Kótyavetye Nap-kelte

Tegnap, amikor egy héten belül harmadszor is feltűnt a közszolgálati tévé reggeli sávjában, az jutott eszembe, hogy ez már nyilván valami paródia lehet, csak nem vettük még észre, ezért nem röhögünk rajta.

Kérdezte a minap az egyik ismerősöm, hogy mi a fenéért foglalkozom én vissza-visszatérően azzal, hogy Gyárfás meg Kósa egymásban tartja melegen a hőmérőjét. Mondta, vegyem már észre, hogy komoly ember nem figyel már oda sem a halálgyenge magyar közszolgálati televíziózás eme maffiózó producerére, sem a fapados magyar belpolitika ama okoskodó zsebpolitikusára. „Hát ezek senkik, a bámulásuk helyett olvass inkább Dosztojevszkijt!” – így az ismerősöm, aki egy széles legyintéssel lezárta a témát, s azt már nem fejtette ki, hogy miért éppen Dosztojevszkijt…

Minden bizonnyal igaza van. Pontosabban: van igaza. Ezért a továbbiakban igyekszem pusztán és csak tényszerűen dokumentálni a Gyárfás-Kósa duó legújabb összjátékait, s nem elmerülni elemzésükbe. Valahogy így: Kedves emberek, augusztus 9-én, három nap után ismét a közszolgálati Magyar Televízió reggeli műsorában szerepelt Kósa Lajos debreceni polgármester – Gyárfás Tamáshoz fűződő összetett viszonyrendszerének köszönhetően. Meglehet, holnap megint láthatják ugyanott. Talán már össze is bútoroztak.  

Amúgy pedig egy percig nem érdekelne a permanens hőmérőzésük, ha Gyárfás a magáncsatornáján csinálná a politikai PR-t Kósának, Kósa pedig a saját vagyonából építene uszodát meg futballstadiont Gyárfás nemzetközi hóbortjainak, és a többi nexusukat (pl. MOB) nem is sorolom… Ha a saját pénzükből lennének valakik, nem pedig a közéből ekkora nagy senkik – ahogy ismerősöm mondta volt.