Bár már 2006-ot írunk, az érdeklődő lakosság tájékoztatása terén még mindig igen nagyok a hiányosságok.

Persze, ehhez semmi köze nincs a dátumnak, inkább az akarattal, a szándékkal vannak jelentős gondok. A technikai feltételek már igen régen adottak lennének a városi közgyűlés üléseinek élő közvetítéséhez, de a politikai vezetés ezt nem támogatja. Nem tartozik a választópolgárokra, hogy ott mi zajlik, oszt jónapot.

Nyilván az élő közvetítés sokba kerül, a képviselőtestület munkaidőben ülésezik, legfeljebb nyugdíjasok, munkanélküliek és kismamák – tehát alacsonyabb társadalmi fontosságú inaktívak – szörnyülködhetnének el azon, hogy mi is zajlik a sárgaházban (aki nem tudná, pusztán színe okán hívják így Debrecenben a városházát…). Amúgy meg nem kellene élőben adni, mehetne felvételről is az esti órákban vagy a hét végén, az önkormányzati televízió ugyanis felveszi az egészet, nincs akadálya tehát a vágatlan bemutatásnak. (A hangsúly a vágatlan szón van!) Tette ezt néhány éve az akkori Alföld Televízió, neheztelt is rájuk ezért a városvezetés, előbb a kamerájuk elhelyezésébe kötöttek bele, aztán másba, aztán meg más tulajdonosa lett az Alföld Televíziónak, s az új tulajdonos nem akar rosszat (értsd: vágatlan tudósítást) a városvezetésnek, sőt.

Az ország eme nagy és gazdag városában arra is lenne mód és fedezet, hogy webkamera segítségével nézze élőben (majd felvételről is) az érdeklődő a közgyűlés munkáját az interneten, de erre sincs szándék. Ok mint fent: nem tartozik a választópolgárokra…

Ma a haon próbálkozott egyfajta „élő közvetítéssel”, olyasfélével, ahogy a focimeccseket szokás nyomatni a neten: Papp László kicselezte a bal szélen bukdácsoló Madarasit, beemelte a kapu elé a labdát, Kósa a mezőny fölé magasodva bebólintotta az ellenzék hálójába. Gól! A Fidesz ezzel 48:0-ra vezet.

A haon tudósítása konkrétan nem ilyen volt, de legalább már volt valami, amin aztán lehet erőteljesen finomítgatni, ha a szándék megmarad.

És még egy apróság: nem árt, ha olyan szerkesztő gondozza az anyagot, aki már látta az életben legalább egyszer a városházát belülről, mert akkor talán nem a megyeháza impozáns nagytermének fotóját illeszti az „élő közvetítéshez”.