Mindig súlya van annak, amit az Alföld folyóirat főszerkesztője mond az Alföld-díjasok estjén. Tudjuk ezt évek óta. Aztán vagy van fül a meghallásra, vagy nincs. A város kulturpolitikusai nem jelentek meg az eseményen. Talán a sajtóból tájékozódnak. Két idézet következik ugyanarról. Vagy mégsem ugyanarról?
Az Alföld-esten Aczél Géza, a folyóirat főszerkesztője köszöntötte a díjazottakat és a közönséget. Mint mondta, a folyóirat már 58 éve van jelen a magyar kulturális életben, és külön büszkeség, hogy az Alföld a második legidősebb szépirodalmi folyóirat Magyarországon. A folyóirat intézményszerűen és műhelyszerűen működik – hangoztatta, valamint hozzátette, hogy az Alföld olyan nagyságokat indított el pályáján, mint (hogy csak mindössze két nevet említsünk a legnagyobbak közül) Oravecz Imre vagy Orbán Ottó. Az est bevezetőjében a folyóiratok mai helyzete is szóba került. A tavalyi irodalmi napokon is többször előkerült a kérdés: van-e befogadó-bázisa a folyóiratoknak ma? Kikerülhetetlen és fájdalmas tény, hogy miközben tobzódunk a vizuális ingerekben és kiveri a szemünket a színözön, egyre kevesebben nyúlunk egy-egy fekete-fehér folyóiratért. Egyre csökken az igényes irodalmat szeretők száma, megcsappant az érdeklődés a folyóiratok iránt. Aczél Géza megjegyezte, általános jelenség, hogy a folyóiratok példányszáma egyre csökken.
A debreceni Bakelit sörözőben tartott összejövetelnek különös erőt adott Aczél Géza költőnek, az Alföld főszerkesztőjének bevezetője a folyóiratot "a hazai szellemi fundamentalisták részéről ért elvtelen, aljas támadásokról", amelyeket Aczél Géza nyilvánosan viszszautasított. (Mint ismert, az elmúlt hetekben Debrecenben Csoóri Sándor költő bírálta a lapot.) Aczél Géza úgy fogalmazott: egyesek a jelentős, országos hírű szerzőket útra bocsátó Alföldet nyelvrombolással, kultúrarombolással vádolják, ugyanakkor az Alföldnél jobb lapot nem tudnak fölmutatni. Hozzátette: nem önmaga miatt emelt szót, hanem a lap több mint száz, nagyobbrészt az irodalom élvonalába tartozó szerzője nevében.
