Tóth Sanyika jódlikirály

Szokták mondani: ez már olyan rossz, hogy jó. Tóth Sanyikára ezt nem mondhatjuk, mert ő bűnrossz.

A kánikulai lazázás egyik helyszíne lehetett a 15. KOTTA Fesztivál, a honi fesztiválbiznisz nemecsekernője. Aki megjárta Hajdúböszörményt, az betévedhetett a Spatzen Jodler Sextett koncertjére, ahol a fő produkció Tóth Sanyika, hivatalos nevén I. ifj. Tóth Sándor Magyarország jódlikirálya volt.

Médiajelenségről beszélhetünk, ez kétségtelen, Sanyika megjárta már a magyar kereskedelmi televíziózás és a legalja printbulvár mélységesen bugyrait. Megemelték, ejtették. Nem kívánnék hosszabban leragadni itt, a provincia eme provinciáján, csak annyit mondanék, hogy Tóth Sanyika nem Uhrin Benedek, nem a lakodalmas-sramli rock paródiája, nem performansz, nem proteszt-zene, zene meg aztán végképp nem. Hogy micsoda? Van rá jelzősszerkezetem több is, de inkább tessék megtekinteni egy apró részletet, és szubjektíve véleményt alkotni, mert ugye átlagemberként csak így lehet. (A minap mondta az egyik nagytehetségű politikusunk: „az a szubjektív véleményem…” Neki biztosan van még egy objektív véleménye is, meg még másik három készenlétben, ha a helyzet úgy kívánja.) 

Ha erre a kék mondatra kattintasz, akkor láthatod és hallhatod.