Az eltűnt sajtó nyomában

Mit érdemel nyolcmillió honi magyar?

Nőtt a marketingstáb, a szerkesztőket különféle átképző tréningekre küldték, az eladhatatlannak tartott rovatok (például a kultúra) zsugorodtak, az újságírók számát drasztikusan csökkentették. (Kiszorítósdi az észak-magyarországi lappiacon: Monopoly – Magyar Narancs) 

Választhatóság hiányában, kis túlzással, a megyei napilapok azt csinálnak, amit akarnak, amit nem szégyellnek. Szakmáról már régen nincs szó. A hozzáértő, drága, jogaikat ismerő munkatársaikat régen elküldték, vagy olyan helyzetbe hozták őket, hogy maguktól elmentek. (A vidéki sajtó diszkrét baja – Élet és Irodalom) 

Ritmikus bannergimnasztika

Le és fel, fel és le, résnyire nyitott száj, felakadni készülő szemek. Ablakot törölne a hölgy, aki egyébként Ágens?

És majdnem elfelejtettem: a banner az animált gif, a maga nemében muzeális érték. 

Banner-részlet egy önkormányzati portálról.

     (A megfejtés 22 óra után következik.)

Kordon után Millenáris

Sok itt a véletlen, ami egyesek szerint nem lehet véletlen.

Nem én találom ki, nem én adagolom, így jönnek.

A minap volt szó arról, hogy Kósa Lajos debreceni polgármester és országos tisztségre pályázó fideszes politikus azért nem volt ott a nevezetes orbánista kordonbontáson, mert korábban rögzített polgármesteri programja miatt nem tudott megjelenni az esztendő legelső frakcióülésén.

Van ilyen, sok a dolga egy polgármesternek.

   .

Aztán tegnap éjjel a köztévéből egy újabb elmaradásáról és annak indokáról értesülhetett az ország népe. Orbán Viktort kérdezgette Baló György a késői órán, és a beszélgetés közepébe beiktatott a műsor szerkesztője egy háttéranyagot, amiben a következők hangzottak el a pártelnök évértékelő beszéde kapcsán:

Ilyen is van, fránya dolog a fogbaj, különösen akkor, ha váratlan.

Orbán év- és országértékelő beszéde február 16-án délután volt. Aznap volt nyilvános közszereplése Kósa Lajosnak, egy megállapodást írt alá Bölcskei Gusztáv püspökkel, amiről – előbb-utóbb – a sajtó is beszámolt. A megyei napilap portálja több fotóval és rövidke videóval is illusztrálta tudósítását. Minden bizonnyal ezután az aláírási ceremónia után váratlankodott közbe a foggyulladás, ami megakadályozta, hogy Kósa eleget tegyen a – Fidesz egyik legnagyobb éves eseményének számító, s idén igen nagy érdeklődéssel várt – évértékelőre szóló meghívásnak. Azt már csak színes információként említjük meg, hogy a pénteki Kósa-Bölcskei találkozóról csak négy nappal később, a keddi híradójában számolt be az önkormányzati televízió, s azt is úgy tette, mintha aznap, azaz kedden történt volna, pedig egyébként jelen vannak a polgármester minden rezzenésénél, és íziben hírt is adnak róla a város polgárainak.

Van ilyen, nyilván valami technikai hiba vagy szerkesztői trehányság lehetett az oka a késlekedésnek és az átdátumozásának, nem Kósa váratlan fogfájásának és távolmaradásának fedezése.  

De hagyjuk az összeesküvés-elméleteket, azok nem visznek előre. Senkit. A találkozás és a szembesülés sokáig nem halogatható. Hamarosan itt a Fidesz kongresszusa, ahol Kósa Lajos alelnöki tisztért száll ringbe. Meg kell jelennie, meg kell szólalnia, hogy megnyerhesse a küldöttek többségét. Akár Orbán Viktor akarata ellenében is.

Lesz ilyen? Sokan várják. 

Színházi próbanapló

Új is meg nem is az ötlet. Az alkotás folyamatába beavató műhelynaplók korábban is születtek. Az már ritkább, hogy több, sok szerzője is legyen a diáriumnak, hogy nem a produkció elkészültekor kerül nyilvánosságra, hanem már közben. Az internet kínálja ezeket a lehetőségeket, de ennél többet is adhatna.

A Csokonai Színház legújabb produkciójáról, a Kun Lászlóról szól a próbanapló, ami a teátrum honlapján olvasható. Egy hónap, huszonnyolc bejegyzés. Írt ide az író-rendező, a dramaturg, a koreográfus, a rendezőasszisztens, és persze a színészek. Ki mélyebben, a darabra koncentrálva, ki arról, hogy kislánya hascsikarása miatt kialvatlan. A színház szerelmeseinek mindenképpen csemege ez a kulisszák mögé bevezető olvasmány, ami valójában egy közösségi blog. Lehetne. Bár ugyanarról írnak, nem igazán reflektálnak egymásra a szerzők, de ez kisebb gond, ennél sokkal jobban hiányzik az olvasók kommentjeinek lehetősége, a hozzászólások, a nézői kérdések, a produkció közösségének kiegészítése a közönség közösségével. Úgy még érdekesebb lenne. Majd legközelebb.