Már megint cívishonon röhög az ország. Akkor mi vegyük komolyan!
Meggyőződésünk, hogy a rendkívül kínos szoborincidens után Kósa Lajos polgármester (országgyűlési képviselő, Fidesz-alelnök) nem akarhatta, hogy ismét művészi (jellegű) alkotás készüljön róla. Arra is mérget vehetünk, hogy Boros József debreceni mágnás nem akart gúnyt űzni Kósából, s pusztán hálája bizonyságául festtette fel hatalmas (11,5x2,3 méteres) szállodai falidíszére a városvezetőt és több más helyi nobilitást, köztük saját magát is. A két szándék ellenére Kósa mégis mű(rész) lett megint saját városában, és röhögnek rajta rendesen. Ma átadták Boros József szállodáját, a négycsillagos Hotel Óbestert Debrecen belvárosában, az ünnepség részeként pedig leleplezték a Huszártalálkozó 2010 című képet.
Az esemény híre néhány óra alatt elárasztotta a honi online sajtót, címoldalas anyag lett a Nolon (Sej-haj, Kósa huszár) és az indexen (Kósa, lovon), özönével publikálták a kisebb orgánumok. És persze jöttek a kommentek… Többen azt fejtegették olvasói hozzászólásukban, hogy a szállodatulajdonos Boros József – aki 2009-ben a 100 leggazdagabb magyar ember listáján a negyvenedik helyet foglalta el a Napi Gazdaság szerint – nyilvánvalóan baloldali provokátor, aki Kósa nevetségesé tételével akart az MSZP kedvében járni. Ezt a feltételezést határozottan cáfolnunk kell: nyilvánvalóan nem debreceniek és semmiféle helyismerettel nem rendelkeznek azok a hitalapon okoskodó pártkommentátorok, aki ekkora hülyeséget leírnak.
A helyi média megint variált a beszámolóival. A Cívishír tálalta először az eseményt képgalériával gazdagítva, de a huszáros alkotás értékelésébe nem ment bele, ezt a terepet átengedte az olvasói hozzászólásoknak. A Deol, a mindenpostaládás önkormányzati hetikiadvány honlapja előbb szűkszavú tudósítást adott az eseményről, elhallgatva a Kósát huszáregyenruhában mutató képet, majd miután országos ügy lett a délceg ábrázolásból, kiegészítették beszámolójukat, és megfűszerezték némi saját információval: "a polgármester (aki nem volt ott a megnyitón) viccre vette, amikor közölték vele, hogy szerepel a freskón”. Hogy ez – „viccre vette” – konkrétan mit jelenthet, arra nem tértek ki. Egyébként a Független Hírügynökség azt adta hírül, hogy érdeklődésükre a városháza szóvivője annyit mondott, hogy az ügyben nem adnak ki közleményt, nem kommentálják az esetet. Ezt erősíti az is, hogy a város hivatalos honlapján olvasható tudósítás bár bő terjedelmű, de a monstre képről egyetlen szó említést sem tesz. Az önkormányzati televízió ugyan tudósított a szállodanyitásról, a nagy művet is megmutatta, szólt is róla, ám a polgármesterről hallgatott – így is bátor tett volt a szerkesztő részéről, meglesz még ennek a böjtje.
A helyi érdekeltségű blogok közül a Debbenet reakcióját kell kiemelnünk, némileg vitatkozva vele. A közösségi blog egyik munkatársa úgy véli, hogy az inkriminált alkotás nem több reklámfogásnál, azért készült, hogy hírét vigye a hotelnek, hogy sokan látogassanak oda „látni a megfestett (rém)álmot”. Az kétségtelen, hogy ekkora hírverést még nem kapott új szálloda, s az is meglehet, hogy sajátos zarándokhellyé válik: ki hódolni járul majd oda, ki kuncogni, de az biztos, hogy a kép megszületése mögött nem ez a gondolat, nem ez az érzület, nem ez az igyekezet munkált. Hogy mi? Hát az, amit Kósa Lajos nem fog közleményben megosztani a lakossággal, a médiával, mert a város egyik (másik) leggazdagabb emberét nem akarja nyilvánosan megsérteni.
A Kósát ábrázoló művészi (jellegű) alkotások pedig – ha már elkészültek – sok debreceni megélhetésében segíthetnének. Mellszobrának kicsinyített (fröccsöntött műanyag, aranyozott gipsz, súlyos fém) változatait árusíthatnák a főtéren, hogy aztán szobadíszként, levélnehezékként, könyvtámaszként vagy diótörőként hasznosuljanak. Huszáros festményéből minél hamarabb levédett képeslapokat lehetne gyártatni – megelőzendő, hogy az egyébként rendszeresen későn ébredő szocialisták választási óriásplakátot csináljanak belőle. Ugyanez a daliás ábrázolás bögrékre is kerülhetne, netalán valamely másik jelentős országos pártszemélyiség szintén vitézies megjelenítésű képével összehajolva, ahogy az első világháborús csészéken látható Ferenc József és Vilmos császár. És annak is itt lenne az ideje, hogy a „magyar kártyáról” végre eltüntessük a svájciakat, s helyükre idevalósi huszár politikusok és vállalkozók kerüljenek. Garantált üzleti siker!
A mindezekre a termékekre kivetett giccsadóból aztán végre köztéri lovasszobrot kaphatna szeretett állomáshelyén Simonyi József huszár óbester. Számos csata tisztelt hőse, ennek az egész mostani ügynek az egyetlen és arra érdemtelen vesztese.
