Szeva
Ma éjjel 1 óra 19 perckor, amikor baráti és szakmai megbeszélések után hazafelé baktattam, kirobbant egy hölgy a Szombathi István utca egyik lépcsőházából. Felindult volt, fehér blúzban és homokszínű nadrágban. Elsietett mellettem, aztán néhány lépés után elfojthatatlannak tűnő zokogásba tört ki, úgy futtában. Neki küldöm Lukács Laci nótáját, különösen az elejét és végéjét, azt aztán igen. (Lukács Laci forever, hát így igazán.)