Fához láncoltan
A városi biciklisták tudják, hogy a választási kampány ideje alatt hirtelen nagyon fontossá válnak. A szavak szintjén. Néhány apró tett hitelesíthetné a politikusi ígéreteket, de ezek is rendre elmaradnak. Az autóval közlekedő politikusok valójában utálják a kerékpározókat, a választási programok pedig nem az élet valójában fogannak és születnek, hanem íróasztalokon, majd azok fiókjaiba kerülnek.
Nem megyek biciklivel, mert nincs hová tenni – így döntött az az ismerős, aki addig morfondírozott a kijutás módján, hogy végül el sem ment a nagyerdei Békás-tóhoz, a jazznapok koncertjeire.
Nyűgös dolog, kétségtelen. Ha valaki nem akarja fához, kordonhoz, betontömbhöz, lámpaoszlophoz, esetleg egy másik járgányhoz (fotók alább) láncolni a kétkerekűjét, a tömegben sem akar kínlódni a tologatásával, netalán nem a bicikli nyergéből akarja élvezni a jazzt, akkor nincs más választása. Persze, lehet menni oda villamossal, gépkocsival, a közelébe busszal. Egyáltalán mi a fenének az a kerékpár. A hülye plebsz idétlen hóbortja. És még kerékpárutakat is követelnek maguknak! Felháborító!Az új választási ígéretekben is hangsúlyos szerepe van a városi biciklizés támogatásának. Így volt ez négy éve is, azóta se sok minden történt – hiteles tanúi ennek a helyi Criticall Mass évről évre gyarapodó résztvevői. A főpolitikus is csak akkor pattan nyeregbe, ha ott a média. Amúgy meg semmi figyelem.
Pedig vannak ötletek. A jazznapokon például – és más, nagy tömegeket vonzó nyíltszíni rendezvényeken – lehetne ideiglenes biciklitárolókat létesíteni, őrizhetnék a járgányokat közhasznú munkások, de a helyi kerékpáros társaságok – a Criticall Mass szervezői – akár ingyenesen is vállalnák a szakszerű felügyeletet, ha végre ígéretet kapnának arra, hogy a továbbiakban nem gáncsolja a városvezetés a rendezvényeiket, nem sújtja őket a rendőrség mindenféle költségekkel. Ha tényleg épülnének kerékpárutak és –tárolók a városban.
A koncert szélén a fához láncolni a biciklit amúgy igen veszélyes. Mert ha nem lopják el, hát levizelik.
