Csak a sajtót nem inspirálja, vagy tényleg ennyire unalmas a voksokért folyó hadakozás?

Az az érzése támad a honi médiafogyasztónak: a magyar médiát váratlanul érte, hogy itt tavasszal választások lesznek. Vagy direkt bojkottálja a demokrácia eme ritka és nagy ünnepét. Esetleg úgy döntött a sajtó, hogy mivel nincs valóságos tétje a voksolásnak, ezért nem erőlteti meg magát. Akárhogyan is van, nincs jól.

Mit láthatunk online fronton a mainstreamben?

Az index Választás rovata még nem állt elő különösebb truvájjal, szintén csak az egyébként is megjelenő anyagait gyűjti egy kalap alá. Egyetlen érdekesebbnek mondható megnyilvánulásuk a Lesz lesz lesz szemlézés, amiben a médiában elhangzott fideszes választási ígéreteket ragadják ki, szedik csokorba. Itt a viszonylagos pörgésről a blog.hu civiljei gondoskodnak.

Az origo címke (választás 2010) alapján egybegyűjtött Kampány rovata sem erőlteti meg magát plusz szolgáltatásokkal. A Választás 2010 videók ígérkezhet érdekességnek, de mivel csak a saját videómegosztójuk (videa.hu) „lakossági” kínálatából válogatnak, szűkös a merítés.

Jelenleg egyedül a Nol szentel kiemelt figyelmet az országgyűlési választásoknak. A visszaszámlálást mutató banner a nyitóoldalról visz el bennünket a Voks rovatba, ami válogat, összegyűjti a Nol kapcsolódó anyagit, tematikus alrovatokba rendezi azokat. Világos, áttekinthető, nyugodt – talán már túlságosan is az. Némi pezsgést a kiegészítő szolgáltatások nyújtanak: a Twitter ablaka, a Voksblog Facbookra mutató ablaka, lehet még szavazgatni, segíti a gyors tájékozódást a címkefelhő. A kapcsolódó Képgalériák jól színesítik az összeállítást, az aktualitások mellett hosszan lehet nézegetni az elmúlt évek képeit is.

A hvg.hu ugyan megújult a napokban, de egyelőre különösebben nem érdeklődik sem a választások, sem a kampány iránt. Az origóhoz hasonlatosan csak a címke alapján válogatja egy helyre a publikációit.

A Hírszerző első oldalán semmi nem szól arról, hogy Magyarországon éppen kampány van, csak a Belföld rovat alján találunk egy linket, ami a Választás 2010 dossziéra mutat, s ott sem történik más, csak az egyébként is megjelenő publikációk összeterelése.

A többiek jelenleg még ennyi szót sem érdemelnek.

Ha nem lenne a blogoszféra, a Twitter és a Facebook, a citizen journalism és néhány politikus olykor suta aktivitása, beájulhatnánk az unalomtól. Méltányolva az állampolgári igyekezetet, lelkendezve a közösségi helyek tartalomgazdagságán mégis ki kell mondani: a hivatását és a szakmai nívót tisztelő professzionális médiának komoly szerepe és felelőssége van egy demokráciában, nem kéne kibújnia ez alól.