A város közelről – blogszemle

A városok olyanok, mint a nők. Idegen szemmel, messziről nézve sokkal szebbek és ígéretesebbek, mint közelről. De igazán szeretni csak nagyon közelről lehet – nőt is, várost is. És aki igazán szereti, az nem ámít, nem hazudja tökéletesnek. Az ég kékre meszelése a fizetett marketingesek és a hályogszemű politikusok dolga, itt most debreceni bloggerek bejegyzéseinek részletei következnek az elmúlt napokból.  

Aenima

Új bejárata lett Debrecen egyetlen csodaszép Plazájának. Nem járok oda túl sűrűn, úgyhogy csak most tűnt fel. (úgy hallom jó ideje készül már) Remek ötlet volt a sepregetőstalpú óriási forgóajtó, a befelé tartó igen okos vásárlóerők ácsorognak előtte félénken, nem mernek belépni, hiszen ezen nincs kilincs! - hallom a toporgó embercsoport elejéről. Egy-két bátrabb megindul és csodák-csodája mozog velük az ajtó, hozzá sem kell érni! Ez már a 21. század tekknikája. Sikerül besurrani nekem is, ekkor fokozódik az izgalom. Csillogó-villogó csodás új padlóburkolót kapott a Plaza. Ha valami különlegesre vágysz, akkor ez a neked való hely: minden lépésért meg kell küzdeni, ha nem akarsz dobni egy nagy hátast. Csak gratulálni tudok a tervezőnek, felgyorsította a vásárlási procedúrámat. Nagyon jó időt csúsztam a célomig. 

Bachterman

a madarak is büntetlenül szarhatják le a padokat, pedig azokat is példásan meg kellene bírságolni. a csövesek pedig egy különleges ízt adnak a főtér amúgy is eklektikus összképének. amikor néha-néha leültünk kicsit süttetni magunkat a napon (mert árnyék az nincs), akkor megfigyelhettük, hogy a hajlékony szaktársak rendszeres időközönként végigtarhálják a padsorokat. a templomkertben székelő (a szó minkét értelmében) dzsipók is rendszeresen leszólítják a járókelőket, kenyérre és más mondvacsinált dologra pénzt kérve tőlük. nem mintha félteni kellene falunk “egekbe szökő” turisztikai vonzerejét, de ezek a kis apróságok igazán odatesznek a turisták nyári élményeihez egy-két kövér feketepontot.

Holdrabló

Ha valaki életében először kilátogat a Loki pályájára, és netán kisdolgoznia kell (a nagy eszébe ne jusson!), az előtte sürgősen felejtse el a magyarok körében oly közkedvelt „Tiszta Balkán!" kifejezést. Majd meglátja. Kósa Lajost a következő bajnoki cím ünneplésénél dobálják fel egész magasra. Annyira, hogy bekukkanthasson a lelátó mögé. Mert az valami csoda látvány, ahogy több száz drukker sörtől duzzadva, elszántan pesálja le a kerítést, a bokrokat, mindent. A Nagyerdőt pedig bajnoki magabiztossággal beborítja a tömény húgyszag.

Kriszti

Lehurcolom bicajt a másodikról, kitolom Csapóutca2 elé, felülök, egész a plázáig eljutok biztonságban. Na onnan jön csak a kaland. A Péterfia utca. Hogy én ott soha de soha nem fogok merni közlekedni, ameddig nincs külön bringasáv, az tuti. Úgyhogy általában bemegyek a kisutcákba, ami egyirányú szok lenni, vagy odafele, vagy visszafele sértek szabályt, de még így is kisebb esélye van, hogy elcsapnak, mint a nagyúton. Mert a debreceni autósoknak nem az a legnagyobb erényük, hogy a bringásra figyelnek, meg a duda is elérhetőbb helyen van, mint a fék. A Bem térig ilyen a dolog, gyorsan kell menni és mindig találni menekülőutat, akkor túlélhető. Utána elég széles a járda, a gyalogos meg kevesebb, úgyhogy ott lehet menni. Egész addig, ameddig a gyalogos nem szól be, meg kezd sasszézni a járdán, hogy "ez gyalogosjááááárda, biciklizni az útteeeesteeeeen". De végülis a nagyerdei körúton már sok veszély nincs, lehet menni kocsik mellett is, ott már nem bántanak. Majd jön maga a hírös nagyerdő. Itt van bicikliút. Elvileg. Mert mindig a gyalogosok vannak rajta, vagy a kutyákat szaratják oda (ez igaz a többi bringaútra is, sőt, amik a lakótelepeken vannak Debrecen északi részén). Úgyhogy itt is várható kis kaland és konfliktus.

Zotya

Ma délután 15:40-ra (a 6204 sz. vonattal) érkeztem vissza a munkámból Debrecen állomásra, ahol az érkezési oldal felőli WC bejáratánál elhelyezett fali ivóvízkúthoz siettem feltölteni, - a vonaton uralkodó kb. 45 °C-ban - utolsó cseppig kiürült vizes flakonomat. Odamentem a kúthoz, teletöltöttem a flakont, majd elzártam a csapot. A flakont letettem magam mellé, majd újból megnyitottam a csapot és megmostam a kezem, a karom és a lábam, hogy valamivel felfrissültebben folytathassam utamat. Nem telt bele 10 másodperc se, mire a WC bejáratánál ülő, a mellékhelyiség használatért pénzt szedő idős hölgy hangosan és haragosan így szólt: "Nem mosdunk! Mit képzel!". Mondtam, neki, hogy biztos nem így vélekedne, ha ő töltött volna egy órát a tűzforró vonaton. De ezt meg sem hatotta hanem, odajött hozzám és elzárta előlem a csapot! Közöltem vele, rendben, akkor megyek a másik kúthoz, amelyik az indulási oldal felől van. Itt már tudatosan cselekedtem, egyből célirányosan a "mosakodással"
kezdtem. Az itt "uralkodó" idős hölgy sem túl udvariasan kezdte: "Jó, hogy nem már beleül". Mondtam neki, ha nagyon muszáj lenne megtenném. Meg azt is, hogy rosszul érzem magam. Ennek ellenére ő tovább hajtogatta, hogy ez a víz nem arra való, nagyon sajnálja. Mondtam, hogy én is nagyon sajnálom és távoztam.