A párizsi diktátum apropóján
Lehet-e önös politikai célzattal felemlegetni a hatvan évvel ezelőtti békeszerződést?
1947. február 10-én a második világháborút lezáró békeszerződések sorában megszületett a végső döntés Magyarországról is. A tárgyaló magyar delegációnak ugyanúgy nem volt, nem lehetett köze a végeredményhez, ahogy az első világégés után sem. Döntöttek rólunk a győztesek, a nagyhatalmak. Miért ezt kaptuk? Miért alakult így a sorsunk? Az elsődleges ok nyilvánvalóan Magyarország háborús szerepvállalása. Másként történhetett volna, ha a románok nem ugranak ki korábban és sikeresen. Ha az amerikaiak előrenyomulása nem áll meg Itália közepén. Ha lett volna szövetséges partraszállás Jugoszláviában. Ha az amerikaiak nem az Elbánál találkoznak a szovjet hadsereggel, hanem a keleti Kárpátoknál. Ha a győztesek osztozkodásakor nem a szovjet érdekszférába kerülünk. Ha, ha, ha.
Hatvan éve nem a kedvünkre született meg az okkal diktátumnak nevezhető békeszerződés. Mit tehetünk mi ezzel hatvan év után? Felidézhetjük az akkori történéseket, elemezhetjük mai tudásunkkal. Annyi év távola, az ország mai függetlensége, az európai közösség szabad államaihoz való tartozás megfelelő alap lehet a higgadt értékelésre. Annak, aki higgadtan akar értékelni. Aki meg nem, az szervezhet demonstratív pártmegemlékezést, tarthat sajátos szónoklatot. Így tett Pósán László országgyűlési képviselő, immáron tíz éve a Fidesz városi elnöke, aki nem mellesleg történész, a Debreceni Egyetem oktatója. (Már megint róla van szó, de mit tegyünk, ha megint ő exponálta magát.)
Rendezvényükről, a Pósán-beszéd aktuálpolitikai kinyilatkoztatásairól beszámolt a városi online, az önkormányzati tévé és a vagy.hu is. A tudósításokból arról értesülhetünk, hogy Pósán szerint az emberi jogok és az államadósság tekintetében ma ismét a rendszerváltás előtti szintre süllyedt az ország, hogy a szovjetek ugyan kivonultak, de a szellemiségük itt maradt. Mindhárom sajtóbeszámoló kiemelte: a képviselő kárhoztatta az MSZP-t és az SZDSZ-t, mert nem tartanak hasonló megemlékezéseket, a párizsi békeszerződés ügyében cinikus hallgatás jellemzi magatartásukat. Pósán ezt az alkalmat is arra használta, hogy üssön egyet a kormányzó pártokon. És mit mondott szónoklatában a többi helyi fideszes politikus országszerte, milyen aktualitásokat fűztek emlékező beszédeikbe pártja vezető személyiségei? Hosszas keresgélés után sem lehet találni más megszólalót, egyedül Pósánt, egyedül Debrecenben. A képviselő szavaival azt mondhatnánk, hogy a Fidesz magatartását cinikus hallgatás jellemzi a párizsi békeszerződés ügyében. Kivéve őt, a magának újabb és újabb szereplési lehetőségeket teremtő honatyát, de ő talán nem egyenlő a Fidesszel.Hogy is szólt a nyitókérdés? Lehet-e önös politikai célzattal felemlegetni a hatvan évvel ezelőtti békeszerződést? Íme.
