Tudod, hogy alakult ki a koncerteken az öngyújtózás?
Amikor lírai ihletésű számok alatt a közönség öngyújtót lóbálva borítja fényárba a teret? Hát az úgy volt, hogy egy koncerten az egyik fickó sörrel a kezében hallgatta a zenét, véletlenül meglökték, a doboz leesett, s hogy a lábak között megtalálja az értékes nedűt, világosságot csiholt öngyújtójával, megtalálta, felemelkedett, a tüzecske még lobogott, megtetszett ez a szomszédjának, és annak a szomszédjának, mindenkinek, és már lóbálták is az öngyújtókat. Így. Honnét tudom? Láttam egy filmecskében. Momentán reklám volt. Na és?
Talán nem kell taglalni, hogy a reklámoknak milyen hatása van az átlagpopulációra, mindannyiunkra, hogy az asszociációkat felszabadító kreativitásért mennyire hálásak vagyunk, illetve mennyire tudjuk utálni az elcseszett hirdetéseket. Az a sorozat, amire most felhívnám a figyelmet, inkább a világtermés javából válogat, s kisebb teret szán a retteneteknek.
A héten zárult – vagy csak szünetet tart? – a Reklama blog negyvenegy részes sorozata, ami kifejezetten a sörök reklámjait taglalja nagy szenzibilitással. A március elején netre került első rész óta közel kétszáz videó és számos fotó illusztrálja, hogy az ügynökségek mennyiféle úton képesek közelíteni a sörhöz, a habos itóka miként hálózza be életünket, nőkét és férfiakét egyaránt. (Ezek a reklámok az antialkoholisták és a sörgyűlölők számára is élvezetet nyújtanak!)
Mivel most éppen vasárnap van, nyár, a foci is itt türemkedik körülöttünk, minden feltétel adott, hogy belepillantsunk ebbe a Magyarországon eddig példátlan gyűjteménybe, ami magyar alkotások közül talán csak egyet vonultat fel. Ez a helyzet, sajna, a focink sincs épp az élvonalban.