Van mááásik! Kettő másik!
Avagy Leonardo da Vinci debreceni kódja
Kapom a leveleket, telefonokat a két nappal ezelőtti bejegyzésem óta. Íróik, hívóim tartanak „valamitől-valakitől”, ezért kérik, ne hivatkozzam rájuk, de írjam meg, hogy… Igen, számítani lehet rá, hogy a már most észlelhető durva ingerültség dühödt akciókba fordul, de sebaj, vincizzünk tovább.
Először is nem igaz az a – korábban is sokszor elhangzott, az ünnepélyes megnyitón a város polgármestere által megismételt – állítás, miszerint a firenzei anyag látható most Debrecenben. Ezzel szemben az a valóság, hogy az eredeti kiállításnak csak egy része került a Modembe. (A firenzeiek honlapján ez olvasható: the Debrecen show displays the sections III to VI of the original exhibition.)
Bár olaszok készítették a Modem mellett felállított lószobrot, a Kolosszus megépítésének ténye hidegen hagyja az olasz sajtót. Nem véletlenül. A firenzei hivatalos információk is csak mellékesen említik (…the extraordinary life-size reconstruction of the Sforza Horse, a gigantic equestrian monument over 7 metres high…). Szó nincs világszenzációról, pedig úgy tudjuk az itáliaiakról, hogy egy kis túlzó lelkesedésért nem mennek a szomszédba. Csakhát az olaszok nem állítanak valótlant, ahogy azt a Modem igazgatója tette több alkalommal is, amikor azt nyilatkozta, hogy „Az igazi da Vinci című kiállítás nemzetközi érdeklődésre is számot tartó szenzációjaként megépítik, és a galéria előtti Baltazár Dezső téren felállítják a reneszánsz mester soha el nem készült művét, a Kolosszust”. Vagy ahogy a debreceni kiállítás honlapján olvasható: „Leonardo híres műve Az igazi da Vinci című kiállítás részeként (515 évvel a részletes tervek elkészülte után) végre megépült.”
Ezzel szemben a valóság az, hogy 1999-ben két példányban is elkészült Leonardo lova Leonardo tervei alapján a Leonardo által megálmodott méretben, és nem üveggyapotból, mint a debreceni, hanem bronzból. Az egyik Milánóban látható – ezzel magyarázható az olasz sajtó érdektelensége a debreceni műanyagpaci iránt –, a másik az Egyesült Államokban (Grand Rapids, Michigan). Mindkettőt nagy ünneplések közepette adták át, mindkettő megszületéséről, előtörténetéről, jelenvalójáról külön honlap is szól: leonardoshorse.org. Nina Akamu szobrász – Leonardo vázlatai és tervei alapján ő irányította a munkálatok – ezekkel lett világhírű, az európai és az ázsiai Time magazin The Best Design of 1999 listáján a világ 10 legjobb alkotása közé sorolták a két hatalmas bronz lovat.
Kósa Lajos polgármestert megint félrevezették, különben nem mondta volna azt, hogy a firenzei kiállítás anyaga látható a Modemben. Nem mondta volna azt, hogy ez a produkció nemzetközi nyilvánosságot eredményez Debrecennek, hogy ezzel feliratkozott a város Európa kulturális térképére. A külföldi sajtónak ugyanis nem adható el nóvumként egy szűkített kiállítás, azt meg véletlenül sem szabad a külhoni médiának tálalni, hogy itt végre felépült a reneszánsz géniusz álma, mert a legkezdőbb gyakornok is azzal kezdené a cikkírást, hogy beírja a Google-ba: „leonardo horse”, aztán azonnal kiderül a hanta, s jóval nagyobb lesz a város világbuktája, mint az elmért maratoni esetében volt. Efféle szenzációt pedig nyilván nem kíván a városnak sem a polgármestere, sem egyetlen polgára. (Bár a polgármestert félrevezetők motivációja megérne egy röpke szőnyegszéle-vizitet.)
Ezek után a súlyos információk után könnyed levezetés gyanánt következzen az a rövidke levél és két fotó, amit Szekalmi aláírással kaptam.
Ciki, avagy kilóg a lóláb!
Nézzük csak meg, melyik lábát emeli a paci! Mert így ciki! Szóval ciki-paci. És ez a világpremier! Na meg némi blama. Nem tudom, hány ember csinálta a pvc-lovat, de hogy egyik se vette észre…
