Új köntös

A Basahalom boulevard két és fél éve indult. A semmiből. Merthogy minden a semmiből indul eredendően.

A Basahalom rohadtul nagy akar lenni, és egy apró vaku fényéből is azt a következtetést vonja le, hogy csak neki bókol az éppen adott Napkitörés. Azt hiszi magáról, hogy több egy lakótelepi spleennél. Több, mint izé, vagy valami.

A Basahalom rakódik, mint a guanó – szar, toll, hullatetem, esik rá az eső, szíja a napsugár.

A Basahalom boulevard ma új dizájnt és többlet funkciót kapott. Ez egyedül Bachtermannek köszönhető, aki régóta froclizta a decens ám ingerszegény külsőt, majd a pusztába kiáltott szavai után önhatalmúan kitalálta a Basahalom layoutját. Köszönöm, nagyon.

Megtetszett, mert ez bármi is lehet. Nem telepszik rá a Nagytemplom, amivel minden debreceni szart eladnak éppenség, és a leghülyébb dizájner is a két tornyába kapaszkodik, mert a legbunkóbb debreceni potentántak is ettől megy el a magzatvize – vagy mása.

A Basahalom új fejlécében messziről, a háttérben ott látható a Nagytemplom egyik tornya, nem kettő pompázik, csak egy, de az is lehet, hogy féllábú délibáb. Oldalról (jobb!) látszik a városháza a földszinti kereskedések napárnyékolóival. Business as usual. Balról meg fák a múltból, meg a múzeum, amibe nem pitiszkált még bele a hatalmi gyarlóság. Legalant a kép pedig a city, a dowtown felülről, tündököl a magasba a huszonakárhány emeletes és a hőerőmű két tornya. Itthon vagyok, nohát.

Új ruhának új az alja, ennyi volt.