Jó magyar szkepszissel azt mondom elsőre, hogy az ilyesmi nálunk nem szokott sikerülni, se országosan, se városilag. Ezen a földön a civilek gyengék, a hivatalosságok érdektelenek és bürokratikusan pöffeszkedők, az állampolgári öntudat meg többnyire 300 forintban méri a világot, jövőképe nem nagyon van. Mégis. Hátha. A Föld Órája szombaton lesz este nyolctól kilencig szerte a glóbuszon helyi idő szerint. Csak 60 perc áram nélkül, önkéntesen. Kis lépés egy embernek…

Pécs városát mostanság csak negatíve szokás emlegetni az Európa Kulturális Fővárosa projekt körüli töketlenkedések okán, de tény, a Föld Órája mozgalomhoz először és eddig egyedül Pécs csatlakozott magyarföldről. Debrecent, sajna, nem ihlette meg az idea, de nincs min csodálkozni, a cívisvárosban még soha nem lehetett összehozni egy nyomorult autómentes napot sem. (Tisztelet a helyi Critical Mass szervezőinek, akik egyedül tartják a frontot a gáncsoskodóan ellenséges hivatallal szemben.)

Pedig milyen szép lenne, ha végre egy közös gondolatot találva a város főterére gyűlne fiatal és öreg, gárdista és globalista, szegény és gazdag, s miután leoltanák a közvilágítást, rendeznének egy gyertyás-akusztikus bulit. Béke lenne velük, velünk. Ránk férne. Legalább egyetlen óra.

1. Információk jelentek meg a sajtóban a repülőtér privatizációs pályázatát tárgyaló közgyűlési zárt ülésről, emlékszünk rá. Valaki úgy döntött, hogy ezt megtorlásnak kell követnie. Debrecen város hivatalos honlapjára tegnap kikerült Kovács Zoltán kommunikációs tanácsnok (és fideszes önkormányzati képviselő) hivatalos közleménye. 

Ebben az olvasható, hogy „felvetődött az a gyanú, hogy egyik képviselőtársunk - képviselői esküjét megszegve - áll a nyilvánosságra hozatal mögött. Az a felelőtlen magatartás, mely konkrét adatokat juttatott el a sajtóhoz, az önkormányzat, mint pályázatot kiíró tulajdonos érdekeit és a pályázati eljárás tisztaságát súlyosan sérti. Az önkormányzat ezért a szükséges vizsgálatot elindította.” Kovács Zoltán első szám első személyben írta meg közleményét („szeretném leszögezni…”), de vélhetően nem ő döntött a vizsgálat indításáról, mert neki ehhez nem nagyon van joga. Akkor ki vizsgálhatja a megválasztott önkormányzati képviselőket és milyen módon, miféle eszközökkel? Pusztán azért lenne érdekes megtudni ezt, hogy kissé belelássunk a városházi döntések szülőszobájába, eligazodhassunk a jogkörök terén. Különben meg egyáltalán nem biztos, hogy (ellenzéki?) képviselő szivárogtatott, de nem akarok tippeket adni a vizsgáló bizottságnak. Persze, azt sem lehet tudni, hogy bizottság fog-e vizsgálódni, az kikből áll, ki bízza meg, vagy netalán a rendőrség kap felkérést, vagy a reptéri security.

Volt már több hasonló fenyegetés, retorziók meglebegtetése, vizsgálat beígérése zárt ülések kapcsán a debreceni közgyűlés utóbbi tíz évében (pl. Demokrácia félóra), de egyik sem volt több handabandázásnál. No rajta, ha tényleg sérült a közérdek, ám kapja meg a magáét a bűnös, ha tényleg sérült!

2. Másik friss ügyünk, hogy az MSZP érvényesíteni szerette volna azt a gesztusként egykor megkapott lehetőségét, miszerint tagokat delegálhat a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. irányító testületeibe, de ezt a minap elutasította a közgyűlés fideszes többsége (Holding vasmarokkal). A felvetésük miatt őket ért inzultusok okán a szocialisták arra az elhatározásra jutottak, hogy polgári peres eljárást indítanak Kósa Lajos polgármester ellen, aki szerintük tudatosan hazudott és személyiségi jogokat sértett. Mindettől eltekintenek, ha Kósa bocsánatot kér. 

