Kósa Lajos finom megfogalmazásában: a titokminiszter hamis információval látja el a sajtót, kijelentése fikció és politikai blöff egyben. 

Augusztus közepén lamentáltunk itt Szilvásy György polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter egy – a Magyar Narancsban megjelent – mondatán és annak furcsa visszhangtalanságán. „Nemrég épp Kósa Lajosék környezetéből futott be egy megkeresés, hogy tisztázzunk egy ukrán befektetőt” – így Szilvásy, az érintettek erre meg sehogy. A miniszteri kijelentés azonban foglalkoztatta és jelenleg is foglalkoztatja a debrecenieket, hiszen a városban már korábban is terjedtek mindenféle pletykák, s ahogy az már lenni szokott, hiteles információk hiányában a jó cívisek maguk kezdték összerakni a mozaikszemeket – erős fantáziával kiegészítve a megannyi hiányzó részletet.

A helyi sajtó munkatársait nem érdekelte, miről szólhat Szilvásy mondata, ezért nem zaklatták kérdéseikkel Kósa Lajost. Másképpen gondolta ezt Gadus István önkormányzati képviselő (SZDSZ), aki interpellációban fordult a polgármesterhez azt tudakolván: miként értelmezendő a titokminiszter kijelentése. Kósa is tisztázásra érdemesnek vélt „néhány dolgot”, ezért írásban adott választ, s a Gadusnak címzett levelében határozottan cáfolta Szilvásyt, fikciónak és politikai blöffnek nyilvánította az inkriminált mondatot a debreceni felkérésről és a megvizsgálandó ukrán befektetőről.

Itt tartunk. Egy állítás, egy tagadás. Ha Szilvásy akarná, nyilván tudná bizonyítani, hogy igazat mondott. Ha nem teszi, akkor pedig rászárad, hogy hazugsággal akarta hírbe hozni Kósáékat. Minden bizonnyal a nemzetbiztonságot veszélyeztető részletek publikálása nélkül is megerősíthető, hitelesíthető a korábbi állítása, ha annak tartalma valós. Várjuk a fejleményeket, addig meg folyhat a hitalapú vita, ahogy az már lenni szokott nálunk.

  (részlet Kósa Lajos Gadus Istvánhoz írt leveléből)