Mindenkit átvertek. Alaposan. De ez itt így van rendjén, ezért nem lehet hallani ilyesmit, hogy „bocsánatot kérünk, kedves lakosság”.
Közeledik a végjáték, ami legalább annyira csúfos, mint az egész történet. Az első polgármesteri fórum óta – ami közel négy esztendeje volt – sorozatos hazugságok, tudatos félrevezetések, hatalmi packázások, a debreceni piaci árusok és piaci vásárlók lekezelő semmibevétele fémjelzi a város újabb látványberuházását. Nem azok építik, nem annyiért, nem olyan tervek alapján, nem akkora területen és magasságban, mint amiről eredetileg szó volt. Nem akkorra készül el a piac és nem annyi lesz a bérleti díj, mint amit ígértek. A hantalavina egyes intermezzói megjárták az országos közszolgálati tévét is, de mit sem ér a nagy nyilvánosság, ha helyben remekül összejátszik a közhivatali apparátus és a magánbefektető. A politika és az ő gazdasági melléküzemága.
Az új fejlemény az, hogy végre bemutatták az árusoknak a csarnokot, és tájékoztatták őket arról, hogy mennyi lesz az asztalok bérleti díja, illetve azok licitjének kiindulása. Az asztalok kicsik, a díj magas – így lehet összefoglalni (Piaci vita, Asztalmustra, Februárban nyílhat meg az új piac). Az önkormányzat csak az asztalok bérleti díjából havi minimum 6 millió forintot akar beszedni, ehhez jönnek még pluszban az üzlethelyiségekből bejövő összegek, s mindezt az árnövekedést végül a piacon vásárló debreceniek fogják kifizetni, ezért nem néhány száz kereskedő és őstermelő – akiket immáron az önkormányzati ág is húz – ügye az, ami a piac kapcsán történik. Egyébként ha valaki részletesebb tájékoztatásra vágyik az új piac belső elrendezéséről, meghirdetett bérleti tarifáiról, tervezett működési rendjéről, az véletlenül se keresse azokat az önkormányzat hivatalos honlapján vagy a piacot üzemeltető közterület-felügyelet internetes megjelenésén, mert ott semmit sem talál ezekről, nem azért vannak ezek a közpénzen fenntartott „nyilvánosságok”, hogy tájékoztassák a debrecenieket. (Esetleg olvasgassák a Rézműves Család blogjának piaci bejegyzéseit visszatekintve is.)
Szólni, hangosabban tiltakozni egyetlen érintett sem mer, az utóbbi két év bebizonyította, hogy csak a rövidebbet húzza, aki felemeli szavát a méltánytalanságok miatt. Az árusok szeretnének végre árulni, részükről már semmi cicó, mert az önkormányzatnál van a slukker. A kiszolgáltatott piacozók – kereskedők, termelők, vásárlók – pedig ne is számítsanak arra, hogy egyszer majd valaki bocsánatot kér tőlük a megannyi hazudozás, packázás, félrevezetés miatt.
Emlékeztetőül következzen itt egy dokumentum-videó két részben, ami a régi piac utolsó napján, 2006. július 15-én készült:
Végül két információ a könnyedebb, bulvárosabb hírek iránt érdeklődőknek:
- Debreceni zenész a világhírű magyar csibész
- Vonzóvá vált Debrecenben hajléktalannak lenni – az önkormányzati tévé szerint- Kósa csak a hetedik azok közül, akiknek pénzt adna kölcsön a lakosság