A többpárti demokráciák egyik legfőbb sajátossága a politikai váltógazdálkodás. Ez mérhetetlen jelentőségű pozitívum pedig azt jelenti, hogy az arra jogosult lakosság többsége törvényes választásokon jól elhajthatja korábbi vezetőit, és újakat ültethet a helyükbe, akiket aztán idővel szintén elzavarhat oppozícióba. Civilizáltabb és demokráciában jártasabb országok politikusai tudják ezt, ennek szellemében viselkednek hatalmon is, ellenzékben is. Magyarország még nem ilyen ország.
Vihar kavarog a hajdú-bihari sajtóbiliben. Pardon, elnézést kérek a kifejezésért, a pontatlanságért! Ebben a megyében ugyanis sajtó nem nagyon van, bili annál inkább. Politikai. Mi más?
Naszóval egymásnak feszültek az urak a média felett. Most éppen a megyei önkormányzat heti ingyenes mindenpostaládása, a Hajdú-bihari Hét a téma. A megyei közgyűlés szocialistái sérelmezik, hogy a kiadvány a Fidesz közpénzen finanszírozott propaganda brosúrája. Merthogy most a Fidesz irányítja a megyét, míg az előző ciklusban az MSZP kormányozta, és akkor is volt mindenpostaládása Hajdú-Biharnak, csak akkor az volt a címe, hogy Megyénk, és akkor szoci propagandával igyekezett megtölteni a vidéki lakosság agyát. (A Megyénk egynéhány említése korábban a Basahalomban: Újabb heti lemondhatatlan, Nyomtatott nyomulások, Balcsapás)
Olybá tűnik tehát, hogy senkinek sincs mit a másik szemére vetni. De ne intézzük el ennyivel, ne kenjük el a problematikát a függetlenséget játszó magyar médiára jellemzően, miszerint egyik kutya, másik eb, nem jobb és nem rosszabb. Aki kapja, az marja, oszt jónapot, kúrhatjuk.
Mert nem az a megoldás, hogy ha majd ti lesztek hatalmon, akkor majd megint tiétek lesz a közpénzen fenntartott önkormányzati média. Mert az sem megoldás, amit most követel a helyi ellenzék, hogy az ő pártérdekeik is megjelenhessenek ezekben a kiadványokban (műsorokban, honlapokon stb.). Mert az egyetlen megoldás az, ha a politika kiszáll innét, ha nem használja önös pártérdekeire a közpénzt ily módon sem. Ha nem csinál se újságnak tűnő kiadványt, se híradónak tűnő agitációs műsort, se, se, se. Ahogy az civilizáltabb és demokráciában jártasabb országokban történik, illetve nem történik. Tetszenek érteni?
A mostani bili-sztorink legmókásabb kijelentésével Rácz Róbert megyei közgyűlési elnök, fideszes országgyűlési képviselő szolgált: „A megyei közgyűlés elnöke nincs abban a helyzetben, hogy befolyásolja egy közszolgálati újság cikkeinek tartalmát.” Hát persze! „Közszolgálati újság” meg „nincs abban a helyzetben”. Nem fogom azzal rontani a viccet, hogy túldumáljam a poént, csak annyit említenék meg, hogy a Hajdú-bihari Hét kiadási munkálatait a debreceni önkormányzati mindenpostaládás propagandaharcban edzett stábja végzi, hogy a két kiadvány több oldala egy az egyben ugyanazt tartalmazza. Mások arra szoktak emlékeztetni, hogy Rácz úr egykoron az egyik tulajdonosa volt annak a cégnek, amelyik a két kiadvány bizonyos technikai-előállítási részmunkáit végzi most is, s állítólag Rácz Róbert csak névleg szállt ki ebből a cégből, valóságban nem, ezért hát rendszeresen irányít ebbe a cégbe munkákat most is közvetve vagy közvetlenül. Nyilván rosszindulatú zuschlagolásról van szó.
