A legutóbbi debreceni közgyűlés nem pusztán a holdingról tárgyalt zárt ülésen, hanem a repülőtér eladásáról is (A Repülőtér hasznosítására vagy elidegenítésére kiírt pályázat első fordulójában beérkezett ajánlatok értékelése és a második forduló feltételeinek meghatározása).

Az előzményeket nem taglalom, fellelhetők itt is régebbről (Itt jár a sátán, Közkabaré). Az új fejlemény annyi, hogy a döcögős pályázat második fordulójához érkezett, amire négy jelentkezőt hívnak meg – adta hírül a város hivatalos portálja. A rövidke tudósításból azonban kimaradt, hogy ki is a reményteli négy pályázó, ugyanis ezt az információt titoknak nyilvánították a városházán. Bizonyos ügyekben elfogadható, ha a közgyűlés zárt ülést tart, például ha személyiségi jogok sérelmének vagy bizalmas üzleti információk kiszivárgásának veszélye fenyeget, ellenben zárt tárgyalások után is illendő a lehető legteljesebb tájékoztatást adni a nyilvánosságnak, a polgároknak. Hogy miféle megfontolásból lett hétpecsétes titok a négy repülőtéri pályázó, nem igazán érthető. Illetve most már világos, miután a Népszabadság tegnapi száma megjelentette az információt. És lett ebből nagy balhé a városházán, idegeskedés, emelt hang. A Népszabadság ugyanis nem helyi sajtó, az önkormányzati médiaportfoliónak sem része, így hát nem lehet kézi vezérléssel irányítani, cenzúrázni, hogy szakadjon rá az ég.

Mit is írt a Népszabadság? Azt, hogy a második fordulóba meghívott négy pályázó: az angol érdekeltségű budapesti Crossroads Capital (Hungary) Kft., a debreceni Xanga Holding Kft., valamint a londoni Omniport Holdings Ltd. és a Kaupthing Singer & Friedlander Group Ltd.-TAV Airports Holding konzorcium.

Hű, de nagy titok! Ettől aztán a lélegzetünk is elállt. Vagy nem?

A rejtély a rövid sajtóinformáció végén olvasható. „A Xanga Holding Kft. és a Xanga LLC tőkebefektető társaság által létrehozott Debreceni Cargo és Logisztikai Kft. ügyvezetője az a Virág László, aki 2002-ig a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat fideszes alelnöke, később az Airport-Debrecen Kft. vezetője volt. Virág Lászlónak tavaly decemberben azért kellett távoznia a repülőteret üzemeltető cég éléről, mert a bíróság hűtlen kezelés miatt jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte.”    

Emiatt, nem másért, Virág László személye okán titkosították a városházi politikusok és az elhallgatásban gyakorta jeleskedő kommunikátorok a négy pályázó kilétét. Ennek kiderülése okozta a hisztit. Szinte már mulatságos ez a gyermeki hit, hogy a debreceni politikusok és sajtósaik abban bíznak, ha ők nem beszélnek valamiről, az titok marad. Még mindig azt hiszik: amiről nem szól a helyi média, az nincs is. (Virág László ügyében egyébként néhányszor már eljátszották ezt.) 

Kedves debreceni kormányzó politikusok és kommunikátoraik, tessenek már felébredni! A 21. században élünk, Európában, itten éppen polgári demokrácia van, nem egypárti szocializmus, s bármennyire is szeretnék úgy irányítani a sajtót, ahogy egykoron az elvtársak tették a Pravdával (és az akkori Népszabadsággal is), ez legfeljebb csak a falu határain belül működhet, a Basahalmán túli világban már nem. Hiába nyomják közpénzből a sok százmillió forintot az önkormányzati médiába, hiába az elhallgatás, hiába a dezinformáló propaganda sajtó, előbb-utóbb minden kiderül. És még annyi észrevétel engedtessék meg, hogy a választópolgárok nem azért küldték önöket a városházába, hogy diktatúrát játszanak.

Virág László egyébként megkapta a büntetését – mások vétkei miatt is –, élje békében életét, dolgozzon, vállalkozzon, gyarapodjon, de talán nem az önkormányzat közelében, mert állandóan ki lesz téve a korrupció gyanújának, különösen akkor, ha párttársai is ezt a feltételezést erősítik lelepleződött titkolózásukkal.

