Lebensraum a stadionban

Az ország első embere megígérte, állami pénzből felépül - kell az élettér.

A Magyar Távirati Iroda tegnapi híre a kormányzati portál hírközpontjában:

„A kormány úgy döntött, Orbán Viktor miniszterelnök személyes ígéretének megfelelően megszünteti azt a méltatlan helyzetet, hogy Magyarország egyik legjobb futballcsapata, a - tavaly a Bajnokok Ligája, az idén pedig az Európa Liga csoportkörében szereplő - Debrecen nem tud a saját szurkolói előtt, az Oláh Gábor utcai stadionban játszani Európa élcsapataival. Ezért az állam és a debreceni önkormányzat létrehoz egy közös projektcéget a stadion felépítésére. Az épületet a debreceni önkormányzat fogja üzemeltetni, a kormány pedig két év alatt - jövőre és 2012-ben - két egyenlő részletben tízmilliárd forintot biztosít a stadion felépítéséhez.

Az új stadion a tervek szerint holland mintára épülne, a 20 ezer fős létesítményt a régi Nagyerdei Stadion helyén húznák fel. Kováts Ákos, Debrecen főépítésze szerint Debrecenben is családbarát arénát kellene felépíteni, amelyben vendéglátóegységek és kiszolgálóhelyiségek is helyet kapnának, egyfajta életteret teremtve a szurkolóknak.”

Nagy legendáriuma van már annak, hogy Debrecen polgármestere hány alkalommal, milyen befejezési dátumokkal és miféle forrásból finanszíroztatva ígérte meg a futballstadion megépítését. Tegnap óta azonban már szinte bizonyos, hogy vége a mesék korának, itt a tényvaló a szépújvilágban: döntött a kormány! És mi a kormány döntésének előzménye, szakmai megalapozása, indokoltágának forrása? Az, hogy Orbán Viktor személyesen ígéretet tett rá. Ennyi elég! Ilyen a vezérelv a gyakorlatban.

Debrecen és térségének futballszerető lakossága természetesen örül, a többiek – itt és szerte az országban – meg nem. Sokan és sokszor fel fogják tenni a kérdést: miért kell ilyesmit állami pénzből, tehát mindenki pénzéből fizetni, amikor szarban a haza? Miért nem a mágnásvilág, a magántőke tüsténkedik – csak kivenni szereti a pénzt a fociból, beletenni nem? És konkrétan ki(k)től veszi el azt a tízmilliárd forintot a nemzeti együttműködés kormánya, amit beleépít a debreceni stadionba? Mert mostanság meg szokták mondani, hogy mit miért vesznek el, vetnek ki: például fél százalékkal több nyugdíjjárulékot mindenkinek, hogy a negyven éves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjasok lehessenek. Ugye. És miért éppen és kereken tízmilliárd? „2004-ben még úgy képzelték Debrecenben, hogy az új stadion felépítéséhez nem tíz, hanem csak 4 milliárd forint szükséges, amelyből hármat előteremtene a város (például ingatlanok eladásával, illetve a stadion mellé egy befektető építene szállodát), egyet pedig a kormány adna.” (Origó) Tényleg ennek a tízmilliárdnak bizonyos százalékából (is) kell majd visszafizetni a Fidesz korábban felvett óriási hiteleit? És hogy viszonyul ez a tízmilliárd forint a devecseri és a kolontári áldozatokat ért vörösiszapos károkhoz, a helyreállítás költségeihez, amihez Orbán miniszterelnök tévéreklámokban kéri minden magyarok anyagi segítségét?

Hogy mindez demagógia lenne? Meglehet. Ám a szeretett lakosság ilyen, hajlamos efféle demagógiákra. Tudja ezt minden politikus, aki kampánya, napi működése során rendre kihasználja a választók sokaságának nyitottságát a demagógiákra.


