Képviselő uraim, most akkor okádjunk! Nem egyszerre, hanem együtt.

A média furcsa, durva szokása, hogy év végeztével rátekint a politikusok ténykedésre. A jobboldali sajtó lealázza a baloldali politikusokat, a baloldali média meg viszont. Épp csak magyarhonban nem működik az a nyilvánosság, ami mindkét oldalt ugyanúgy részeltetné kiérdemelt kritikájában.

Mint mindannyian tudjuk, nem az mér meg egy országgyűlési képviselőt, hogy megszólal-é a Parlamentben, s azt hányszor teszi, vagy nem, vagy egyáltalán. Ebből adódóan alább egyikőjüket sem tekintjük se lustának, se juttatásait érdemtelenül felvevőnek, se ingyenélőnek, se sem. Pusztán tényeket állapítunk meg.

2009-ben – nem akármilyen év volt, dumálni aztán lehetett felelősség nélkül akár – az alábbi három hajdú-bihari kötődési országgyűlési képviselő nem volt képes megszólalni az Ország Házában:

Hajdu Attila MSZP-s megyei listán országgyűlési képviselővé lett senki (akárki, valaki), akinek helyi kötődéséről sem megválasztása környékén, sem azóta nem lehet tudni semmit. Utoljára 2007. szeptember 10-én szólalt meg a Parlamentben, 2006-os listás megválasztása óta összességében 5, azaz öt alkalommal vette kezébe az országgyűlés mikrofonját.

Rácz Róbert régi harcos, egykoron arról volt ismert, hogy belülről bátor kritikusa volt mindazoknak, akikkel mostanság együtt mószerol. Éles látású, tehetséges politikus, akinek mára behályogosodott a szeme, különösen mióta a hajdú-bihari megyei közgyűlés elnöke lett. 2009-ben nem szólalt meg a parlamentben, utoljára 2008. április 21-én hallatta a hangját a Tisztelt Házban, ott nem egy szószátyár, 2002 óta fideszes listás képviselő, hét év alatt pusztán 11 alkalommal szólalt meg. Nagy jövő áll előtte az Orbán Viktor utáni magyar belpolitikában. Ügyes. Legyen!

Tiba István 2008. november 5-én szólalt meg először és utoljára. Ő 2008. október 13-tól képviselő megyei listáról, mert előtte Pálinkás József mondott le, mert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, aztán a Pálinkás helyébe kerülő Arnóth Sándornak kellett távoznia a patkóból, mert indulati bunkó volt, majd ő került mindezek helyébe fideszes pártlistáról a Parlamentbe. Tiba, az egyszer szóló.

Azt mondom, ne törjünk pálcát felettük! Akartak volna ők szólni, hangjukat hallatni az ország, a régió érdekében, csak éppen nem hagyták őket. Durcásan felvették juttatásaikat abban a reményben, hogy legközelebb tán sikerül. S most, amikor közelednek az újabb választások, s ők ismét ránk tekintenek a szórólapokról, akkor mosolyogjunk vissza rájuk: hajrá, fiúk, ha újra képviselők lesztek, akkor talán végre országgyűlési képviselőink lehettek, hajrá!