Lógni fogtok! – bődült bele az Országgyűlésbe a fideszes képviselő, majd lemondott.

Arnóth Sándor nagy orgánumú ember. Abba a fajtába tartozik, amelyik hamarabb beszél, mint gondolkodik. Legutóbb akkor volt szerencsénk felidézni magvas gondolatait, amikor Pálinkás József MTA-elnökké választása után ismételten a parlamentbe vitte jó sorsa a hajdú-bihari politikust, és ebből az alkalomból nyilatkozott az egyik helyi televíziónak. Mondott jó sok zagyvaságot. Nyilván ezért is szerethetik a Fideszben, különben nem delegálták volna a vitathatatlanul európai műveltségű, intelligens és olykor már túlzottan finom modorú Pálinkás professzor helyére.

Arnóth Sándor dúvad típusú alkat, egyszer már tettlegességbe is keveredett, amikor 2006-os kampánya egyik rendezvényén párnacsatára készülő „erőszakos elemeket” vertek vissza boxerrel, husángokkal. Arnóth úr – aki egyébként nem tekinthető kezdő politikusnak, hiszen mielőtt Pálinkás helyett ismét honatya lett, kétszer már egyéni képviselőként is bejutott a parlamentbe, Orbán Viktor megbízásából ő volt az azóta csendben kimúlt fideszes „faluparlament” országos koordinátora, momentán pedig Püspökladány város polgármesteri posztját is betölti – már korábban sem volt ura mindig a szájának a Tisztelt Házban, ezért fel is jelentették becsületsértés miatt, de aztán a mentelmi bizottság nem adta ki.   

Arnóth Sándor visszaeső. Ma odaszólt a szociknak, hogy „Lógni fogtok!”, emiatt aztán lett perpatvar, azonnali házbizottsági ülés, lemondásra felszólítás. És lőn, példátlan gyorsasággal Arnóth úr le is mondott. Ritka jellem! Amennyiben ő döntött így saját elhatározásából, nem pedig utasították rá, hiszen mostanság nélküle is van elég kommunikációs gondja a Fidesznek az UD-s megfigyelési ügyek miatt. Volt, ahogy volt, ellenben lesz ez még másként. Az egyébként történelemtanári végzettségű Arnóth Sándor bizton számíthat arra, hogy felkapja őt a média egyik fele, mártír lesz belőle és hős egyszerre, invitálni fogják mindenféle megmondó helyekre, ahol majd nagy tapssal köszöntik, ő lesz az amiaszívemenaszámon igaz ember, aki kimondta annyiak vágyát. Arnóth Sándor nem volt, hanem lesz!

A következő nyolc évben megépítik.

Hét végi móka. Itt olvasható. 

(Négy esztendeje, 2004. szeptember 28-án indult a Basahalom boulevard város- és médiakritikai blog.)

IV. Tar-túra holnap. 

Mióta nincs köztük Tar Sándor, azóta nincs, ki foglalkozzon a kisemberekkel, a társadalom perifériájára szorultakkal, a lakótelepek nincstelen népével. Mióta nincs köztünk, nem ír senki keserédes történeteket Debrecen árnyékos szegleteinek életéről. Emlékezünk, ez maradt nekünk. Holnap ismét kocsmavizites Tar-túra, immáron a negyedik. Bárki jöhet, a program itt olvasható. Aki nem ér rá eljönni, olvassa Tar Sándor, mondjuk a Tarságokat, innét bomlik ki az igazi Debrecen!   

Egyesek meg itt nyomják el a csikket. 

Levelet kaptam lájf. Fotók voltak benne egy debreceni belvárosi lépcsőházból. Szép.

Szép, ahogy a falba illesztett apró fülkében a polgármester fotója szerénykedik némi művirág szomszédságában, egy kehely mögé bújva. Nem szép, hogy egyes megátalkodottak épp ebbe a kehelybe nyomják el cigarettacsikkjeiket. Hála és hálátlanság.

BLOGSZEMLE:

- Gulyás Gábor hatalmas arca – Holdrabló

- vörös farok – Reklama

- Filmek a Moziünnepen – Mozinauta

Szüksége van egy teátrum honlapjának fórumra? És közönségre a színháznak?

A debreceni Csokonai Színház honlapjának pezsgő fórumát tavaly áprilisban igazgatói utasításra kikapcsolták. Az „átmeneti időre” szóló megszüntetés ma is tart. S bár úgy tűnik, a színházi vezetéssel akkor elégedetlenkedőknek mára kiszáradt a torka, talán már a város közelében sincsenek, a színháztól minden bizonnyal távolra kerültek, ki testben is, ki csak lélekben, és a helyi nyilvánosság sem tartja fontosnak a debreceni teátrum furcsaságaival való foglalatoskodást – a fórum zárva tart, nyoma sem maradt a honlapon.

Új évad – új honlap! Ezzel a hírrel örvendeztette meg kitartó látogatóit a Csokonai Színház internetes megjelenése. Örvendünk. Első ránézésre csak egyetlen igazi nóvumot látunk: a színház.tv szolgáltatásainak beépítését, és továbbra sem találjuk a fórumot, pedig az átalakítás munkálatai során szép csendben vissza lehetett volna csempészni a honlapra – különösebb presztízscsorbulás nélkül. Kár. Az interaktivitás eme módja nem azoknak hiányzik a legjobban, akik az itteni megszólalásokkal is keresték a színház vezetésével szembeni nyilvános megszólalás lehetőségét, hiszen azok megtalálták/megteremtették a maguk kritikai fórumait az interneten. Ez a kitartóan „átmeneti” intézkedés a színházról és produkcióiról csevegni kívánó publikumot is némaságra kárhoztatja.

Talán meg kellene fontolnia a színház irányítóinak egy – előzetesen – moderált fórum újraindítását, hátha lassacskán hozzászoknának a nem irányított nyilvánossághoz, a véleménnyel rendelkező közönséghez. Nem kellene félni tőle.