Na ilyen is volt már az utóbbi tíz évben nem egy, Kósa sose kért bocsánatot, az MSZP pedig sose váltotta valóra peres fenyegetőzését. Igaz, azokban az időkben nem jogász végzettségű volt a szocialisták városi elnöke, most meg igen, Zsíros Zsolt személyében. Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy a debreceni polgármesternek igen jó ügyvédei vannak, és egy esetleges per biztos kimenetelére kevesen mernének nagyobb összegben előre fogadni.

3. Mostanság két vesztes próbálkozás némileg megtépázta Debrecen sportfővárosi ambícióit, nem kapta meg se az ifjúsági olimpia, se a vízilabda EB rendezési jogát a város, pedig mindkettő jól jött volna a 2010-es választási évben. Eme világrendezvények ügyében fordult a nyilvánossághoz Gadus István SZDSZ-es önkormányzati képviselő (egyben pártja megyei elnöke), hogy számoljon már el Kósa Lajos a pályázatokra költött milliókkal. Miért a polgármester? Azért, mert a város közgyűlése egyik sporteseményről sem döntött előzetesen, bár ha a város megkapta volna a megrendezésük jogát, az súlyos százmilliókkal terhelte volna az önkormányzati büdzsét, s ez így van oly nagy jelentőségű ügy, hogy arról ne passzió szinten (szeretjük a sportot!) szülessen személyes döntés, „kiskirályi”. Hogy aztán elszámol-e Kósa Lajos? Hm. Immáron három hónapja nem tudja a város azt sem, hogy a polgármester kinek a felhatalmazásával ígérte meg a nagyszalontai kulturális központ felépítésének anyagi támogatását a debreceni költségvetés részéről. S olybá tűnik, mintha egyedül az ellenzéket érdekelné, hogy kiknek a döntései alapján hová mennek a milliók, a debreceni polgárság többsége nem kíváncsi rá, csak fizeti szorgosan egyre növekvő víz-, fűtés- és parkolási díjait, helyi adóit.

Lesz, ahogy lesz, talán úgy, ahogy eddig is szokott volt, talán másképp. Mindenesetre kimondható, hogy nem feltétlenül a demokrácia kiteljesedését, a választói akarat érvényesülését, a politikai élet szereplőinek egymás iránti tiszteletét, az eljárások maradéktalan törvényességét jelzi a közélet kriminalizálódása. Sem úgy általánosan, sem így helyben.

Levelet kaptam lájf, köszönöm. Egy álláspályázat és egy vezetői kinevezés furcsa körülményei tárulnak fel benne. Szép nagy pofátlanság mind a két ügy. Gondolom, pártatlan kivizsgálás lesz a folyománya mindkettőnek. Íme a levél (a linkeket én helyeztem el a könnyebb érthetőség érdekében):

Azt most kicsit hagyjuk még, hogy az állásra pályázók elutasításának módja akár ombudsmanért kiálthatna. És egyelőre tegyük félre azt is, hogy az intézmény honlapján az ominózus hirdetménytípusból – február végén legalábbis – ez az egy volt olvasható. Azt viszont már az elején jó lenne tisztába tenni, hogy ott, ahol havi szinten (járulékokkal együtt) több mint 4 millió forint bérmegtakarítást várnak a létszámleépítéstől, s emiatt embereket küldtek el, oda miért keresnek mégis újakat, s hogy kerül a képbe megint egy arc a Fidesz soraiból.

