Kié a Kossuth tér?
Mindenkié. Persze. Csak ez a mindenki egyre nehezebben tűri egymást. Tolerancia a fasorban sincs. Fasor sincs.
A Kossuth tér – ha van egyáltalán – kétségtelenül a város szíve. Ott élni – mármint a Hatvan utca sarkán és a Piac utca elején – kétségtelenül jó. És rossz. Mert minden közelben van, mert a cirkusz is. A Kossuth téren lakók közül többen már fejből tudják Gyurcsány őszödi beszédét, ablakuk alatt oly sokszor játszották le nekik magnóról a Kossuth tériek, a tüntetők. Ezek a szolid hétköznapok. (Íme egy videós bizonyítéka annak, hogy a magasabb lakásokba is felhallatszik az ige.) Hétvégeken meg vásár, buli, korzó, koncert, össznépi sütés-főzés, nagygyűlés, kisstíl, tűzijáték, zsírszag, óbégató ifjak, okádó részegek. Inkább éjjel, meg nappal is, egyvégtében. A Kossuth téren lakók közül többen visszasírják azt az időt, amikor még nem volt ledíszkövezve az egész centrum, amikor csak a belvárosi gépkocsi-forgalom zajolt, és csak nappal. A Kossuth térre programhegyeket szervezők szerint meg ennyi hátrány elviselhető a főtér melletti lakhatás előnyei mellett, akinek meg nagyon nem tetszik a permanens csinnadratta, nyugodtan elköltözhet a csendes kertségekbe.
Nem új ez a nézeteltérés, most éppen azért aktuális, mert ismét foglalkozik vele a – nem helyi(!) – sajtó. Az MTI írt róla – átvette például az index is –, hogy morgolódik a lakosság. Szavuknak talán lett volna némi foganatja, ha egyik szószólójuk nem a szocialisták önkormányzati képviselője lenne. Márpedig ezen a tájon nem sok babér terem olyan ügyekben, amikben a helyi ellenzék is megnyilatkozik. Kétségtelen, némi népszerűségre számíthat az a politikus vagy párt, amelyik jogos lakossági panaszok képviseletét vállalja magára. De jót tesz-e ezzel az ügynek, a lakosság ügyének? Szinten bizton állíthatjuk: itt és most nem. Ebben a sajátos cívis világban jelenleg leginkább azzal támogathat egy-egy érdeksérelmi ügyet a debreceni ellenzék, ha a lehető legtávolabb marad tőle. Az utóbbi évekből több példa bizonyítja, hogy az előljáróságon nem szeretik, ha a lakosság nem mutatkozik maradéktalanul boldognak és hálásnak. A városvezetés tart a civil elégedetlenkedéstől, a politikai ellenzékétől azonban cseppet sem. Ez van.