Kedves ismerősöm megkeresett, hogy adjak publicitást javaslatának. Miután a Fidesz országos kampánya meggyőzte őt arról, hogy a népszavazás tényleg a legdemokratikusabb módja annak, hogy az emberek maguk kezébe vegyék sorsukat, könnyebbé tegyék életüket, ezért szeretné, ha Debrecenben is lenne népszavazás, helyi, háromigenes, hogy a jövő cívishonban is elkezdődhessen végre. Íme a kérdések:

EGYETÉRT-E ÖN AZZAL,

HOGY A DEBRECENI ÖNKORMÁNYZATI MÉDIÁRA

(„INGYENES” ÚJSÁGOK, TELEVÍZIÓ, RÁDIÓ)

FORDÍTOTT KÖZPÉNZT A TOVÁBBIAKBAN

A TÁVFŰTÉS ÉS A VÍZSZOLGÁLTATÁS ÁRÁNAK

CSÖKKENTÉSÉRE HASZNÁLJA FEL A VÁROS?

EGYETÉRT-E ÖN AZZAL,

HOGY A DEBRECENI TÖMEGKÖZLEKEDÉSÉRT

A JELEN KÉRDÉSBEN MEGTARTOTT NÉPSZAVAZÁST

KÖVETŐ ÉV JANUÁR 1-JÉTŐL NE KELLJEN

FIZETNIÜK A DEBRECENI LAKOSOKNAK? 

EGYETÉRT-E ÖN AZZAL,

HOGY AZ ÖNKORMÁNYZATI ÓVODÁKBAN,

ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉPISKOLÁKBAN

A JELEN KÉRDÉSBEN MEGTARTOTT NÉPSZAVAZÁST

KÖVETŐ ÉV JANUÁR 1-JÉTŐL

A DEBRECENI SZÜLŐK GYEREKEINEK

NE KELLJEN FIZETNI AZ ÉTKEZÉSÉRT

ÉS A TANKÖNYVEKÉRT?

Kedves ismerősöm számításai szerint az ingyenesnek mondott debreceni mindenpostaládás önkormányzati propagandakiadvány nem ingyenes, hiszen évente több százmillió forintjába kerül a debrecenieknek, nem is beszélve a városi televízióról. Ezt a hatalmas összeget inkább a helyi lakosok javára kellene fordítani. (Akiknek szükségük van ezekre a médiumokra, azok fizessenek érte. Kíváncsi, hány előfizetője lenne a város nevét viselő kiadványnak, ha fizetni kellene érte. Ha a sajtópiacon kellene megméretni magukat az önkormányzati médiumoknak, hamar felkopna az álla a készítőknek.)

A város cégeinek hasznából és az értékesített önkormányzati tulajdonú ingatlanokból származó hatalmas bevételeknek is minden debrecenit kellene szolgálniuk, ezek fedeznék a második és harmadik népszavazási kérdésében felvetetteket. Arra az észrevételre, hogy a demagógia vádja érheti őt a városvezetés részéről, kedves ismerősöm azt mondta, hogy tudomása szerint Debrecent fideszes többség irányítja, a debreceni fideszesek is a három igen mellett kampányoltak az országos népszavazás ügyében, így a helyi kérdéseket tekintve sem lehet más véleményük: IGEN, IGEN, IGEN!

Levelet kaptam lájf! Írója egy tegnapelőtti történésre hívja fel a figyelmet, s így fogalmaz: „Halász János kitüntette Kósát mint a Kodály-év támogatóját”. Mi történt? Olvassunk bele a levél küldője által hivatkozott tudósításba, ami Debrecen város hivatalos honlapján található. Ebből kiderül, hogy a városházán értékelték a Kodály-évet. „Az emlékév szakmai lezárásaként a zenei események lebonyolításában és szervezésében kiemelkedően hasznos és hatékony munkát végzett művészeti vezetőket és szakembereket Kodály-emléklappal jutalmazták.  Összesen 10 szakember részesült ilyen elismerésben, de a városháza kulturális osztályának néhány dolgozója és Kósa Lajos polgármester is kapott emléklapot.” Az elismerés tárgyi megtestesülését Halász János alpolgármester adta át – a hivatalos tudósítás szerint – a főnökének is. (Az önkormányzati televízió így számolt be az eseményről: „A mai találkozón azok a szervezetek, egyesületek és intézmények voltak jelen, amelyek részt vettek a Kodály-emlékév lebonyolításában. A város 15 emlékplakettel köszönte meg munkájukat.” Tehát a város, annak vezetése – Halász közvetítésével – megköszönte a városvezetőnek.)

Ez van. Volt már hasonló.

Közel három hónapja szintén Kósa Lajost és Rácz Róbert fideszes megyei közgyűlési elnököt tüntette ki Tolerancia Díjjal és némi tárgyjutalommal Aba-Horváth István. Aba-Horváth egyébként a megyei közgyűlés Fidesz-frakciójának tagja a 2006-os választásoknak köszönhetően.

