A helyi médiáról nyilvánosan. Merthogy ez nem szokás itt.
Egy hónapja kérdéseket intézett Kósa Lajos polgármesterhez Turi Gábor önkormányzati képviselő (MDF), aki az előző ciklusban alpolgármestere volt Debrecennek, jelenleg pedig tanácsnok. Turi Gábor személyét politikusi múltja hitelesíti (alapító tagja az MDF-nek, ő volt az első debreceni vezetője), médiával kapcsolatos mondandóját pedig újságírói és szerkesztői tapasztalatai. Az egy hónappal ezelőtti kérdéseit az alábbi levélben saját maga osztotta meg a megyei napilap belső fórumának tagjaival:
„A városi képviselőtestület november 6-iki ülésének kérdések, interpellációk szakaszában kérdéseket tettem fel Kósa Lajos polgármestert úrnak. Az ülések zárómozzanata a sajtó jelenlétének hiányában általában visszhangtalan marad, de úgy gondolom, a város lakóinak joguk van értesülni az ott elhangzottakról is:
1.
„Miközben az MSZP-SZDSZ kormány forrásmegvonásai révén lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatokat, a debreceni szabaddemokraták csütörtökön sajtótájékoztatón adtak hangot elégedetlenségüknek a város gazdasági helyzetét illetően. A rendezvényen Gadus István, a párt megyei elnöke és Kovács László, az SZDSZ volt polgármester-jelöltje (1,84 százalékot ért el 2006-ban) fejtette ki álláspontját az önkormányzati választáson 73,9 százalékos támogatottságot szerzett debreceni polgármesterről.”
(In: Városvagyon és adósságállomány. DEOL, 2008. október 30.)
Kérdés:
a.) Polgármester úr szerint az ellenzék része-e a polgári társadalom demokratikus intézményrendszerének?
b.) Mennyiben felel meg ez a felvezetés a közpénzekből finanszírozott, közfunkciót betöltő médiumoktól elvárható objektív tájékoztatás követelményének?
2.
Kérdés:
Miközben az önkormányzat vagyonkezelő részvénytársaságának tagvállalata által kiadott médiumok (Debrecen, DEOL) elzárkóznak attól, hogy a parlamenti pártok helyi szervezeteinek életével foglalkozzanak, e pártok országos testületeinek és országgyűlési frakcióinak belügyeiről rendre véleményt formáló írásokat jelentetnek meg.
Polgármester úr véleménye szerint milyen érdeke fűződik Debrecen lakóinak ahhoz, hogy az adójukból (is) finanszírozott, közszolgálati funkciót betöltő orgánumok az őket közvetlenül érintő információk és ügyek helyett ilyen témájú írásoknak adjanak helyet?
(In: Debrecen: Alku. 2008. október 15., 10. oldal
DEOL: Emberi sorsok. 2008. október 14.
Mentő-Lengyel az MDF-nek. 2008. október 13.
Ki tartja hatalmon a koalíciót? 2008. szeptember 16.)
Jóllehet a választ írásban kértem (15 nap az előírt határidő), polgármester úr azonnal reagált.
Válasza az 1/a. kérdésre: igen. A többi kérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy azokra nem fog válaszolni, mert az a látszat keletkezne, hogy beavatkozik a szerkesztőségek belügyeibe. Holott, mint közölte, Debrecen az ország egyetlen városa, ahol nem a polgármester a médiumok vezetőinek foglalkoztatója.
Ettől függetlenül várom november 21-ét.”
Egy hónap eltelt, Turi Gábor kérdései és az azokra adott (vagy nem adott?) polgármesteri válaszok nem érték el a helyi média ingerküszöbét. Mintha mi sem történt volna. Bár azzal kapcsolatban nem lehetnek kétségeink, hogy a közgyűlési kérdezősködésnek lesznek következményei. Turi képviselő úrra nézvést.
Ha már média, pillantsunk rá az önkormányzati tulajdonú kiadvány és televízió pénzügyeire. Néhány egészen friss, 2008-as adat.
Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. időszakos vesztesége 4,7 millió forinttal kisebb a tervnél, összege -101 millió forint. Éves várható eredménye -143 millió forint, amely 8 millió forinttal jobb a tervtől. A Kft. a reklám és hirdetési tevékenységéből származó árbevételi tervét nem teljesítette, attól 4 millió forinttal marad el. Az igénybe vett szolgáltatások – elsősorban a nyomda - tervezettnél kedvezőbb ára okozza a jobb eredményt.
Debrecen Városi Televízió Kft. a 2008. I-III. negyedévére tervezett 12 millió forintos veszteséggel szemben -72 millió forintos veszteséget ért el, amely év végére várhatóan 75 millió forintra nő.
Mivel a sok mínuszból pluszt kell csinálni (például a város vagyonát kezelő holding néhány nyereséges cégének bevételéből, ami alapvetően a helyi lakosságtól származik), ezért talán itt lenne az ideje, hogy a közpénzekből fenntartott média ügyeiről nyilvánosan essen szó. Esetleg a közpénzekből fenntartott médiában – háttérbe szorítva az agitatív pártpropagandát.
