Kívánjuk a sajtó szabadságát?

„Manipuláció és egyben szenvedélybetegség.” „És amióta létezik a sajtószabadság, egyre nagyobb ütemben fejlődik.”

Négy féléves intézményi kommunikátor képzésen résztvevő 18-20 éves fiatalok azt a házi feladatot kapták tanulmányaik kezdetekor (2009 szeptemberében), hogy írják le, mit gondolnak a sajtószabadságról. Ezekből a munkákból következnek idézetek. Szó szerint, betű híven.

Véleményem szerint a mai világban igenis, jelen van a sajtószabadság, hiszen, minden újság rendelkezik saját önálló véleménnyel, amihez tartja is magát. Egyes újságok a tényeket közlik, míg mások csak az emberek szórakoztatását szolgálják célul. Ez utóbbi, mint például a STORY, BEST, HOT stb. magazinok. Egy ismerősöm az egyik kereskedelmi tévénél dolgozik, mint műsorvezető, és egy alkalommal interjút készítettek vele arról, hova utazott el nyaralni, mennyi időre stb., és elmondása szerint az újságíróval ketten kitalálták a sztorit. Tehát hol az igazság? Véleményem szerint ez nem más, mint manipuláció és egyben szenvedélybetegség, hogy az emberek rákényszerülnek arra, hogy ezeket, az újságokat legközelebb is „elfogyasszák”.

A kormánypártok célja, hogy a sajtót veszélyes tevékenységgé nyilvánítsák. Ha az ember nem elég óvatos, könnyen bajba kerülhet, hiszen van egy két olyan trükk a „nagy emberek” tarsolyában, amivel megszorongathatják a figyelmetlenebb újságírókat. A kormánytisztviselők szabadon nyilatkozhatnak a sajtónak, kifejezhetik véleményüket, ugyanis azt mondanak, amit jónak látnak.

Mindenkinek más véleménye van, ha ezt a szót hallja. A sajtószabadság a cenzúrát váltotta fel az akkori média nagy örömére, hiszen ezek után már nem ellenőrizték, hogy miket közölnek le az újságokban, a rádióban, majd később a televízióban. Nem jár büntetés, ha valamit vagy valakit rossz szemszögből mutatnak be. A rádió, televízió és az újságok cenzúra nélkül még jobban elferdíthetik a valóságot, nem beszélve az emberi sérelmekről, amit egy ”szaftos” pletyka válthat ki vagy egy direkt rosszul közölt sajtócikk. A politikai hírekben is ez a helyzet. Két fő párt veszekszik az emberek szavazataiért, és mindent tagadnak, vagy rossz színben tüntetik fel az ellenfelet, más-más újságokban. Amíg cenzúrázva volt a média, csak arról írhattak, amit a mindenkori hatalomban lévő párt engedélyezett. Ebben a pártot népszerűsítő hírekre is lehet gondolni. A mai társadalom már nem igényli a fontos, életbevágó híreket, az emberek elbutítása már a cél, nem az érdeklődés fenntartása a politika iránt. Egyre kevesebben mennek el szavazni, kulturális kiállításokra, színházba. Az egyik dolog, ami miatt elszoktunk ezektől az a modernizáció, az internet, a másik, hogy már semmi sem ösztönöz minket ezekre a programokra. Mindent meg kellene tenni az érdekes, a társadalmat érintő dolgok figyelemfelkeltésére, de mindezek háttérbe szorulnak az úgynevezett sztárok meghökkentő sztorijai mellett, amiket az elbutított emberek szívesebben olvasnak. A politikát is elfeledtetik velünk, nehogy véletlen ki merjünk menni az igazunkért tüntetni vagy felszólalni, mert azt itt már nem lehet.

A sajtószabadság célja hogy a köznép (társadalom) teljes mértékben és minden területről szerezhessen híreket és szabadon nyilváníthasson véleményt. Egyes tv csatornák, rádióadók, újságok azonban valamely politikai párt mellett foglalnak állást, és nézeteit is közzé teszi. Lehetőleg próbáljuk kerülni az ilyen információforrásokat, hiszen nagyon könnyen manipulálhatnak.

