Ahogy az lenni szokott március tizenötödikéinken. Az idei szónoklatok nem sok fantáziáról, rétori leleményről árulkodtak. Szinte mindenki a legegyszerűbb megoldást választotta: a március 9-i népszavazáshoz igazította a 160 évvel ezelőtti történéseket.
Már március 14-én este, az országban talán legelőször Halász János fideszes országgyűlési képviselő, Debrecen város kulturális alpolgármestere tett egyenlőségjelet 1848. március 15. és 2008. március 9. közé. Másnap Kósa Lajos debreceni polgármester és a Fidesz egyik országos alelnöke mondott a vártnál kisebb ívű beszédet, de azt kétszer is. Először itthon, aztán Orbán Viktor előtt nagyjából ugyanazt. Kósa is számos hasonlóságot talált március 15. és március 9. között. Például azt, hogy az 1848-as jeles napon Budán tanácskozó helytartótanács elnökének és a mai miniszterelnöknek ugyanaz a keresztneve. Mély.
A cívisvárosi ünnepségeknek – szerintem – legszomorúbb momentuma az volt, hogy kettős kordon osztotta szét a főteret, és rendőrség védte egymástól a debrecenieket, a Kossuth-szobor előtt a Magyar Gárda ünnepelt a maga módján, a tér egyik sarkában pedig a kisebbségek demonstráltak csendben a Magyar Gárda ellen. Emlékezetem szerint a demokrácia eddigi 19 évében Debrecenben nem volt szükség hasonló preventív rendőrségi fellépésre egyetlen ünnepünk alkalmából sem. Idén egy újabb illúzióval lettünk szegényebbek a „szabadság őrvárosában”, immáron itt is része a kordon az ünneplésnek. Ünneplésnek?
Fejet hajtani a forradalom és a szabadságharc hősei előtt lehet másként is, nem pusztán az át(aktuál)politizált megemlékezések közönségét gyarapítva. A város szélén található az 1849. augusztusi debreceni csata tábornokának és honvédjainak tiszteletére állított Nagysándor József Emlékoszlop. Alján összeszáradt koszorúk, közvetlen környezetében bűzlő szeméttelep. Megdöbbentő látvány. Azonnal semmissé tesz minden magyarkodó szónoklatot és díszelgést, a debreceni utókor alázatos tisztelgését, mindent, ami a kifényezett Kossuth téren megesett. Az igazság az, ami itt látszik. És ez nagy szégyen, a város szégyene.
Utolsó kommentek