Minden fél(?)kész cuccot a polgármesternek kell bejelentenie?
Ha nem is az alkimisták aranycsinálási receptjét, de egy igen nagyívű elképzelés idei megvalósulását jelentette be Kósa Lajos debreceni polgármester áprilisban. A lényeg: szélerőművek épülnek a város környékén, az ezek álta termelt áram hidrogénre és oxigénre bontja a vizet, az oxigént szabadon engedik, a hidrogénnel pedig a debreceni tömegközlekedés buszait hajtják. Dicséretes! Oxigénnel dúsul a cívis levegő (remélhetően nem így akarják kiváltani a belvárosi famészárlás áldozatainak áldásos ténykedését), a káros kipufogógázok helyett langy vízgőz pöfög majd a helyi buszokból, és elmehetnek a sunyiba glóbuszunk kőolaj- és földgázkészleteinek bitorlói a magas áraikkal. A mai Népszabadságból (Nem csak a paksaméta, hanem a helyszín is hiányzik) azonban úgy tűnik, az idén semmi sem lesz az aranycsinálásból, sőt az sem látszik, hogy lesz-e valaha valami.
(fotó: nol.hu)
Debrecen olyan város, ahol megáll az ájer, oszt megposhad – állítólag Kazinczy Ferenc mondta ezt a cívisek honáról, amikor Csokonai Vitéz Mihály kapcsán kiéleződött a viszonya a debreceniekkel. És ez nem csak akkor volt így, ajánlom újraolvasásra Borbély Szilárd írását az Élet és Irodalomból. Szóval megállt volna az ájer a szélerőművek ügyében? A népszabadságos cikkből kibontakozó egymásra mutogatásból egy dolog kétségtelenül kiderül: olyan projektet mondattak be Kósa Lajossal a nyilvánosság előtt – ki kívánván fogni a szelet (már megint ez a fránya szél!) az áprilisban Debrecenbe járó Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter kommunikációs vitorlájából –, szóval olyan tervet jelenttettek be a polgármesterrel, ami a város részéről nélkülözött mindenféle konkrétságot, még gyenge előszélnek sem volt tekinthető. Az áprilisi bejelentés komolyságát aztán az is alaposan megkérdőjelezi, amit a debreceni hivatalosságok műveltek a városban a Greenpeace aktivistáival, akik épp szélerőműves akciójuk keretében szerettek volna kampányolni a cívisek kifényezett főterén. Elhajtották őket. Megállt az ájer?
(foto: magyarfutball.hu)
Ha már a környezetvédelemnél tartunk, említsük meg a minapi polgármesteri bejelentést is, ami ismét a várva várt debreceni futballstadion felépítéséről szólt. Az utóbbi fél évtizedben nem volt olyan esztendő, amikor ne hangzott volna el az ígéret: méltó helye lesz végre a DVSC focistáinak és szurkolóinak. Egykoron a Nagyerdő szélére tervezték az új létesítményt, de mivel ott nagyon behatároltak a lehetőségek és kifejezetten szigorúak a környezetvédelmi szabályozók, így újabb és újabb helyszíneket jelentettek be, ébren tartva a reményeket. Mostanság azért került elő az ügy, mert a Loki nemzetközi szereplése kapcsán ismét ráirányult a figyelem a jelenlegi lehetetlen állapotokra. Volt hát apropó, lett bejelentés: német befektetőkkel tárgyalnak a Nagyerdei Stadion helyén felépítendő pálya és üzleti-szórakoztatóipari komplexum létesítéséről. Tehát már nem csak új stadionról van szó, hanem rátelepülő további beruházásokról, ugyanazon a helyen, amelyikre effélét korábban sem lehetett volna építeni. Hm. Reménykedjünk az ismételt komolytalanságban.
Érthető mai magyar mediális világunkban, hogy lehetőleg mindenre kell mondani valamit, lehetőleg minél nagyobbat, s mindezt úgy, hogy az utolsó szó a miénk legyen, maradjon. Uralni kell a kommunikációt, persze, de talán nem mindenegyes alig vagy félkész, kimunkálatlan, légből kapott vagy széllelbélelt projektet a polgármesternek kellene bejelentenie. Nem tudják róla lebeszélni kommunikációs tanácsadói? Vagy éppen ők tolják elé ezeket az ügyeket, mondja csak Kósa, van akkora népszerűsége, hogy neki nem árt, ha ebbe-abba ismételten beleég?
