súlyos ünnepi beszédéből?
A város nevét viselő mindenpostaládás hetikiadvány honlapja egy rövidke bekezdést áldoz Závadára:
Závada Pál megnyitójában a könyvbarátokhoz szólt kissé elkeseredetten, hiszen mint mondta: egyre kevesebben vannak, akik aktívan olvasnak, s folyamatosan fogyó, ám erős kisebbséget alkotnak. Még kevesebb azok száma, akiknek a könyvről az irodalom, ráadásul a kortárs magyar irodalom jut eszükbe. Arról is szólt, hogy az írók, olvasók addig örüljenek, amíg a szórakoztató pr-osok túl nem szárnyalják őket még a könyvhéten is.
A városi televízió tudósítása pedig egy összetett mondat erejéig ad szót a szónoknak:
Kevesebben vagyunk, akiknek a könyvhöz bensőséges közünk van, mint akiknek nincs, jóval kevesebben vagyunk, akik aktívan olvasunk, mint akik nem – vélekedik Závada Pál Kossuth-díjas író.
Mint látjuk, kikapták a lényeget cefetül. A debreceni önkormányzati média tehát úgy döntött, a debrecenieknek elég ennyi Závadából, a cívis agyakat nem szabad megzavarni mélyebb gondolatokkal, ráadásul olyanokkal, amelyeket ebben a városban nem illendő nyilvánosan hangoztatni. A debreceni közpénzen működő média ismét meghamisítja a történteket, elhallgat, manipulál. És ez itt már fel sem tűnik, mert hosszú évek óta része a hétköznapoknak és az ünnepeknek.
A könyv ünnepe a hivatalos debreceni médiában nem a gondolat ünnepe. Torát ülték.
