Gyurcsány-blogról gyérül

Kevés lehet a munkája a Political Capital elemzőinek, ha unaloműzésként önszántukból pillantottak bele a miniszterelnök blogjába. Ha pedig megrendelésből tették, akkor nem izzadtak bele az igyekezetbe.      

Gyurcsány-blog: a kétélű fegyver – ezzel a címmel olvasható a PC elemzése a Hírszerzőben. Soványka kis munka, gyorsan túl lehet lenni rajta. Nem igazán bontja ki a témát, aztán meg semmi újdonság nincs benne. Pusztán a miniszterelnök, a szűk politikai közeg (kormány, koalíciós partner, ellenzék, szakszervezetek) és a média viszonyrendszerében vizsgálódik: az olvasók (nép, lakosság, választók) kimaradnak a képből, a célközönség maga. Úgy kezeli Gyurcsány blogját, mintha az csak egy napló lenne, aminek a „hordozóeszköze”, a platformja momentán az internet, de lehetne akár egy személyes rovat valamelyik újság hasábjain, vagy napi személyes jegyzet egy rádióban. Akkor is, ott is locsoghatna a kormányfő, tehetne a hivatalosat megelőző bejelentéseket, válhatna a közlés elsődleges információforrássá, haragudhatna rá a hazai média (kivéve azt a médiumot, ahol olvasható vagy hallható).

Az elemzés arra jut, hogy „a blog tehát kétélű fegyver: alkalmazásakor mérlegelni kell: nem biztosít-e nagyobb támadási felületet, mint amennyi hasznot hoz a kommunikációs mozgástér bővítésével”. Ez a spanyolviaszkos felismerés bizony mindenféle nyilvános szereplésre (táncos videótól a tévéműsort megszakító néhány perces rendkívüli üzenetig) igaz. Ahogy a záró kitétel – „A problémát egyre inkább az jelenti, hogy a blog, mint – a sajtóban komolytalannak minősített – eszköz formálja szerzőjének, Gyurcsány Ferencnek az imázsát.” – is érvényes minden egyébre, hiszen Gyurcsány imázsát az összes többi megjelenése is formálja.

Az az odabiggyesztett megjegyzés pedig, hogy a blog a sajtóban komolytalannak minősített eszköz, árulkodik az elemzők alapállásáról és a világba kitekintő tájékozottságuk hiányáról.