Mivel az elismerésben részesült politikusok egyik esetben sem mondták előzetesen az övéiknek: „ne hülyéskedjetek már, fiúk!”, arra lehet következtetni, hogy érdemesnek találták magukat eme megtiszteltetésekre.

Közeledik a népszavazás, politikusainkon egyre inkább megmutatkoznak a téboly jelei.  

Történt a múlt héten, és országos hírré hízott, hogy egy postás 700-nál is több népszavazási értesítőt elásott Debrecenben, mert lusta volt kézbesíteni. Néhány nappal korábban a város több – egymás melletti – utcájából jelezték a lakosságok, hogy nem kapták meg az értesítőjüket. Akkor még nem lehetett tudni a levél elmaradásának okát, hogy valójában Tóték postásának gyakorlata ismétlődött meg. Az információ hiánya azonban nem akadályozta meg Pósán László fideszes országgyűlési képviselőt, pártja városi elnökét abban, hogy kimondja a tutit: „Megdöbbentő és felháborító, hogy az MSZP-SZDSZ kormányzat állami szerveket felhasznál a kampányban. Itt Debrecenben legutóbb azzal kellett szembesülni, hogy majd egy választó körzetre való utca nem kapott értesítőt a szavazásra vonatkozóan.” A sajtótájékoztatójáról szóló tudósítás szerint Pósán annak a határozott meggyőződésének adott hangot, hogy „az ilyen fajta manipuláció jogállamban megengedhetetlen”. Ami igaz is lenne, ha így történt volna.

Ugyan gyors kinyilatkoztatásakor még nem tudott a valós tényekről, így azok nem zavarhatták meg őt nagyívű gyanúsítgatásában, de ha kicsit elgondolkodott volna – hivatása szerint – történészként, esetleg pusztán józan parasztként, nem mondott volna ilyen zöldséget, hogy a kormányzat a postán keresztül néhány debreceni utcára lecsapva manipulál a népszavazási kampányban. Tiszta elmével nem vizionálja az ember azt, hogy mondjuk Gyurcsány és Kóka Magyarország térképe felé hajolva egyszercsak rábök Debrecen külvárosára, hogy akkor aztán ide értesítőt egy szálat se vigyen a posta, és akkor majd biztosan nyerünk. Mert másért minek? Csak a nyerés reményében.

Pósán képviselő nem először beszél zagyvaságokat (legutóbb már szarozásra is vetemedett egyetemi oktató létére), kár elé mikrofont tenni. Szocialista kollégáját, Zsíros Zsolt városi elnököt sem a legfényesebb pillanatában érte utol a riporter reflektáltatási igyekezete, mert ahogy Pósán a kormány nyakába varrta a néhány utcányi értesítőhiányt, ő ugyanúgy tette ezt meg az önkormányzattal, adminisztratív hiányt vélve az incidens mögött, így verve vissza Pósán vádját. Hááát…

Ominózus megnyilatkozásaik után egy nappal kiderült, hogy mi is a tényvaló, de azóta sem érezte egyikőjük sem a késztetést, hogy mondjon valamit az ügyben. Egy hét múltán, tegnap este mindketten vendégei voltak a városi tévé népszavazási műsorának, ugyan ki voltak mérve perceik, de egy rövid mondat mindkettő részéről elhangozhatott volna. Pósán: „Alaptalanul vádoltam meg a kormányt és a postát manipulációval.” Zsíros: „Tévesen feltételeztem adminisztratív hiányosságot az önkormányzat részéről.” És elhangozhatott volna még egyetlen szó mind a két városi pártelnök szájából: „Bocsánat.”

De nem hangzott el.

Wass Albert szobra ügyében csepegtetett némi dokumentumrészletet az önkormányzati tulajdonú média, a mindenpostaládás ingyenkiadvány legutóbbi számának 3. oldalán láthatók az erőteljesen rövidített szövegek. Bár a város nevét viselő heti produktum honlapja alkalmas lehetne a dokumentumok szöveghű és csonkítatlan publikálására, valamilyen okból ódzkodnak ettől az önkormányzati média vezetői. Így aztán náluk csak abból tájékozódhatnak a város polgárai – és az elkövetkező korok kutatói –, amit a szerkesztők kiemelésre érdemesnek tartanak.

A köztulajdonú önkormányzati médiában mái napig nem található fel az a nyílt levél, ami országosan ismertté tette a szobor debreceni elhelyezésével kapcsolatos fenntartásokat.

Pusztán részletek olvashatók abból a levélváltásból is, ami sokat segíthet a vitatkozó felek érveinek, mozgató rugóinak, esetleges mögöttes szándékainak megértésében. Ezért álljon itt a két levél teljes terjedelmében. Az egyiket Bazsa György, az MSZP debreceni közgyűlési frakciójának vezetője írta Becsky Tibor fideszes önkormányzati képviselőnek, a Polgári Casino Egyesület elnökének, válaszul a szobor alapkőletételére invitáló egységes meghívóra. A másik levél Becsky viszontválasza.

Köszönöm a figyelmes meghívást. Pénteken Budapesten van hivatalos dolgom, tehát nem leszek ott az alapkőletételen.

