1. Információk jelentek meg a sajtóban a repülőtér privatizációs pályázatát tárgyaló közgyűlési zárt ülésről, emlékszünk rá. Valaki úgy döntött, hogy ezt megtorlásnak kell követnie. Debrecen város hivatalos honlapjára tegnap kikerült Kovács Zoltán kommunikációs tanácsnok (és fideszes önkormányzati képviselő) hivatalos közleménye.
Ebben az olvasható, hogy „felvetődött az a gyanú, hogy egyik képviselőtársunk - képviselői esküjét megszegve - áll a nyilvánosságra hozatal mögött. Az a felelőtlen magatartás, mely konkrét adatokat juttatott el a sajtóhoz, az önkormányzat, mint pályázatot kiíró tulajdonos érdekeit és a pályázati eljárás tisztaságát súlyosan sérti. Az önkormányzat ezért a szükséges vizsgálatot elindította.” Kovács Zoltán első szám első személyben írta meg közleményét („szeretném leszögezni…”), de vélhetően nem ő döntött a vizsgálat indításáról, mert neki ehhez nem nagyon van joga. Akkor ki vizsgálhatja a megválasztott önkormányzati képviselőket és milyen módon, miféle eszközökkel? Pusztán azért lenne érdekes megtudni ezt, hogy kissé belelássunk a városházi döntések szülőszobájába, eligazodhassunk a jogkörök terén. Különben meg egyáltalán nem biztos, hogy (ellenzéki?) képviselő szivárogtatott, de nem akarok tippeket adni a vizsgáló bizottságnak. Persze, azt sem lehet tudni, hogy bizottság fog-e vizsgálódni, az kikből áll, ki bízza meg, vagy netalán a rendőrség kap felkérést, vagy a reptéri security.
Volt már több hasonló fenyegetés, retorziók meglebegtetése, vizsgálat beígérése zárt ülések kapcsán a debreceni közgyűlés utóbbi tíz évében (pl. Demokrácia félóra), de egyik sem volt több handabandázásnál. No rajta, ha tényleg sérült a közérdek, ám kapja meg a magáét a bűnös, ha tényleg sérült!
2. Másik friss ügyünk, hogy az MSZP érvényesíteni szerette volna azt a gesztusként egykor megkapott lehetőségét, miszerint tagokat delegálhat a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. irányító testületeibe, de ezt a minap elutasította a közgyűlés fideszes többsége (Holding vasmarokkal). A felvetésük miatt őket ért inzultusok okán a szocialisták arra az elhatározásra jutottak, hogy polgári peres eljárást indítanak Kósa Lajos polgármester ellen, aki szerintük tudatosan hazudott és személyiségi jogokat sértett. Mindettől eltekintenek, ha Kósa bocsánatot kér.
Na ilyen is volt már az utóbbi tíz évben nem egy, Kósa sose kért bocsánatot, az MSZP pedig sose váltotta valóra peres fenyegetőzését. Igaz, azokban az időkben nem jogász végzettségű volt a szocialisták városi elnöke, most meg igen, Zsíros Zsolt személyében. Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy a debreceni polgármesternek igen jó ügyvédei vannak, és egy esetleges per biztos kimenetelére kevesen mernének nagyobb összegben előre fogadni.
3. Mostanság két vesztes próbálkozás némileg megtépázta Debrecen sportfővárosi ambícióit, nem kapta meg se az ifjúsági olimpia, se a vízilabda EB rendezési jogát a város, pedig mindkettő jól jött volna a 2010-es választási évben. Eme világrendezvények ügyében fordult a nyilvánossághoz Gadus István SZDSZ-es önkormányzati képviselő (egyben pártja megyei elnöke), hogy számoljon már el Kósa Lajos a pályázatokra költött milliókkal. Miért a polgármester? Azért, mert a város közgyűlése egyik sporteseményről sem döntött előzetesen, bár ha a város megkapta volna a megrendezésük jogát, az súlyos százmilliókkal terhelte volna az önkormányzati büdzsét, s ez így van oly nagy jelentőségű ügy, hogy arról ne passzió szinten (szeretjük a sportot!) szülessen személyes döntés, „kiskirályi”. Hogy aztán elszámol-e Kósa Lajos? Hm. Immáron három hónapja nem tudja a város azt sem, hogy a polgármester kinek a felhatalmazásával ígérte meg a nagyszalontai kulturális központ felépítésének anyagi támogatását a debreceni költségvetés részéről. S olybá tűnik, mintha egyedül az ellenzéket érdekelné, hogy kiknek a döntései alapján hová mennek a milliók, a debreceni polgárság többsége nem kíváncsi rá, csak fizeti szorgosan egyre növekvő víz-, fűtés- és parkolási díjait, helyi adóit.
Lesz, ahogy lesz, talán úgy, ahogy eddig is szokott volt, talán másképp. Mindenesetre kimondható, hogy nem feltétlenül a demokrácia kiteljesedését, a választói akarat érvényesülését, a politikai élet szereplőinek egymás iránti tiszteletét, az eljárások maradéktalan törvényességét jelzi a közélet kriminalizálódása. Sem úgy általánosan, sem így helyben.
