Nagyon nagyot akarás

Isten bizony nem fanyalogni akartam, pusztán kíváncsi voltam.

Ha már egy évszázados álom válik valóra, és cívisváros ezennel Nagybánya és Szentendre nyomdokaiban akar lépkedni, meg a főváros-centrikusságot kívánja ellensúlyozni, akkor nézzük meg, kiknek az irányításával. A tudósítások szerint az erre a hatalmasan nagy feladatra vállalkozó, ilyen jelentős célt maga elé tűző I. Debreceni Nemzetközi Művésztelep helyi művészeti vezetője Süli-Zakar Szabolcs. Mivel ez a név semmit nem mondott nekem, ráengedtem a keresőt, hogy műveltségi hiányosságaimat ezennel bepótoljam. A Google eredménye nem kápráztatott el. Minden bizonnyal tehetséges, igyekvő, jóakaratú, szimpatikus fiatalemberről van szó, véletlenül sem akarom megbántani őt ismeretlenül, csak… Csak nehezen tudom összerakni a hangzatos, néhol kifejezetten fellengzős célkitűzéseket, önmeghatározást a telepen ténykedő művészek eddigi munkásságával. Merthogy rákerestem még néhány más ideinvitált alkotóra is, de valószínűleg rosszul választgattam közülük… Aztán meg elolvastam azt a tudósítást, ami megemlíti a személyek kiválogatásának szempontjait is, és úgy éreztem, hogy a szerényebb felütés sokkal szimpatikusabbá tenné ezt az első telepet.

Miért kell itt mindennek – ha másként nem, hát verbálisan – hatalmasnak, óriásinak, megának lennie? Van egy Nagytemplomunk. Nem elég?