De ez csak formális, bár valós kimentési indok, mert egyébként sem lennék ott.

Anélkül, hogy itt most részletekbe mennék, elmondom: fenntartásaink és ellenérzéseink megmaradtak, sőt a létrejött helyzetben erősödtek Wass Albert egész alakos szobrának odahelyezése ellen, ahova most teszitek. Fölé, és nem mellé Arany Jánosnak, és másoknak, akiknek mind debreceni kötődése, de főleg irodalmi nagysága messze felülmúlja Wass Albertét. Van még néhány best seller magyar író, akiket legalább ennyin olvasnak, mégsem kellene elkapkodni esetükben sem a szoborállítást.

Mert ez most nem más, mint annak demonstrálása, hogy egy hirtelen emblematikussá emelkedett személy révén Ti megmutassátok, ki az erősebb, kinek az akaratát lehet itt most gátlástalanul érvényesíteni.

Azért használom ezt az erős kifejezést, mert azt az aligha vitatható korrekt javaslatunkat, hogy egy szakmailag hiteles, minden szempontból kiegyenlített grémium, öt debreceni bölcsész akadémikus mondjon véleményt a tervről, egyetlen mozdulattal lesöpörtétek. Nem akartatok érveket meghallgatni, nem volt bátorságotok komolyan vitázni. Ez erődemonstráció, és nem a szellem világa, aminek világító hatását Petőfi egykoron vizionálta.

Én tudom, hogy a (város)politikában azé a döntés joga, akinek többsége van. De hogy ebben az iskolavárosban az adott kérdésben nálunknál iskolázottabb emberek véleményét meg se lehessen kérdezni, az már nem többség, az már ízlés és kultúra kérdése.

Mint látod, a civil kurázsi mégis megjelent. Nem valamelyik politikai oldalról, a szellem világa oldaláról. Nyilván ezen is át fogtok lépni. Felállítotok egy megosztó szobrot, amitől a Nagyerdő sokaknak már nem lesz az, ami eddig volt. Megéri?

Ezért nem mennék el az alapkőletételre.

Üdvözlettel:

Bazsa Gyuri

Nyílt válasz Bazsa György Frakcióvezető úr részére

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

„Nyilt” leveledből megtudhattuk, hogy a gyávaság nem bátorság. Bizony az sem a világot rengető egyenesség jele, ha közösséget érintő témában, a „suttogó propagandát" idéző módon, kizárólag Interneten próbálják befolyásolni a közvéleményt.

Mi is történt? Egy civil szervezet szobrot állít Wass Albertnek, más civilek tiltakoznak ellene. Az alkotás az MSZP szerint megosztó, a megemlékezés túlzó, jóllehet csúsztatásaiddal ellentétben senki sem helyezi Wass Albertet Arany János és Móricz Zsigmond fölé. És éppen az évekig Debrecenben tanult Wass Albertnek ne volna helyi kötődése? Azon viszont akár töprenghetnének is az irodalmárok (az MSZP által delegált garantáltan független bölcsek is) hogy a nagyerdei szoborral rendelkező Oláh Gábor nagyobb volt-e annál a Wass Albertnél, akinek Babits Mihály Baumgarten-díjat adott, és aki a magyarság XX. századi történelméről olyan megrázó emléket állított, mint rajta kívül senki más. Ezért nem képesek elviselni azok, akik a magyarságtudat létezésének is esküdt ellenségei.

Ezen a jól ismert okokon kívül miért érdemel még szobrot Wass Albert Debrecenben? Mindaddig, amíg ugyanazok ízlésterrorja uralkodik, akik a politikai terrort gazdaságivá változtatták és (ha kedvük tartja) ma is rendőrterrorral elegyítik, akik évtizedeken át mást sem mutogattak nekünk, mint gátlástalan erőszakosságukat, kell, hogy legyen egy hely ebben az országban, ahol olyan szobrok is felállhatnak, amelyek egyáltalán nem tetszenek azoknak, akiknek számos elvbarátját és jogelődjét Wass Albert elvetemült gazembernek tartotta, mert azok is voltak, számos utódjukkal együtt. Ezért is nagyon bízom abban, hogy egyszer a soraitokban hallgató tisztességes emberek is ráébrednek a 2004. december 5-i népszavazás minden gyalázatára.

Leveled fő tanulsága, hogy igen sok szobor hiányzik még Debrecenből, gróf Teleki Pálét az elsők között kell elkészíttetnünk.

Debrecen, 2008. február 16.

Becsky Tibor

A Polgári Casinó (nem csalással megválasztott) elnöke

Kaptam ezt a fotót egy levél mellékleteként, hogy meg kéne fejteni, mi is látszik rajta és miért.

A fénykép friss, bizonyság erre a kéksávos reklámszatyor a háttérben. A bal szélen látható gyertya valamiféle megemlékezésre vagy ünnepre utal. A veretes láda mondjuk a Karib-tenger kalózaira kínál asszociációkat. A kép centrumában álló karszalagos illető pedig… De inkább nem folytatom.