Bár közel két évtizede folyik, még mindig nincs gyakorlata nálunk a közvagyon magánosításának. Tételmondatok következnek.
Ha egy párt azt kéri, hogy a város tulajdonában lévő ingatlan és cég eladásával kapcsolatos döntéseket a város közgyűlése hozza meg, az „ultimátumszerű megnyilvánulás”. Ha egy párt azt kéri, hogy a köztulajdon vagyonértékelését egy pályázati úton kiválasztott szakmai szervezet végezze, az „ultimátumszerű megnyilvánulás”. Ha egy párt azt kéri, hogy a nagy értékű köztulajdon privatizációját kétfordulós, nyílt, nemzetközi pályázat előzze meg, az „ultimátumszerű megnyilvánulás”.
Az „ultimátumszerű megnyilvánulások” nehezítik a pártok együttműködését, a privatizációs „folyamat higgadt kezelését”.
Tehát ebből az következik, hogy kívánatosabb, ha nem a közgyűlés hozza meg a döntést, ha nem pályázati úton kiválasztott szakmai szervezet végzi az eladandó vagyon értékelését, ha nem nyílt a vásárlót megtaláló pályázat.
Vagy nem? Vagy mégis? Vagy nem értünk semmit?
(Egyébként a debreceni repülőtér és az azt működtető önkormányzati cég eladásáról van szó. A fenti tételmondatok forrása pedig két anyag az önkormányzati sajtóból: Az SZDSZ támogatja a privatizációt, Nem követik a kormány magánosítási politikáját.)
