Idusunk, te drága

Három és fél tétel összegzésképpen, hogy el ne feledjük.

Már megint – mint néhány napja is – nagyon jó volt az országos sajtója annak, ami itt történt március 15. apropóján.

Hock Zoltán, az MDF új elnökhelyettese Debrecenben járván a sajtószabadság napja alkalmából találkozott a helyi médiamunkások képviselőivel. Az eseményről számos beszámoló született, az MTI tudósítását tucatnyi országos orgánum átvette – mindez még március 13-án történt, éppen eseményaszályos napunk volt. A vidéki látogatásból a nem helyi média számára az volt a preferált hír, hogy Orbán Viktor áprilisban találkozik az MDF-esekkel. Az önkormányzati sajtó azt emelte ki, hogy csak a Fidesszel működne együtt az MDF a 2010-es választásokon (Tisztújítás). A nem önkormányzati sajtó pedig a média lehetetlen állapotairól és a politikától való szabadulás lehetőségeiról szóló passzusokat taglalta részletesebben (Szabadulnia kéne). 

Kinek a pap, kinek a papné, kinek meg kivül tágasabb.

Gadus István, az SZDSZ hajdú-bihari elnöke és debreceni önkormányzati képviselője egy esztendeje már jelképesen lefoglalta a városi televíziót a köznek, de mivel azóta sem változott semmi a cívis város hivatalos tömegtájékoztatásában, idén az egész helyi önkormányzati médiát a kukába dobta. Az valamelyest (meg)magyarázható, hogy a városi tévé – mint az egyik szemétbe dobatott érintett – nem érdeklődött a látványos esemény iránt, az azonban már kevésbé érthető, hogy az MTV debreceni regionális szerkesztősége miért értékelte jelentéktelennek a liberális kukázást. Nem így az a közel tucatnyi országos orgánum, ami hírt adott a debreceni performanszról.

Gadus akciója egyébként nem maradt helyi reflexió nélkül. Válaszolhatott volna rá a kiganézott médiumok egyikének – vagy mindegyikének – vezetője. Nem tette. Válaszolhatott volna rá a városi médiaportfoliót működtető Debreceni Vagyonkezelő Zrt. új kommunikációs igazgatósága. Az sem tette. Válaszolhatott volna még a polgármesteri hivatal kommunikációs tanácsnoka. Az is hallgatott. Válaszolt azonban a Fidesz önkormányzati frakciójának vezetője, megvédte a sajtójukat. Ezt szokták önleleplezésnek nevezni.

Magára vette az inget, úgy tűnik, rá illett a legjobban. 

Kósa Lajos (az elhangzottak alapján mint a Fidesz politikusa, nem mint polgármester) ünnepi beszédéről már előzetesen lehetett tudni, hogy be fog kerülni az országos sajtóba. Egyrészt azért, mert Kósát nagy médiafigyelem kíséri, mióta oda szokott mondogatni Orbánnak. Másrészt azért, mert a pártja alelnöki posztjára készülő Kósa eleve olyat akart mondani, ami az ünnep délelőttjén durranhat egy petárdányit és rövidsége okán könnyen idézheti a sajtó. „Magyarország öngyilkosságra készül”, „össze kell fogni a kormány ellen”. Ennyi. Elégnek bizonyult, egészen az esti fővárosi zavargásokig ismételgették a hírekben, aztán kiszorították a gyújtogatók és a rendőrök. 

A magát állítólag Deák Ferenc örökébe helyező Kósa a sajtószabadságról is szót ejtett.

A vájtfülűek kissé mosolyogva hallgathatták a Fideszben új utakat kereső és a Deák-analógiát öntudatosan magára húzó polgármestert, aki még a sajtószabadság kérdését is elővette némi önvédelmi céllal, szintén Deákra támaszkodva: „nem hazudni” – visszhangzott az ismert mondat, az országos közszolgálati médiát lobogtatva meg jelképesen a márciusi szélben, mivelhogy „egyáltalán nem ellenőrzi a kormányt”, s arról, hogy a debreceni közmédia mennyire ellenőrzi az önkormányzatot s magát Kósát, természetesen szó nem esett. (vagy.hu)

Saját portán márpedig nem söprögetünk!

A debreceni Kossuth tériek holnap befejezik fél éve tartó heroikus tiltakozásukat, mert vezetőjüket rendőrök figyelik. Tették ezt a zsaruk akkor is, amikor március 15-én éjjel a debreceni kormányellenesek forgalomlassítással mutatták ki a budapesti barikádépítők és gyújtogatók melletti szimpátiájukat. A tüntetők tehát mennek, Gyurcsány nem.