Bence György

A tisztesség lett szegényebb.

(Mérhetetlen szereptévesztés lenne nekem és itt bármiféle nekrológszerűvel előállni. Ez nem az.)

Bence Györgyöt akkor láttam először, amikor 1990-ben a Kossuth egyetem auditórium maximumában volt egy – nagy érdeklődéssel kísért – vita az antiszemitizmusról. Az esemény apropója egy szerencsétlenül megjelentetett – mint később kiderült, hamis feladójú – olvasói levél volt, ami az Úton című debreceni hetilap hasábjain kapott nyilvánosságot, s mindenféle alaptalan vádra adott indítékot a lappal és szerkesztőivel szemben. (Bizonyára nem mindenki tudja, mi is volt ez a hetilap - az Útonról a Debreceni Disputában jelent meg Görömbölyi László főszerkesztőnek egy rövid írása.)

Az olvasói levél ügyének igen nagy volt az országos visszhangja, a hetilapot még Szentágotai János is meglobogtatta a parlamentben… Vajda Mihály filozófusnak támadt akkor az ötlete, hogy egy debreceni nyilvános vitán legyen téma az antiszemitizmus, legyen szó arról közönség előtt, amiről korábban nem lehetett, s már azóta sem lehet úgy. Boldog rendszerváltó békeidők!

Vajda hívta meg – többek között – Bence Györgyöt, s minden bizonnyal sokak vannak, akik azóta figyelnek, figyeltek Bence szavaira, írásaira. Kezdeményezéseire, például a Metazinra, ami közelebb hozta hozzánk a világot, a magyar médiában és blogszférában ténykedőkhöz is. A Metazin most adja az eddig megjelent nekrológokat, a Metazin elbúcsúzott tőle. Csak remélni lehet, hogy Bence György munkatársai tudják és akarják folytatni.

Tisztelet jár a tudásnak és a tisztességnek – itt, a blogszférában is.