Mantra és lerántás
Attól, hogy valamit sokat ismételgetnek, az még nem válik igazzá. Legfeljebb elhitetik magukkal és a rájuk hallgatókkal. Van-e ellenszere ennek a módszernek? Talán a tényleges igazság gyakori emlegetése.
Néhány nap elegendő volt ahhoz, hogy tízezren tekintsék meg a debreceni Leonardo-kiállítást. Néhány nap ahhoz is elegendő volt Debrecenben, hogy a politika lerántsa magához ezt a kulturálisnak indult produkciót. Innét nézve szinte már úgy tűnik, hogy Az igazi da Vinci csak azért jött, jöhetett létre, hogy a helyi politika beépíthesse érvrendszerébe, megerősítve régi tételét, miszerint a debreceni fideszes vezetés jó, az országot irányító MSZP-SZDSZ–koalíció pedig rossz.
Mi köze van Leonadro da Vincinek az aktuális magyar kormányhoz? Természetesen semmi, Pósán László – történész, országgyűlési képviselő és városi Fidesz-elnök – fejében azonban összeállt a kép. Tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy – bár Magyarország Pécset jelölte Európa 2010-es kulturális fővárosának, s Brüsszel ezt a javaslatot elfogadta – mégis Debrecen Európa kulturális fővárosa. Punktum. A kormány szemét, „ennek ellenére mégiscsak egy kulturális világszenzáció van Debrecenben” – mantrázta Pósán úr. Akkor ismételjük mi is: a debreceni Leonardo-kiállítás nem világszenzáció, hanem az eredeti firenzeinek egy szűkített változata, a gyapotló sem az, mert nyolc éve már bronzba öntve is áll két helyen. Egyáltalán miféle világszenzáció az, amiről a világ nem vesz tudomást?! Ez már csak így van, akár kedveli valaki ezt a rusnya kormányt, akár nem.
Az utóbbi napok történései valamiféle mélységes debreceni kisebbségi komplexusról árulkodnak. Nem újszerű ez a jelenség, de lassacskán már krónikussá válik, kezelést kíván, mert a helyi kis politikusok öngyógyító bűvészkedése egyre veszélyesebb. Miben nyilvánul meg kisebbségi komplexusuk öngyógyítása? Nagy épületek felhúzásában, nagy sportesemények szervezésében, nagy lószoborban, nagyotmondásban. Görcsösen keresnek új és nagy identitást, európai hírnevet, világszenzációt Debrecennek, miközben megvan a város ezek nélkül, sőt van már neki ilyen.
Ha Debrecen történelmének európai mércével is mérhető kulturális jelentősége iránt érdeklődnek az urak, akkor tekintsenek a Református Kollégium felé, aztán nézzenek is be oda, és nagyon el fognak csodálkozni. Ha meg világraszólót akarnak, akkor talán méltóbban kellene ünnepelniük a 90. éves Szabó Magdát, aki a legismertebb magyar író a világon, akinek a műveit a legtöbb nyelvre fordították le. Akár kedveli valaki, akár nem.
Szabó Magda ismertté tette és teszi Debrecen nevét Japántól Brazíliáig, életműve nem ideiglenes, az üveggyapott lovat azonban hamarosan szétszedik és elviszik, aztán a politikusainknak megint főhet a fejük, hogy saját dicsőségükre miként lehetne Debrecenből világvárost kreálni.