Ne feledkezzünk el az élettér (lebensraum) ügyéről sem! A város főépítészének erről a kifejezésről nyilván nem az az értelmezés jutott eszébe, amit érettségire készülő középiskolásoknak tanítanak, és mivel a főépítész úr köztudottan nem szélsőjobboldali, ezért olyan demonstrációkra, gyűlésekre sem jár, ahol a szónokok minden második mondatban „élettereznek” egy nagyot. Nem értjük tehát félre, amikor a főépítész épp a szurkolók kapcsán emlegeti egyfajta élettér megteremtésének szükségességét az új stadionban. Arra azonban már most lehet számítani, hogy a város „életterének” védelme érdekében a levegőjének tisztasága okán aggódók fel fogják emelni hangjukat a Nagyerdő szélén történő építkezés (majd jelentős gépjárműforgalom, környezetpusztítás stb.) ellen. Demonstrálni fognak, odaláncolják magukat a fákhoz, keresztbefekszenek a földtúrógépek előtt, és ordítva fogják kérdezi: miért itt? Szép nagy sík placcon fekszik a város, az utóbbi években az önkormányzat is felvázolta már néhány alternatív helyszín előnyeit, akkor miért itt épülne fel a stadion. Miért itt?! Miért itt?! Miért itt?! Ez a skandálás is lesz olyan hangos, mint a Kósa ígéreteit számon kérő szurkolói kórus volt: Hol a stadion?! Hol a stadion?!

Most látom, ez az írás nagyon hosszúra sikeredett, arra már nem jut türelem, hogy a debreceni, a magyar foci színvonaláról, állapotairól is értekezzünk. Pedig stadionügyben talán ez sem lenne mellékes.

A bejegyzés trackback címe:

https://basahalom.blog.hu/api/trackback/id/tr192435222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Michael Knight · http://michaelknight.blog.hu 2010.11.09. 08:29:01

Attól tartok, hogy a civilek se sokáig kiabálnak - az éppen futó törvénymódosítás után már nem lesz joguk megvétózni az ilyesféle beruházásokat sem. Vagy ha kiabálnak, hát az pusztába kiáltott szó lesz csak. De ez így demokratikus. Akárcsak a kormány országosan, Kósa Lajos helyben tulajdonképpen a maga kétharmadával vagy négyötödével vagy ki tudja mennyiével valamennyi választót képvisel, és nyilván szavaztak rá civilek is. Vagyis ha önmagával, esetleg a Fidesz-frakcióval egyeztet, akkor mindenkivel egyeztet, ilyen széles körű egyeztetés meg még sosenem volt magyarországon ugyebár. És az a szörnyű, hogy a kormány mindezt képes is elhinni önmagáról.

A közpénzből stadion kérdéshez pedig:
michaelknight.blog.hu/2010/09/18/hol_van_a_stadion

Kolenk 2010.11.10. 13:39:21

Eddig is ott volta a stadion és senkit nem zavar.

Frank Columbo 2010.11.10. 23:14:01

Ez a stadion a meglévő régi stadion helyére fog épülni ráadásul kissebb területen így ha ügyesen építkeznek akkor még az erdőnek vissza is adhatnak területet de elvenni nem fognak belőle szerintem. Ha egy óriás gyógyszergyár a maga kellemesen maró hatású de persze maximálisan környezetbarát kibocsájtásával elfogadható a nagyerdő legszebb részén akkor ez a stadion aztán tényleg nem sok vizet fog zavarni úgy, hogy egy lepukkant stadion helyére épül.

d842058 2010.11.11. 08:33:45

Ki az a Petromán László?
Szeretnék többet tudni róla, mert a Debrecen című lapban megjelent cikke igen bátor, a demokrácia és az alkotmányos viszonyok védelmére kel, pedig Debrecen a Fidesz fellegvára. Kik írják-szerkesztik ezt a lapot? A fejlécén az áll „ A város lapja”. Nincs nyomás rajtuk a városi vezetés részéről, hogy a FIDESZ frakcióvezetőjével szemben és félre nem érthető módon foglalnak állást? Nem érheti retorzió a még kevéssé ismert, bizonyára kezdő és fiatal újságírót bátor szókimondásáért? (Ha igen, akkor számolhat a demokratikus közvélemény és szervezetek védelmére!)
Ha ilyen nyíltan ellenzéki és demokratikus szellemű írás megjelenhet a fideszes fellegvárban, akkor van remény a „kétharmados forradalom” után is. Akkor talán nem véletlen, hogy az alkotmánybíróságot korlátozó parlamenti döntés csak nyögvenyelősen ment át. Akkor lesz még úgyabb is.
Hajrá Debrecen c. lap!