Debrecen utóbbi tíz esztendejének hivatalos sikertörténetében az egyik legfontosabb tett a város vagyonát kezelő részvénytársaság, a „cívis holding” létrehozása és működtetése. Az önkormányzati cégeket összefogó rt. ténykedésével kapcsolatban számos kifogás is megfogalmazódott az évek során, többnyire azt rótták fel bírálói, hogy a holding működésében nem érvényesül a transzparencia, átláthatatlanok a döntési mechanizmusok, a város közgyűlése elveszítette ellenőrzési lehetőségét a tagvállalatok felett (a nyilvános tájékoztatás elégtelenségére egykoron az Állami Számvevőszék is felhívta a debreceni városvezetők figyelmét).

Bár a Fidesz – élve közgyűlési többségével – megtehette volna, hogy a Debreceni Vagyonkezelő Rt. igazgatóságába és felügyelő bizottságába csak hozzá húzó embereket ültet, mégis inkább gesztust gyakorolt a képviselő-testület – létszámában – második frakciójának, s mind az igazgatóságban, mind a felügyelő bizottságban felajánlott egy-egy helyet az ellenzéki szocialistáknak. Íme, itt a bizonyság, hogy nincs semmi titok, az oppozíció is jelen lehet a vezető testületekben, betekinthet a város vagyonát kezelő holding működésébe. A gesztus azonban nem volt valóságos, mert nem az ellenzéket engedték be az rt. sáncai mögé, hanem annak két olyan emberét, akiknek személyével a polgármester egyetértett. Elvileg tehát az MSZP jelölt, gyakorlatilag azonban a Fidesz mondta meg, hogy kiket jelöljön, aztán a közgyűlési többség természetesen áment mondott a személyekre.

Az ellenzék így látszatra betölthette a demokráciákban rárótt ellenőrző szerepet, valóságosan azonban nem. Évek óta gyakran megismétlődő eseménye a debreceni közéletnek, hogy az ellenzék kifogásol valamit a holding (vagy cégei) működésében, részletesebb információkat kér, esetleg a döntés-előkészítéseket vitatja, amire azt a kioktató választ kapja a városvezetéstől, hogy ugyan már, ott vannak a szocialisták képviselői az irányító és ellenőrző testületekben, velük vitassák meg a gondjaikat, ne értetlenkedjenek. A szocialisták azonban nem tudtak érvényt szerezni ebbéli szándékaiknak, mert a – névleg – általuk jelöltek inkább a holdinghoz húztak, mint a párthoz, s többnyire azzal hárították el holdingos embereik az érdeklődést, hogy üzleti titkokról nem beszélhettek. Hát így működött, működik itt az átláthatóság, a nyitottság, az ellenzéki ellenőrzés. 

A tehetetlenségéért, pipogyaságáért az utóbbi években sokat kárhoztatott debreceni MSZP most valóságos érvényt akart szerezni a kapott lehetőségnek, a maga részéről tényleges tartalmat akart adni a Fidesz gesztusának, s úgy döntött, hogy a 2005-ben öt esztendőre a holding igazgatóságába és felügyelő bizottságába delegált embereit visszahívja, s helyükbe újakat ültet. Ehhez a lépéshez azonban szükséges a város közgyűlésének egyetértő többsége, hiszen a holding tulajdonosi jogait a debreceni képviselő-testület gyakorolja. Tegnap ülésezett a közgyűlés, s annak fideszes többsége úgy döntött, hogy az MSZP márpedig nem delegálhat új tagokat, marad a korábbi kettő.

S ugyan mindenféle vagdalkózás és csacskaság elhangzott a képviselő-testület zárt ülésén demokráciáról és szakmaiságról, politikamentes holding-gardírozásról, a valóság azonban másról szól. A Fidesz csuklás és könnyhullatás nélkül hajlandó lett volna belemenni a jelenlegi két szoci delegált visszavonásába, ha ő jelöli ki, hogy kik üljenek a helyükbe. Ezt meg is üzenték az MSZP-nek, a szocialisták azonban most nem mentek ebbe bele, hisz éppen az ugyanilyen módon kialakult állapotokat szerették volna megváltoztatni, a bábokat lecserélni. Mivel ezennel nem született alku a színfalak mögött, nem lehetett eljátszani a gesztusdemokráciát a város polgárai előtt, marad minden, mi eddig volt. És akkor feltehetjük álnaív kérdéseinket: Vajon mi zajlik a város vagyonát kezelő holding irányító és felügyelő testületeiben, ha azokba az ellenzék nem delegálhat saját akarata szerint egy-egy embert? Ha minden rendben működik, miért lett ideges a Fidesz a személycserék lehetőségétől, miért akadályozta meg erővel? Egy hatalmas támogatottsággal sikeresen működő városvezetés miért tart néhány lenézett szocialistától?

