Kossuth modeme
Csak ki kellett várni az év végét, hogy örvendhessünk 2006 legnagyobb blődli benyalásának.
Ami nem pusztán helyi vonatkozású, mert egy országos orgánum izzadta ki magából e gyöngyöt, a tavaly Pulitzer Emlékdíjjal kitüntetett Figyelő online változata.
Hihetetlen értékeket rejt a debreceni Modem – így ünnepli a publikáció címe annak a heroizmusnak a termékét, ami egy elfuserált irodaház üzletileg megalapozatlan igyekezetéből galériát kreált, közpénzzel mentve meg a magánberuházót, aminek élére puccsszerűen nevezték ki a polgármester korábbi beszédíróját.
Volt, ami volt, legyinthetnénk, de mi lesz a lesz – kérdezhetjük. Ebből a primitíven önárulkodó promóciós írásból például megtudjuk, hogy „négy országból várnak látogatókat” Debrecenbe, aztán felsoroltatik Szlovákia, Románia és Ukrajna, ami egyből három, de olvasóként mi kisebb ötölés után még hozzágondoljuk magát Magyarországot is, ahonnét látogatókat várhatnak – így legyen a négy. És jövőbe révedő iszapos tekintetünkkel már látjuk a határokon áthúzó szlovák, ukrán és román buszokat, amiken utasaik már igen nagyon fészkelődnek, de nem az egykori KGST-piacok maradékainak izgalmas közelsége miatt viszket a fenekük, hanem mert a modern művészet oltárán akarnak áldozni kultúraélvezeti áhitattal. Úgy legyen, úgy legyen! De nem úgy lesz, tudhatja ezt bárki, aki nem akar hazudni se magának, se másoknak.
A modern galéria – ha már lett, ahogy lett – tényleg lehetne kitörés Európa, a világ felé, ha az akarna lenni. Messzebb nézhetne a szlovák-ukrán-román reményeknél, ha ingatlanbizniszes és kádertemetős fogantatása után tényleg lenne jövőképe, emelkedettebb szakértőgárdája, sok-sok pénze. De nincs. Ennyit beletettek, aztán lehet faragni az artos jégszobrokat az udvarán.
Van azért egy csiklandósabb aktuál hozadéka is a Modemnek, amiről csak a belső szobákban szoktak szólni. A kiállítás alapja ugyanis az Antal–Lusztig-gyűjtemény, kölcsönadó tulajdonosa zsidó ember, amint a kiállítottak jelentős része is. És ez jó, mert a szélsőjobbal és a nyíltan antiszemita vezérszurkolói gárdával aktív és szoros kapcsolatot tartó városvezetés ezzel tudja ország- és világhírré tenni, hivatkozási alapként felmutatni, hogy ő aztán nem, hát mindenki láthatja a Modemben.
De túllocsogom a lényeget. Tehát a blődli cikk így kezdődik:
„Aki a Modem kiállítóterébe csöppen, meglepődik, hogy milyen hatalmas értékű kiállítást láthat. A kortárs művészeti központtal a lélekszám szerint a második legnagyobb magyar város igyekszik megmutatni, hogy nem véletlenül menekítette pont ide Kossuth annak idején a fővárost.”Mekkora baromság! Volna néhány gondolatom az utolsó tagmondat kapcsán, de én nem akarom megsérteni Kossuth Lajost azzal, hogy ezekkel együtt emlegetem.
