Európa eme térképére pillantva a katonaságot idéző vándoranekdota rémlett fel bennem, amikor is a Varsói Szerződés egyik magyar büszkesége, az optimista politikai tiszt ekképpen ecsetelte az eszme világhódítását a honvédoknak: „Jelenleg a Föld egy hatodán van szocializmus, de lesz majd az egy tizedén, az egy huszadán is.” Igaza lett, kétségtelen, szerencsénkre.

 

Nézzünk rá Európára, Kárpátokkal ölelt hazánkra, a városra, ahol csak a templom nagy, bár dölyfösen nyújtózkodnak utána mindenféle új belvárosi eszmék és építmények, de talán nem érik utol, reméljük. Mint látszik, a városból visszahúzódott a vörös szín, a Tiszától északra meg Erdély irányába. Elüldöztettek innen a manók. S mivel mára talán már a létezésükben sem hisznek a cívisek, így az apró lények nem is fognak visszatérni ide.

Aki nem hiszi, járjon utána a szakirodalomban. Másfél éve jelent meg magyarul a holland szerzőpáros, Wil Huygen író és Rien Poortvliet mesteri illusztrátor világhírű könyve a manókról, de én csak most találkoztam vele, sajnos, ezért is késik bölcsességem az időben. Nem részletezem, tessék elolvasni, csak a térkép felett merengek egy kicsit, mert térképek felett merengeni érdekes dolog. Legyenek azok vörössel satírozottak, országhatárokat ide-oda tologatók, három tenger mosta hazát kontúrozók vagy határtalan kékségűek. A térképek rengeteg dolgot elárulnak az emberekről, ez az alábbi is, ami csak látszatra mutatja azt, hogy hol élnek a manók, inkább arról árulkodik, hogy hol nem.