Egyedül az elhallgatás állíthatná meg a Jobbik gárdaszerű polgárőreit.
Hajdúhadház város lakosságának jelentős része a médiából értesült arról, hogy az ő utcáikon masírozgat a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület néhány tucatnyi tagja. A tizenkét és fél ezres városban ugyanis nem érzékelhető, nem látványos a 4-6-8 fős csoportokban járőrözgető feketeruhások jelenléte. Tehát amikor a hadházi átlagpolgár szeretné megtudni, hogy mi történik a városában, akkor este bekapcsolja a televízióját, odakattint valamelyik (mindegyik) országos csatorna híradójára, ahol 30-90 másodpercben mutatnak neki feketeruhást. Egy-két lap terjedelmesebb riportot is megjelentet, az online újságok meg frissítgetnek, aszerint, ahogy csordogálnak az információk: az utóbbi két napban leginkább a feketeruhások és a rendőrség (pontosabban a belügyminiszter) szkanderéről.
Ha nem lenne a média, nemigen tudnánk semmit sem. Ha nem lenne a média, nagy valószínűséggel itt nem lenne semmi sem.
Tudjuk, attól, hogy egy-egy településen néhány napig vonulgattak az utcákon a feketeruhások, majd odébbálltak, sehol nem javult tartósan a közbiztonság, nem lettek élhetőbbek a helyi közösségek hétköznapjai, nem javult semmi, sőt. Tudja ezt a feketeruhások mögötti párt is. Ennek ellenére sikerként élik meg demonstratív településjárásaikat. Merthogy tényleg sikeresek. Igen kevés anyagi ráfordítással rendre elérik, hogy napokon keresztül ők adják a média vezetőhíreit, róluk legyen szó, őket mutassák a tévék, nyilatkozataikért versengjen a sajtó.
A Jobbik jobban használja a médiát, mint bármelyik másik magyarországi párt. A média pedig partner ebben a ténykedésükben, mert momentán mást nem is tehet. A magyarországi sajtó a pártok mentén tagolt, a közszolgálati média ilyen mértékű politikai irányítása a keményebb pártállami időkre emlékeztet, állítólag hírverseny is van; meg sokkal egyszerűbb a „médiakész” anyagokat felszedni, mint oknyomozni, utánajárni, kisebb-nagyobb helyi vagy országos hatalmakkal konfrontálódni, megnézni a történések mögöttesét.
Jelen pillanatban ezer fontosabb dolga, ügye-baja van az országnak annál, hogy félszáz feketeruhás Hadházon mutogatja magát, állítólag elrettentő célzattal. Ha helyén kezelte volna a feketeruhások hadházi megjelenését a média, akkor hírértéke csak a kisvárosban és környékén lett volna, az országos médiába be sem kerülhetett volna. És ha nem kerül be az országos sajtóba, akkor nem bátorodnak fel a feketeruhások, nem kelt zavart a belügyminiszter erősködő nyilatkozata, nincs egyre nyíltabb verbális konfrontáció, amit aztán rendőrségi fellépések követnek. És így tovább, és így tovább.
Nem a médiát okolom, az ország helyzete egyre durvább, s ebben a helyzetben ez a szerep jut a médiának, mert kevés és megosztott ahhoz, hogy megtalálja és megerősítse saját, hivatása szerinti szerepét. Vannak országok, közeli és távolabbi is, ahol a média pártállástól, politikai szimpátiától függetlenül egységesen tudott fellépni, amikor a sajtó szabadságát, a demokráciát veszélyeztető lépéseket tett (vagy csak akart tenni) a hatalom. Magyarország nem ez az ország. Itt alapvető jogsérelmek megítélésében is óriási nagy a különbözőség, így hát remény sincs arra, hogy a magyar sajtó irányítói egyszerre úgy döntenének: nem adnak hírt a feketeruhások újabb járőrözéseiről.
Tehát folyt. köv.
Újabb településekre is ellátogatnak a feketeruhások, a média odasereglik, a rendőrség ideiglenesen megsokszorozza helyi erőit, a feketeruhások figyelik a média kameráit, a rendőrök figyelik a feketeruhásokat, közben a betörők meg betörnek. Ahogy az Hadházon is történik napjainkban.
(Konyhás István fotói. Korábbi hadházi felvételek itt láthatók.)