Február elején adta hírül a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár, hogy tájékoztató könyvtárost keres. A pályázat papírforma szerint teljesen szabályos volt, kifogásolható pontot nem lehetett találni benne. Egyetlen aprócska szálka akadt csupán, ami a gyakorlott álláskeresőt kissé elbizonytalaníthatta: a beadási határidőhöz képest rendkívül közeli időpontot adtak meg az eredményhirdetésnek. Február 25. (hétfő) volt a postára adás, 27-e pedig az elbírálás határnapja. Köztudott talán, hogy az interjúztatás (vagyis a személyes beszélgetés az állást meghirdető és a jelentkező között) csak a beadási határidő után következik, hiszen azt meg kell szervezni, azután pedig rá kell szánni jó pár órát, mindenkire néhány illendő percet. Ehhez képest két nap múlva elbírálni, s kijelölni a befutót mindenféle interjú nélkül, meglehetősen kilógó lólábat sejtet. Az elutasító válasz ráadásul e-mailen érkezett, a könyvtár részéről még arra sem véve a fáradságot, hogy egyenként címezzék meg a leveleket. Nem! Mind a 25, elhajtott pályázó egyetlen, közös emilt kapott, hogy lehetőleg hadd böngészhesse át mindenki, ki keres állást Debrecen kicsinyke szívében. Ha nincs állása az illetőnek, azért, ha pedig van, de ő egy jobbat szeretne… Kínos, na.

Ezzel párhuzamosan azok, akik látták az ominózus hirdetést, másikat állítólag nem olvastak a könyvtár honlapján. Ezt a hirdetményt egyébként 25-én délután, pontosan, szépen, ahogyan kell, levették, hiszen addig lehetett jelentkezni a március 3-ától betölthető álláshelyre. Március 1-jétől viszont, hogy, hogy nem, egy másik új kolléga is megkezdte munkásságát a Méliuszban. Ő a közművelődési vezető lett, úgy hívják, Jantyik Zsolt. Derecske egyik önkormányzati képviselője és a város alpolgármestere, a megyei önkormányzat Fidesz-frakciójának tagja, mellesleg (vagy nem?) a testület művelődési, sport és civil kapcsolatok bizottságának elnöke. (A jól ismert közösségi portálon március 20-án még nem tartotta fontosnak közzétenni, hogy mi az új munkahelye, ott csak annyit írt magáról: „Egyébkét Műv.Ház igazgató vagyok a közeli Mikepércsen, itthon pedig alpolgármester.”) Művházigazgató, közművelődési vezető, alpolgármester, bizottsági elnök, közgyűlési képviselő. És rockzenész, városhimnuszszerző, Debrecen város Csokonai-díjasa. Szóval a megyei könyvtárbeli középvezetői lehetőségről az általam megkérdezetteknek nem rémlik, hogy látták volna a felhívást a honlapon, ettől még persze ott lehetett…

A megyei önkormányzat amúgy a tavaly október 26-ai közgyűlésén döntött a létszámleépítésről. Azt mondták, a könyvtár új, Bem téri épületének átadásával a korábbi szervezeti széttagoltság megszűnt, a több telephelyen végzett szolgáltatás onnantól fogva egy helyre összpontosul, melynek következtében a korábbi szervezeti és működési struktúra átgondolására volt szükség. Azt is taglalták, hogy az előző formában való működéssel „szükségszerűen együtt járt egy nagy létszámú szervezet fenntartása. A feladatok koncentrálódásával, illetve a rendelkezésre álló korszerű informatikai rendszerrel a munkaszervezés és a feladatellátás lényegesen átláthatóbbá, egyszerűbbé és gazdaságosabbá vált.” Következésképp tehát kevesebb ember is elég – jöhetett a létszámcsökkentés. A végrehajtást „követően az átlagbért figyelembe véve – a 17,9 álláshely megszüntetése járulékokkal együtt havi 4.290.000 Ft bérmegtakarítást eredményez” – számolta ki az előterjesztő alelnök. Kétségtelen, hogy az elbocsátottak között 2 szakmunkás, 1 ügyintéző és 14 ügyviteli alkalmazott volt, közművelődési vezető és könyvtáros (így konkrétan) nem, a helyük esetleg idő közben ürült meg, váratlanul. Szülnek, felmondtak, betegek lettek… Talán ezért került a Méliusz könyvtár februárban olyan helyzetbe, hogy viszonylag gyors lefolyással, állásinterjúk nélkül, a jelentkezők személyiségi jogaira oda se figyelve keressen magának munkatársa(ka)t, egy könyvtáros meg egy középvezető személyében.

