Címeres csoki

Mert sörünk az nincs. De lehetne más.

 

Mint minden tehetősebb – vagy magát annak mutató – magyarországi település, úgy Debrecen város önkormányzata is ajándékcsomaggal szokta ilyentájt meglepni a vezetése számára valamilyen okból fontos, mondhatnánk: VIP személyiségeket. Az idei cívis pakkban újdonságként egy címeres csokoládét is találhatott az arra érdemesült megajándékozott, állítólag Mozart-tallér, csak át van címkézve. Az biztos, hogy nem a debreceni csokoládégyár terméke, mert itt ilyen nincs – már az országban is alig van.

 

De mit is kaphattak volna a közért oly sokat tevők, akiket a köz – vezetői – ajándékokkal lepnek meg az év végén? Mi lehetne az a tárgyiasult kedvesség, ami a városra jellemző? Könnyű helyzetben van a tokaji vagy a soproni polgármester, ők ajándékozhatnak aszút vagy kékfrankost. Nekünk nincs saját italunk, még egy sörünk sem, pedig ahhoz nem szükségeltetne semmiféle természeti adottság, de mily büszke lenne rá a lokálpatrióta kortyolgatóha lenne. Ellenben van mézeskalácsunk, amit legalább háromszáz éve készítenek Debrecenben, egykor nagy híre volt a város határain túl is, hagyományait felelevenítendő idén nyáron már fesztiválja is volt a Déri Múzeum szervezésében. Ha jól emlékszem, ezen a folytatásra méltó eseményen olyan mézeskalácsot is láttam, ami Debrecen címerét formázta. Nem volt színesre pingált, sem aranyozott papirosba csomagolva, ellenben igen ízletes volt – és a miénk. Megérdemelné, hogy a hivatalos ajándékozás rangjára emeltessen a város vezetőinek és marketingeseinek kegyes jóakaratából.

Bár nem ünnepi pakkba illik, mégse felejtsük el, hogy egyetlen olyan étek van a földkerekségen, ami egy magyar város nevét viseli, és szerte a világon ismert. Ez a debreceni páros kolbász, a debreciner (írásmódjának több változata is van Kanadától Németországon át Ausztráliáig). Sajnos, ez a kivételes lehetőség is – mármint az, hogy a város neve ismerős az egész glóbusz disznóhúst zabáló részein, csak éppen nem tudják a távoliak, hogy amit mustárba tuszkorásznak, az egy magyarországi településről kapta a keresztelést –, szóval ez a lehetőség is kihasználatlan, a hivatalos városmarketingeseink fantáziáját ez sem indítja be.

Átragasztott Mozart-tallérok helyett tisztes debreceni iparosok mézeskalácsival megkoronázott békés Karácsonyt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://basahalom.blog.hu/api/trackback/id/tr21840146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2008.12.25. 10:20:50

könyéken pároskolbász-zsírtól csöpögő békés ünnepeket és szerencsés új évet kívánok!

dömdöm 2008.12.26. 17:18:14

Szerintem jó cikk született, ami fontosabb is mint az elsőre tűnhet. Főleg azért, mert az ilyen apróságok mint a repi ajándék nagyon sokat elárul a nagyobb dolgokról, az egészről. Mostanra szerintem nyilvánvalóvá vált, hogy városunk elöljárói nem hagyomány tisztelőek. Legalábbis, ha az az úgymond fejlődést hátráltatja. Lassan eltűnik az erdő, a műemlék házak lepusztulva, tábláik nagyobb része idejét múlt, még az egykori tanács helyezte ki általában a hetvenek években. Parkok helyett belvárosi, eltúlzott méretű színvonaltalan plázák épülnek, van ahol a hagyomány rombolása útján. Közben sosem hallunk olyat, hogy mondjuk adna a város iparűzési adókedvezményt, mondjuk a hagyományos helyi kézművességet ápolók részére. Apróság, de sokat mondó apróság. Fantáziátlan repi ajándékot adnak inkább, valószínűleg a gondolkodásukban sem szerepel, holott régen lehetett volna már, mondjuk a hortobágyi kapcsolat nyomán, akár szürke marha fesztivált pásztortalálkozót, vagy akármit csinálni. Marad a virágkarnevál meg a plázák és össze-vissza beépítés meg az erdőirtás.
Ilyen írás az anyagi függés miatt nem jelenhet meg a Debrecen újságban, az Inform Médiánál meg a tűrhető helyesírásnak és a nem túl zavaros mondatoknak is örülni kell, sokat várni tőlük nem igen lehet.

kácsorzsolt 2008.12.26. 20:27:55


Legyünk igazságosak, a városi repi ajándék nem csak ebből a csokiból állt. Egyébként elég finom volt, s ezzel elárultam, hogy újságírók is kaptak a csomagból, nekem is kihozta egy futár. Hanem volt a csomagban egy fenyőfa alakú gyertya, meg egy DVD-lemez is, a Borzontorz meséi című. S ez a mese már eléggé debreceni, hiszen debreceni szerző írta (Zeke László) és a Debrecen Televízió forgatta le. Amivel nekem csak annyi bajom van: a Debrecen Televízió által kiadott lemez NEM tartalmazza a szerző nevét...!

A tv-nél "elfelejtették" ráírni a DVD borítójára, hogy ki írta a mesét, sőt Zeke neve még a lemezen sincsen rajta...! Mintha ez valami népmese lenne.

Miféle pitiáner meggondolásból hagyták le a szerző nevét a saját művéről???

Remélem, Zekének nem küldtek a repi csomagból - mert akkor karácsonyra gutaütést kapott szegény, nem pakkot.

Pannóca 2009.01.02. 12:50:20

Igen, jó lenne ha valami pozitív, jópofa dolog jutna az embereknek Debrecenről eszébe...

Amíg nem éltem itt, csak annyi rémlett, hogy virágkarnevál és röfitemplom... és, hogy pulykakakast kéne venni... páros kolbász...
Fejlesszünk ki valami nagytemplom alakú pulykakolbászt! :D
süti beállítások módosítása