Trafikos a galéria élén
Elmegy az emberfia egy kisidőre Bécsbe, és egyből tisztábban látja az itthoni ügyeket.
Így tett Árvai Köves jegyzetíró (civilben Szirák Péter egyetemi oktató), és jól tette. Az meg különösen dicséretes, hogy tapasztalatát és következtetését belefogalmazta a város nevét viselő heti mindenpostaládásba. Bécsi példázat című írása tényleg a sógorok fővárosa által ihletetten tényleg példázat, merthogy valójában a debreceni modern galériáról (MODEM) és annak puccsszerűen kinevezett vezetőjéről, Gulyás Gáborról szól. Némileg kádárkori a szöveg, mert a sorok között kell olvasni, de mi ezt egykor úgy megtanultuk, hogy szinte már szeretjük is. Szóval azt írja Árvai-Szirák a bécsi képtárak kapcsán:
„Ezek az intézmények virágzanak, mert a szakmára vannak bízva. Senkinek meg sem fordul a fejében, hogy valamely e tájon kifürkészhetetlen okokból civilt nevezzen ki a nagy európai versenyben állandó magas szintű működésre kötelezett múzeumok élére. Itt a trafikos trafikol, a múzeumigazgató pedig a művészet megfigyelőállásán vizslat. Mint rendesen, a nagy világon e kívül.”Szerzőnknek nem ez az első Gulyással kapcsolatos kritikai jegyzete. Múltkorában az elbukott Európa Kulturális Fővárosa pályázat kapcsán írt róla, ugyanis Gulyás Gábor annak a projektnek is teljhatalmú vezetője volt, előtte meg utána pedig a polgármester politikai főtanácsadója. Töprengenek is sokan a városban, különösen a városháza tájékán: mi a fenét lát ebben az emberben a polgármester úr, hogy – fittyet hányva a meghatározó debreceni értelmiségiek véleményére – egyre magasabb posztra tuszkolja.
Ismerve a város személyi kultuszos viszonyait, igen bátornak mutatkozik Árvai-Szirák, hiszen a fentebb idézet sorok valójában a hatalmával visszaélő kinevezőt, magát a polgármestert bírálják erőst.
Uram, igaza van. Sajnos, messzire van innét Bécs. Egyre messzebb.