Az igazságosság ára
Úgy tűnik, kis hazánkban nincs kormányzás
böszméskedés nélkül. Mintha nem lett volna
elég, hogy nyolc éven át a böszmeség irányította
az országot, most Lázár János, a Fidesz
parlamenti frakcióvezetője vállalta a böszme
szerepét. Javaslata, az Alkotmánybíróság kompetenciájának
szűkítése a gyakorlatban kártékony,
elméletben pedig egy nagy marhaság.
Lapzártakor még nem tudható, hogy pontosan
mi is húzódik a kezdeményezés mögött: vagy jó
ötletnek tartják alkotmányellenes törvényeket
hozni, vagy nem tartják alkalmasnak az Alkotmánybíróságot
arra, hogy a törvények alkotmányosságáról
döntsön. Nem is tudom, melyik a
rosszabb verzió.
Az nagyjából világos, hogy a pénzügyi stabilizációhoz
szükséges, egyébként népszerű lépésekről
nem akarnak hosszadalmas állóháborút
folytatni a taláros testülettel. Bankadó,
hipermarketadó, a szoclibek által a tutiba bebetonozott
elvtársak zsíros végkielégítéseinek
különadója – ezek alapvetően kedvesek a nép
szívének, és sértené is az igazságérzetüket, ha
holmi paragrafusbúvárok sajtos tallérral a nyakukban
keresztbe tennének ezeknek az intézkedéseknek.
Csakhogy azok a paragrafusbúvárok felelnek
azért, hogy a jogrendünk egységes és ellentmondásoktól
mentes legyen. Ami jogszerű, az
nem mindig tűnik igazságosnak, és ami igazságosnak
tűnik, az nem mindig jogszerű. Ez az
ára annak, hogy működőképes, az esetek nagy
többségében igazságos, de hibátlan belső logikai
rend szerint felépülő jogrendünk legyen.
Ami persze nincsen, de törekedni rá, az bizony
szükségszerű.
Még ha az igazságosság kedvéért tesszük is,
de ha léket ütünk a jogrend belső logikáján, rövid
távon talán nyerünk, de hosszú távon súlyos
károkat okozunk, vagyis az igazságosság
nevében kiönthetjük a fürdővízzel együtt a gyereket
is.
A Lázár-javaslattal a jogrendünkön esett
károk ecsetelését és a demokrácia féltését meghagynám
most másoknak – a napokban mindenféle
tiltakozó megmozdulások várhatók, a
szónokok elmondanak majd minden jó érvet,
meg még egy csomó rosszat is, ezzel nem is kívánnék
versenyre kelni. Viszont elmondanám,
miért tartom a Lázár-törvényt kapitális nagy
politikai melléfogásnak és kommunikációs öngólnak.
Egyrészt, a Fidesz négyéves kemény munkájának
eredményét hajítja ki egyetlen mozdulattal.
Mire nagy nehezen eloszlatták a politikai
ellenfeleik által róluk festett negatív képet, és
felépítették a szoclib ámokfutás után a jogállamiságot
helyreállító, az országot a józan ész birodalmába
visszavezető politikai erő képét, most
önmaguknak rajzolnak e képre patát és szarvakat.
Mégpedig önként és dalolva. Kétharmaddal
a háta mögött ez a kormány lehetne a szelíd erő
megtestesítője, jogállamiság eminense. Ehelyett
fölöslegesen hergel indulatokat, nyit új frontokat,
és ébreszt súlyos kételyeket.
Másrészt, épp akkor teszi mindezt, amikor
legfőbb politikai ellenfele, az MSZP magába
roskadva, legyőzve hever. Elfogytak a szlogenjei,
és épp a csöndes széthullással van elfoglalva,
amikor segítségére siet Lázár, fölrázza, életre
pofozza, ad neki új kihívást, új lendületet, új
életcélt – a széteső platformokat újra egy zászló
alá tereli, és ismét sanszot ad egy Gyurcsány
nevű kalandornak. Ekkora politikai és kommunikációs
baklövést a rendszerváltozás óta még
nem láthattunk, és nagy árat is fizetnek majd
érte.
Petromán László
(eredetije elérhető: www.deol.hu/dbarch/12/36/12-36_09.pdf)
süti beállítások módosítása