Mert sörünk az nincs. De lehetne más.

Mint minden tehetősebb – vagy magát annak mutató – magyarországi település, úgy Debrecen város önkormányzata is ajándékcsomaggal szokta ilyentájt meglepni a vezetése számára valamilyen okból fontos, mondhatnánk: VIP személyiségeket. Az idei cívis pakkban újdonságként egy címeres csokoládét is találhatott az arra érdemesült megajándékozott, állítólag Mozart-tallér, csak át van címkézve. Az biztos, hogy nem a debreceni csokoládégyár terméke, mert itt ilyen nincs – már az országban is alig van.

De mit is kaphattak volna a közért oly sokat tevők, akiket a köz – vezetői – ajándékokkal lepnek meg az év végén? Mi lehetne az a tárgyiasult kedvesség, ami a városra jellemző? Könnyű helyzetben van a tokaji vagy a soproni polgármester, ők ajándékozhatnak aszút vagy kékfrankost. Nekünk nincs saját italunk, még egy sörünk sem, pedig ahhoz nem szükségeltetne semmiféle természeti adottság, de mily büszke lenne rá a lokálpatrióta kortyolgató, ha lenne. Ellenben van mézeskalácsunk, amit legalább háromszáz éve készítenek Debrecenben, egykor nagy híre volt a város határain túl is, hagyományait felelevenítendő idén nyáron már fesztiválja is volt a Déri Múzeum szervezésében. Ha jól emlékszem, ezen a folytatásra méltó eseményen olyan mézeskalácsot is láttam, ami Debrecen címerét formázta. Nem volt színesre pingált, sem aranyozott papirosba csomagolva, ellenben igen ízletes volt – és a miénk. Megérdemelné, hogy a hivatalos ajándékozás rangjára emeltessen a város vezetőinek és marketingeseinek kegyes jóakaratából.

Bár nem ünnepi pakkba illik, mégse felejtsük el, hogy egyetlen olyan étek van a földkerekségen, ami egy magyar város nevét viseli, és szerte a világon ismert. Ez a debreceni páros kolbász, a debreciner (írásmódjának több változata is van Kanadától Németországon át Ausztráliáig). Sajnos, ez a kivételes lehetőség is – mármint az, hogy a város neve ismerős az egész glóbusz disznóhúst zabáló részein, csak éppen nem tudják a távoliak, hogy amit mustárba tuszkorásznak, az egy magyarországi településről kapta a keresztelést –, szóval ez a lehetőség is kihasználatlan, a hivatalos városmarketingeseink fantáziáját ez sem indítja be.

Átragasztott Mozart-tallérok helyett tisztes debreceni iparosok mézeskalácsival megkoronázott békés Karácsonyt mindenkinek!