#274

Vikidál ugrik

  

Nemcsak repülőjáratok lehetnek fapadosak, hanem tévéreklámok is.

Fukarság, ötlethiány, igénytelenség, a megrendelő és/vagy a készítők dilettantizmusa. Többnyire ezekkel indokolható, miért oly színvonaltalanok, gyengék, s így hatástalanok egyes reklámok. Még az sem segít rajtuk, ha ismert személyiség adja hozzájuk az arcát. Sőt. Vannak esetek, amikor sokkal inkább szánalmat kelt a nézőben a reklám, mint vásárlási kedvet, fogyasztás vágyát. 

Vikidál Gyula sujtásos, zsinórdíszes, fekete menteszerű felső ruházatban bóklászik mindenféle bútorok között. Láthatóan az a szándék, hogy otthonosan viselkedjen az idegen környezetben, mintha éppen a saját lakásában tenne-venne. Könyvet emel le a polcról, kávézik, leül az íróasztal mellé, fejesnek induló hasast ugrik a pároságyba. Csupa olyasmit tesz, amit bútorboltban nem szokás, pedig ez láthatóan bútorbolt. Minden hiteltelen, minden csak arról szól, hogy a híres ember csinál valamit, ami már az ötödik másodperctől kezdve borzasztóan unalmas.

Az amúgy azonnal elfeledhető reklámban egyetlen momentum van, ami mégis egy rövid időre emlékezetessé teszi. Az a bizonyos ugrás. Helyből, fejjel előre, majd arccal landolva, a matrac rugói által némileg visszadobatva, majd ernyedten úgy maradva. A mozdulatsor esetlen, legkevésbé sem örömteli vagy hancúrozós, inkább részeg beájulós. Mintha röptében lőtték volna le az idősödő rockert. Nincs kedvünk röhögni, megsajnáljuk őt, s nem veszünk bútort. Ott nem.

De elég a szövegből, forogjon a film.

 
 

Itt látható mozgóban és lassítva is. 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://basahalom.blog.hu/api/trackback/id/tr92244020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása