Hiába a népszerű alapmű, a neves szerző, a jó promóciójú rendező. Hiába, hogy másfél évtized óta ez a Magyar Televízió első saját készítésű tévéjáték-sorozata. A Régimódi történetet kritikai érdektelenség övezi. Vagyis gyakorlatilag nem övezi szinte semmi.
A Szabó Magda regényéből készült sorozatot karácsonytól szilveszterig mutatta be a királyi tévé, állítólag igen jó volt a nézettsége, ennek ellenére visszhangtalan maradt a sajtóban. Vagy a magyar hírkereső és lapfigyelő motorok működnek rosszul, a Google is fáradt így év elején, vagy tényleg szinte semmi.
Pusztán két írással találkoztam: a Népszava szösszenésével (Régimódi film) és a vagy.hu hosszabb elemzésével (Az új Régimódi).
Meg egy levéllel, amit szerzője publikációs szándékkal küldött szét, emailként kering. Idemásolom, nem a maradéktalan egyetértés jegyében, hanem egy-két – városvédő – felvetése okán:
Régimódi áltörténet
Szabó Magda Régimódi történetéből készült hatrészes filmet mutatott be a Magyar Televízió 2006 karácsonyán. A nézettségről nyilvánosságra hozott adatok alapján a filmet több mint egymillióan látták, a szám a televíziót néző felnőttek egy negyede. Ennek alapján a film akár széleskörű társadalmi vitára számíthatott volna, és természetesen a méltatások vagy kritikák hosszú sorára is. Mivel eddig mindkettő elmaradt, így született vitaindítónak a következő néhány gondolat.
A történet debreceni, így a forgatás helyszínéül nem is illett volna más várost választani, mint Debrecent. Nem így történt, Budapest és környéke képei szolgáltak háttérnek, így a jól felismerhető óbudai terek, utcák látványa kifejezetten zavaró volt. Az évszázados házak felújítása pedig a XX. század végén, a divatos anyagok és színek használatával történt. Egyszerűbben szólva: az évszázados házak ma divatos színekben, az utcák újrakövezése és a mai forgalom útjába állított terelő kövek kilógtak a képből. Jelzésként olykor feltűnt a Nagytemplom képe, de csak a tornyai, mert mai környezete (a térnek a 2001-es tömény giccsparádés átépítése után) egyetlen részletében sem lett volna beilleszthető a Régimódi történetbe. Debrecenben még szomorúbb a helyzet a regény másik két helyszínével, a ma is meglévő Piac utcai Rickl-házzal és a serházzal, melyek nincsenek megfelelő állapotban egy korhű filmforgatáshoz. (A film felvétele azonban valószínűleg más okkal került Budapestre és környékére.) A zavaros helyszínekhez hasonlóképp zavaros szövegkönyvrészletek tartoztak, melyben a régebbi nyelvhasználat keveredett mai kifejezésekkel (pl. divatos szleng, „hoppá”, „ez erős volt” stb.), a viselkedési formák pedig mesterkéltek voltak. Mindezek alapján kimondható a Debrecen városáról sugallt kép ellentettje, amit láttunk, az minden, csak nem Debrecen.
Ki csinálta valójában a filmet? A Magyar Televízió saját híradásában így fogalmazott: „Hosszú idő után újra tévéjáték forgatásában vesz részt a Magyar Televízió…” Tehát csak részt vesz abban, amit régen egyedül csinált, közszolgálatiként, és évente számos alkotást is létre tudott hozni. Most ennek az egynek is örülni kellene… A koprodukciós cég a FILMART, melynek a világhálós címe alapján érdemes tovább tájékozódni. A FILMART-nak csak angol nyelvű honlapja van, tulajdonosai sejthetően inkább külföldi megbízásokra számítanak. Az ajánlásukból az derül ki, hogy miért érdemes Magyarországot választani filmforgatásra. Ennek alátámasztása, hogy az országban sokféle tájképi és a török fürdőtől az elhagyott ipartelepekig mindenféle építészeti környezet megtalálható, a forgatás nálunk költségkímélő, mégis színvonalas, mivel világhírű magyar filmesek állnak rendelkezésre. A cég referenciáinak fejezetében kereskedelmi reklámokat mutat be. (Az ország valós helyzetének ismeretében joggal megkérdőjelezhető reklámjának azon mondata, mely szerint „Az ország gazdasági és szociális stabilitása – az elmúlt évtized változásai után – biztos hátteret nyújt.” Ezekből érthető, hogy számukra Szabó Magda regényének megfilmesítése is alapvetően üzleti vállalkozás volt, amivel az olcsó – budapesti – helyszínválasztás is magyarázható. A 2006. június közepén bejelentett forgatásnál jelezték, hogy azt augusztus elejéig be is fogják fejezni. Így született meg az alig két hónap alatt összecsapott munka.
Érdemes szólni a film támogatóiról, mivel név szerint kiemelésre került Tarlós István és Dr. Steiner Pál neve, akik a fővárosi önkormányzat Fideszes ill. MSZP-s frakcióvezetői. Bár ők valószínűleg csak a forgatási helyszínt engedélyezték, mégis felvetődik, hogy a kultúra politikai irányítása nem csak a múlté. Mellettük, mint támogató szerepel még „Debrecen városa”, annak a megjelölése nélkül, hogy ez a polgármestert vagy az önkormányzatot jelentené-e. „Debrecen városa” nemcsak nem támogatta, de ebben a formában nem is igen tudott a Régimódi történet átköltéséről. Név szerint szerepel viszont a köszönetek sorában Bölcskei Gusztáv ref. püspök, akinek szerepeltetése és Debrecen katolikus püspökének mellőzése már azért is kérdéses, mert a regény középpontjában a katolikus Rickl család van. A film felirata alapján elkészítését támogatta még a Magyar Mozgókép Közalapítvány, az (időközben megszűnt) Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az ORTT. Az Országos Rádió és Televízió Testület honlapján azonban az általa támogatott televíziós és filmes műsorszámok tartalomjegyzékében a Régimódi történet nem szerepel. Ugyanitt olvasható, hogy a testület műsorszám támogatására az elmúlt években (elég tág fogalom!) csaknem 15 milliárd forintot fordított. Ennek részleteit és a magyar kultúra valós helyzetét végre az elmúlt időszak politikusaitól független szakembereknek kellene megvizsgálni.
Dr. Nagy Attila, Debrecen
