A Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc a Kelet-Magyarország című nyíregyházi napilap szerkesztőségébe látogatott, ahol alulöltözött médiamunkások fotózkodtak vele. Mosolyalbum.

(Forrás: szon.hu)

Kósa Lajos szájába adták a liberálisok 2006-os kampányüzenetét.

Debrecen a debrecenieké! – hirdette az SZDSZ kampányszlogenje 2006 mindkét választásán. Nem túlmagyarázandó a rövid mondatot, az üzenet azt hirdette, hogy a város nem (lehet) egy szűk klikké, hanem legyen minden polgáráé. Ezt az üzenetet óriásplakátjuk szereplőivel képileg is megerősítették.

A szlogen nem veszett el, nem merült a feledés homályába, a helyi liberálisok mái napig használják különböző rendezvényeik háttérdíszleteként.

Nyilván nem tudhattak erről a portfolio.hu szerkesztői, amikor címet adtak a Kósa Lajos polgármesterrel készült mai interjúnak. Nem nagy ügy, csak mókás. Egyébként meg ajánlom mindenkinek a cikket, aki szereti az optimista, pozitív városvezetői megnyilvánulásokat. A belvárosi utcák kátyúiban bukdácsolók elolvasás előtt vegyenek be egy nyugtatót!

Kósa Lajos finom megfogalmazásában: a titokminiszter hamis információval látja el a sajtót, kijelentése fikció és politikai blöff egyben. 

Augusztus közepén lamentáltunk itt Szilvásy György polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter egy – a Magyar Narancsban megjelent – mondatán és annak furcsa visszhangtalanságán. „Nemrég épp Kósa Lajosék környezetéből futott be egy megkeresés, hogy tisztázzunk egy ukrán befektetőt” – így Szilvásy, az érintettek erre meg sehogy. A miniszteri kijelentés azonban foglalkoztatta és jelenleg is foglalkoztatja a debrecenieket, hiszen a városban már korábban is terjedtek mindenféle pletykák, s ahogy az már lenni szokott, hiteles információk hiányában a jó cívisek maguk kezdték összerakni a mozaikszemeket – erős fantáziával kiegészítve a megannyi hiányzó részletet.

A helyi sajtó munkatársait nem érdekelte, miről szólhat Szilvásy mondata, ezért nem zaklatták kérdéseikkel Kósa Lajost. Másképpen gondolta ezt Gadus István önkormányzati képviselő (SZDSZ), aki interpellációban fordult a polgármesterhez azt tudakolván: miként értelmezendő a titokminiszter kijelentése. Kósa is tisztázásra érdemesnek vélt „néhány dolgot”, ezért írásban adott választ, s a Gadusnak címzett levelében határozottan cáfolta Szilvásyt, fikciónak és politikai blöffnek nyilvánította az inkriminált mondatot a debreceni felkérésről és a megvizsgálandó ukrán befektetőről.

Itt tartunk. Egy állítás, egy tagadás. Ha Szilvásy akarná, nyilván tudná bizonyítani, hogy igazat mondott. Ha nem teszi, akkor pedig rászárad, hogy hazugsággal akarta hírbe hozni Kósáékat. Minden bizonnyal a nemzetbiztonságot veszélyeztető részletek publikálása nélkül is megerősíthető, hitelesíthető a korábbi állítása, ha annak tartalma valós. Várjuk a fejleményeket, addig meg folyhat a hitalapú vita, ahogy az már lenni szokott nálunk.

  (részlet Kósa Lajos Gadus Istvánhoz írt leveléből)

A Fradi és a Loki főbuzdítói hagyományos gyűlölik egymást, együtt pedig a cigányokat.

Ritka esemény, ha valamiben egyetértenek a Ferencváros és a DVSC törzsszurkolói, most azonban összehangoltan demonstráltak a cigánybűnözés, a romák agresszivitása ellen. A női kézilabdázók bajnokságának debreceni nyitó mérkőzésén a sípszó elhangzása előtt mindkét oldalon kibomlottak a transzparensek – mint az alábbi videókon látható. Majd következett a meccs, az első félidőt a Fradi zárta kétgólos előnnyel, a végére azonban a Loki szerzett hatgólos előnyt.

A második félidőben a fővárosi szurkolók rendbontása miatt percekig állt a játék. Előbb egy nagy dob landolt a küzdőtéren, majd égő pirotechnikai eszköz is berepült a pályára. Komment? No.

Katasztrófa és háborús turisták kedvelt célpontja lehetne a belváros. 

Levelet kaptam lájf. Köszönet érte! Íme a mellékelt fotókkal együtt:

„A Rakovszky utcás bejegyzés megindított, de mivel a kommentek közé nem tudom, hogyan lehet képet beilleszteni, ezért emailben osztom meg Veled, gazdálkodj vele belátásod szerint.
A mellékelt fotók a közvetlen belvárosban, a Simonffy utcán készültek ma (augusztus 28.) reggel. Hangsúlyozom: ma reggel (amit az utcán látható autók és parabolaantennák igazolnak) és nem 1945-ben - bár az állapotok háború utáni hangulatot keltenek. Számomra felfoghatatlan, hogy egy olyan hely, ahová bármely turista 2 perc alatt eljuthat, miért mutathat ugyanolyan képet az elmúlt 1-1,5 évben. Mert legalább ennyi ideje piszmognak rajta.
Lehetne még beszélni az Arany János utcáról, ami hasonló képet mutat, a tengelytörő Pósa utcáról, amelyen keresztül fél Debrecen döcög a bevásárlóközpontokig, vagy a Tócóskert szintén aláaknázott (inkább félrecsatornázott) területéről, de talán ezekről is csinálok majd egy-egy felvételt, hogy az Üdv Debrecenből! című képeslap-sorozat teljesebb legyen.”