Az intézményes sajtó elvileg, és félig-meddig a polgárokat a kormányzat ellenőrzésére, a legveszélyesebb hatalmi visszaélések megakadályozására ’használják’, de ez csak akkor töltheti be a szerepét, ha a szerkesztőségek nem állnak a kormányzat ellenőrzése alatt. A médiaszabályozás pártatlanságát mindenképpen védeni kellene a kormányzati és a pártpolitikai befolyástól, ami a mai világban, gyakorlatilag lehetetlen. Ugyan a sajtószabadság kemény megsértése ma már igen ritka, de az állam, és a politikai pártok erősen befolyásuk alatt tartják a sajtót. A régi rendszer nem tűrte el a negatív, erős kritikát, de a mai csak egészen szélsőséges és meglehetősen népszerűtlen politikai kritikák ellen lép fel nyíltan. Egyesek szigorú sajtótörvénnyel fenyegetőznek, de ezen a téren még nem történt semmi. Úgy gondolom, hogy első sorban a politikusok idézik elő a keményebb véleménynyilvánításokat, és bírálatokat, a felelőtlen, olykor meggondolatlan nyilatkozataikkal. Másodsorban pedig a szerkesztők, és kisebb részben az újságírók, vagy azért mert valamelyik párt befolyása alatt állnak, vagy az objektivitás hiánya miatt. Nyilvánvaló, hogy a sajtóban bizonyos csoportok a hivatalban álló kormányt támogatják vagy egyenesen félhivatalos kormánypárti nézeteket tesznek közzé. Úgy gondolom, hogy nincs olyan kormány, melynek ne lennének többségben a támogatói és ez nagymértékben a sajtóban is visszaköszön, hiszen vannak olyan lapok, melyek külsőségekben szinte teljesen hasonlítanak egy ’rendes’ újsághoz, mégis az uralkodó, vagy más pártok propagandáit tartalmazzák, rejtett formában. Viszont igen csak sok napilap félig, vagy teljesen nyíltan vállalja, hogy melyik oldalt támogatja. Minden a tálaláson múlik.

Hazánkban a rendszerváltás után kiáltották ki a sajtószabadságot, de mit is jelent ez valójában? Az akkori törvény egyértelműen kimondja, hogy bárki szabadon hangot adhat a véleményének, úgy hogy azt előzetesen nem ellenőrzik, és nem korlátozzák. Ezek szerint egy mai újságíró bármit leközölhet, amihez kedve van. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést: ha a mi újságírónk történetesen egy női lapnál dolgozik, és nagy sportrajongó és ezt szeretné megosztani a hűséges olvasóival is, nem valószínű, hogy az adott újság főszerkesztője örömmel rábólint az ötletre, hiszen nincs összhangban az újság addigi témáival. Így hősünket még is csak korlátozták. Akkor hogy is van ez? Az emberünknek van egy határozott véleménye, mégsem tudja megosztani a nyilvánossággal, a sajtó szabadsága akadályba ütközött. Mivel azonban modern korban élünk az író nem esik kétségbe hiszen, megoszthatja mindenkivel az interneten hogy mennyire, szereti a sportot, és íme máris megvalósult az a bizonyos sajtószabadság. Azonban azt is hozzá kell tenni az internet „csodáihoz” hogy nem csak újságírók vagy irodalmárok tehetik közszemlére gondolataikat, hanem azok is, akik hazugságokkal tévesztik meg a naiv embereket, esetleg még meg is győznek másokat a téveszméikről, és commentjeiket természetesen „színezik” azokkal a bizonyos szitokszavakkal, amiket nem mindenki néz jó szemmel. A lényeg tehát hogy véleménynyilvánítás mindenkit megillet.

A sajtó még pár évvel ezelőtt nagyon szelektált, kitakargatott cikkeket jelentethetett meg, nem úgy, mint manapság! Ezt a fogalmat sajtószabadságnak nevezzük. Az újságokban nem lehettek obszcén kifejezések, trágár szavak, erotikus töltetű képek, szövegek, valamint mások hitét vallását sem firtathatták! Az újságírók nem fejthették ki véleményüket, nem fűzhettek hozzászólásokat cikkeikhez, így ezek a munkák, száraz tényszerűen közölték az információkat! Ezen kívül a tudományos munkákat, kísérleteket is elhallgatták, vagy másként közölték, ha az nem fért bele egy világnézetbe, vagy ha túlságosan nagy befolyással bírtak volna a vallási vagy politikai felfogásba. Ez az egyetlen olyan része ennek a műfajnak, ami ma is így van. Az Amerikai Egyesült Államok, rendkívül sok információval rendelkezik pl. a földön kívüli életről. Ezekből nagyon kevés és általában hamis információkat szivárogtatnak ki. A 60-as években történt Roosewell-i ufó-katasztrófáról mai napig nem tudunk semmit. Hogy az egyáltalán csak egy új katonai repülőgép balul sikerült tesztelése volt, vagy netán tényleg a földünkön kívülről érkező idegen civilizáció egy kis darabkája, azt csak Amerikában az ezekkel foglalkozó katonai és politikai erők tudhatják. Na de manapság ezen kívül mindenki írhat, amit akar, amit a szíve és szája diktál. Semmi sem szab korlátot az újságíróknak! Semmi sincs amit „kicsit” finomabban közöljenek! A politika irányítja a sajtót, és a sajtó is a politikát.