Díszelegnek, énekelnek, menetelnek, szónokolnak. Az egyenruhás jobboldali egységek kitörtek a spájzból, már a főtéren vannak. És maradnak. 

Ha ünnepnap van, a blogíró igyekszik könnyebben emészthető tartalmat kínálni olvasóinak. Ilyen következik most. Vagy mégsem? Maradjunk annyiban, hogy könnyebben befogadható, mert videó, amivel a véletlenül idetévedő funkcionális analfabéták is jobban megbirkóznak. A felvételen az látható, hogyan ünnepli Debrecenben Horthy Miklóst a Nemzeti Őrsereg. A díszelgő őrseregiek soraiban felfedezhetők a debreceni Kossuth téri tüntetők, akik igen bensőséges kapcsolatot ápolnak a Magyar Gárdával is. Azzal a Magyar Gárdával, amelyik idén kétszer ünnepelte az 1848-as forradalmat Debrecenben. Előbb március 14-én külön, aztán a hivatalos városi ünnep részeként, Kósa Lajos beszéde után ők is koszorúztak, amiről büszkén számoltak be a Kossuth tériek honlapján. Az egyenruhás jobboldali egységek kitörtek a spájzból, már a tereken vannak.

A levél kiváltó oka Eötvös Pál március 13-án megjelent cikke, amiben súlyos megállapításokat tesz a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a szabad sajtó napja előtt. Például ilyeneket:

Ennek demonstratív megnyilvánulása az is, hogy az önkormányzati választások után az új színezetű testületek, a párthovatartozásukat tekintve új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőség, illetve szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy "átprogramozása". A rendszerváltás óta minden helyi választás után több száz újságírót, szerkesztőt bocsátanak el tisztán politikainak tekinthető okokból.

Erre a cikkre reagált a Népszabadság tegnapi számában Széles Tamás, a Helyi Televíziók Országos Egyesületének elnöke, nem mellesleg az önkormányzati tulajdonban lévő Debreceni Városi Televízió ügyvezető-főszerkesztője. Széles – kollégáival együtt – megdöbbenésének és értetlenkedésének ad hangot az Eötvös által leírtakkal kapcsolatban, és bizonyítékokat kér számon a MÚOSZ elnökétől. Széles visszautasítja azt a megállapítást, hogy „a helyi televíziósok a mindenkori helyi hatalom bábjai lennének”, s azt is írja, hogy „a helyi televíziókban nem rendeli meg az esti tévéhíradót a reggeli kávéja mellől a polgármester”. Széles szerint ha elenyésző számban voltak is „politikai okból történő elbocsátások” az önkormányzati választások után, ezekkel szemben mint a helyi tévék egyesülete „próbáltunk a helyi hatalomnál protestálni”. Stb, stb. Ugyanitt válaszol is Eötvös Pál Szélesnek, tessenek elolvasni mindkét levelet.

Miért is íratott a mai bejegyzésem elejére, hogy kéretik nem röhögni? A debreceniek tudják, a Basahalmán túliaknak röviden felvillantom. Az ugye közismert, hogy a 2006-os önkormányzati választásokon elsöprő győzelmet ért el a Fidesz, így az ország számos településén és majd’ mindegyik megyei önkormányzatában fideszes politikusok vették át a hatalmat, akiknek egyik első ténykedése az volt, hogy „átkonfigurálták” az önkormányzati médiát. A leglátványosabb változások a nyomtatott sajtóban történtek (egész szerkesztőségeket csaptak el, még a kiadványok címeit, tipográfiáját is megváltoztatták több helyen), de a váltás érzékelhető volt a helyi tévékben, rádiókban és internetes portálok esetében is. Nincs ebben semmi újdonság, s így lesz ez mindaddig, amíg van önkormányzati tulajdonú média Magyarországon. Ha a választások eredményeként kurzusváltás történik, akkor a polgármesteri titkárnőtől a helyi lap szerkesztőjéig lapátra kerül a korábbi „adminisztráció”. Ennek tényét vitatni finoman szólva is dőreség.