A legelső kérdés az, hogy mire kell számítania választott testületeknek, ha – várható – döntésük nem nyeri el bizonyos csoportok tetszését.
Lehet-e politikai szimpátiától függő, hogy a helyi közgyűlések munkáját megzavarók tetteit helyesnek vagy felháborítónak ítéljük? Része-e a demokráciának a bírósági tárgyalások és a képviselő-testületi ülések szétordibálása? Meg kell-e szoknunk, hogy az utcák után immáron a hivatalos középületekben is mindennapos lehessen a durva tettlegesség?
Ezek a fontos kérdések a tegnapi egri történések kapcsán. (Videók láthatók itt, itt és itt.)
Az már kevésbé lényeges, ellenben érdekes kérdés, hogy mit kerestek Egerben a debreceni Kossuth téri tüntetők. Miért vettek részt az útlezárásban, miért ordítoztak a megyei közgyűlésben? Egyszerűen csak kiterjesztették volna akciórádiuszukat, és már a közeli megyékben is vendégszerepelnek, ha veszni látják a hazát? Vagy netalán az egri kórház üzemeltetését megszerezni akaró debreceni pályázót akarták megerősíteni hangos-zászlós-transzparenses lobbidemonstrációjukkal?