A szocik állítólag nem adják fel, s újra a közgyűlés elé viszik az ügyet. Nem sok sikert jóslok nekik. A 2005-ben delegált két emberük – felszabadítván a helyet – esetleg lemondhatna az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagságáról, hiszen pártjuk megvonta tőlük a bizalmat, csak hát az a gond, hogy őket valójában nem az MSZP, hanem a Fidesz bizalma ültette pozícióba. És ha lemondnak, az sem visz előrébb, amennyiben a Fidesz ragaszkodik ahhoz, hogy a szocialisták közül is ő válassza ki a neki alkalmas személyeket.

Megteheti ezt a Fidesz, megteheti a városvezetés? Természetesen igen, joga van hozzá, hisz a szavazók bizalmából ők irányítják a várost, ők gyakorolhatnak kegyet, ha akarnak. Ha meg nem akarnak, hát nem teszik. Csak akkor legyen vége a parasztvakításnak! Ne hangoztassák azt, hogy Debrecenben másként mennek a dolgok, mint az országban, hogy a Fidesz másként irányítja a várost, mint a kormány Magyarországot! Hagyják ezt az álságos dumát, hogy a holding ügyei tiszták és átláthatók, hogy a városvezetés nem saját pártos megfontolásai, hanem minden debreceni polgár érdekében végzi munkáját. A demokrácia szót pedig húzzuk ki a cívis nagyszótárból, mert értelmét vesztette.

Melyik a magyar igazság?

Annak van-e igaza, aki szerint Magyarországnak ódzkodnia kell az oroszországi üzleti kapcsolatoktól, a magánszférán kívüli (felüli) hivatalos gazdasági nexusoktól? Vagy annak, aki magyar köztulajdonban lévő cégeket akar bizniszeltetni az oroszokkal?

Az országos Fidesz nem nézi jó szemmel a jelenlegi kormány tárgyalásait és szerződéseit az oroszokkal, ezek miatt permanens kritikával illeti az ország vezetőit, múltrendszeri nosztalgiával vádolja a szocialista politikusokat. A debreceni Fidesz Oroszország egyik urali városával (Cseljabinszk) kíván szoros gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a cívis önkormányzati cégek révén.

Annak van-e igaza, aki szerint a kormány ne támogassa milliárdokkal, kedvezményekkel a külföldi cégeket, inkább a magyar kis- és középvállalkozásokra fordítsa ezt a pénzt? Vagy annak, aki elfogadhatónak, sőt ildomosnak tartja a gazdaság élénkítésének efféle módját?

Az országos Fidesz az első pillanattól kezdve keményen bírálta a gazdasági tárcát például a Hankooknak adott támogatások miatt. A debreceni Fidesz első embere örvend annak, hogy a kormány kétmilliárd forint vissza nem térintendő támogatást ad az izraeli tulajdonú Tevának, sőt a polgármester megfejelte ezt a Teva iparűzési adóját csökkentő kedvezménnyel.

Március 22. a párnacsaták világnapja (Pillow Fight Day). Kedves, vidám köztéri hancúrozás. Mert ha vicsorogni lehet mindenki flaszterén, szabad-e kacagni a magyar ég alatt? Azt nem gondolom, hogy a fővárosban bármi gond is adódna az akcióból, ellenben azzal kapcsolatban félelmeim vannak, hogy vidéken, különösen Debrecenben milyen fogadtatásra talál az ifjak – merthogy leginkább ők aktívak ebben a műfajban – nyíltszíni bulija. Ebben a városban először a Critical Masst is be akarta tiltani a helyi városi hatóság, aztán később akadályozták, mái napig nem szeretik, ha független civilek – mert vannak ám nem független civilek is – spontánul bármit tesznek itt.

A március 22-re tervezett párnacsata másik helyi pikantériája a helyszín, mindendebreceniek főtere, amit igen régóta a kormányellenes napi tüntetők sajátítottak ki maguknak, s rendre összetűzésbe kerülnek azokkal, akik szintén a Kossuth téren szeretnének valamit aktívkodni.

Bár a párnacsata világnapja nem magyar ötlet, nálunk mostanság igen nagy az aktualitása, s igény is lenne rá. Semmi molotov-koktél, semmi tojás- és utcakődobálás, fröcsögő anyázásnak sem terepe az efféle móka, mélyből szakadó nemzetsiratásnak sem helye, ezért is lenne rá nagy szükség. Az esemény szellemisége távol áll mindenféle diszkriminációtól, így akár a mindennapi tüntetőink is viháncolhatnának egyszer felszabadultan.

Itt található a debreceni párnacsata felhívása.

Itt az országos infók.

Ez pedig a nemzetközi honlap.