Véleményem szerint sajtószabadság elméleti síkon létezik csupán. Amióta a televízióban, a rádióban, az interneten, az újságokban is tért nyert a piaci verseny, a nézők, az olvasók, a hallgatók kegyeiért folytatott harc olykor lényegesebb a valóság hithű ábrázolásánál.  Azaz a médiumok olykor saját sajtószabadságukat akadályozzák meg a nézettség, olvasottság, hallgatottság, látogatottság érdekében. Álláspontom szerint hiába létezik sajtószabadság, az egyszerű emberek mégsem jutnak megfelelő mennyiségű, és megfelelő mértékű igazságot tartalmazó információhoz. Amióta a média megjelent a világban, szinte már-már a létezés is elképzelhetetlen nélküle, ugyanis a médiából is ugyanúgy eladható termék lett egy évszázad alatt, mint minden másból a világon.  Egy olyan világon, ahol minden olyan dolog fontos a „kisembereknek” a „nagyemberek” szerint, amiből a „nagyemberek” pénzt tudnak csinálni. Számtalan rossz példát tudnék felsorolni, amit ráerőszakoltak az emberre az évtizedek során, azonban a média egy szükséges rossz. Egy szükséges rossz, ami tájékoztat, informál, mindig napra kész, friss és felkészült. És amióta létezik a sajtószabadság, egyre nagyobb ütemben fejlődik.

A bejegyzés trackback címe:

https://basahalom.blog.hu/api/trackback/id/tr192740479

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hozzászólás a médiatüntetéshez 2011.03.15. 14:19:22

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!   Ennek a tüntetéssorozatnak komoly jelentősége van. Az utóbbi évtizedek közbeszédét – a valóságshow-kon és a celebvilágon túl, a valóban jelentős társadalmi kérdésekben – a politikai pártok határozták ...

Trackback: A Köztársaság ünnepe 2011.03.15. 13:50:46

 „Egy van, mi különösen szívemen fekszik, mert Magyarhon jövője véleményem szerint attól függ. Különféle nemzetiségek iránt legyünk jogkiosztásban minél bőkezűbbek. Nem csak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is…&rdqu...

Trackback: Orbán Viktor újra a régi 2011.03.15. 13:38:51

Orbán Viktor vagy kirúgta a beszédtechnika-tanárát, vagy annyira bizonytalan, hogy képtelen odafigyelni arra, hogyan beszél nagy közönség előtt. Március 15-i ünnepi beszédében a legrosszabb régi önmagát mutatta: fejhangon rekedtre ordította magát, mint...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2011.03.16. 07:54:47

Leginkább az utolsó véleménynek van igaza. Akié a sajtó azé a hatalom, és a képviseleti demokráciákban úgy irányítja a dolgokat ahogy neki tetszik. Pont azért, mert Jucika néni, a takarítóasszony nemigen fog tudni önállóan véleményt alkotni arról hogy jó-e hogy az alkotmányban szabályozzák az államadósság mértékét, vagy hogy épüljön-e újabb blokk Pakson. Ezért aztán úgy fog dönteni amit a médiában hall.

Razidargh 2011.03.16. 07:54:48

Hú, de tudják! Különösen az utolsó.
Ehhez még hozzátenném, hogy mi is a televízió igazi szerepe: internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/11/az-emberi-psziche-manipulalasa-negy-reszes-interju-alan-watt-tal-kotelezo-video/

reservatio mentalis 2011.03.16. 07:54:48

Előre a létező, egyre nagyobb ütemben fejlődő sajtószabadság útján!

CsiriLili 2011.03.16. 07:54:48

S a mai egyetemisták pedig kb. így, kicsit illuminált, kicsit vicces:
www.mohaonline.hu/video/egyetemista_kocsma_politika_marcius15_video_

matkó 2011.03.17. 05:15:31

Kedves Zsolt! Éppen gratulálhatnék is a Szabad Sajtó-díjhoz (remélem pénz is jár vele, nemcsak a blama), de inkább önző leszek: ha már blogíróként kaptad a díjat, ha már alig van (= nincs) normális debreceni blog (Holdrabló is elhúzott rövid reménykeltés után), remélhetjük-e, hogy nagyobb rendszerességgel "megjelenő", a régi-kezdeti időkből megismert alapossággal-megírtsággal készített bejegyzések reményében kattinthatunk ide a Basahalom Boulvard-ra?
És hát azért gratulálok is!:-)
süti beállítások módosítása