Még pénzért sem adják ki a közgyűlésről készült vágatlan felvételeket.

A közpénzen működő debreceni önkormányzati médiaportfólió vezérlő csillaga, a polgármester által a minap függetlennek nyilvánított városi televízió mindig tud meglepetéssel szolgálni. Szolgálni már kevésbé.

Az egyik leköszönő önkormányzati képviselő – név szerint Gadus István, de az ügy szempontjából ez indifferens – szeptemberben levélben megfogalmazott kéréssel fordult az önkormányzati televízióhoz. „Ma volt a 2006-2010. között időszak képviselőtestületének utolsó ülése. Mint minden ülésről, Önök most is készítettek felvételt. Szeretném megvásárolni ezt a mostani anyagot, illetve az augusztusi ülés nyersanyagát is, ha lehet! Kérem, írja meg, milyen feltételekkel tehetem meg!” A válasz nem sokat késlekedett, és a kérőlevélnél is rövidebb volt. „Nyersanyagot a Debrecen Televízió soha nem szokott kiadni. Csak az adásba került műsorainkat vagy műsorrészleteinket szoktuk térítési díj ellenében (3000 forint/másolás) kimásolni.”

Ennyi.

A „nyersanyag” nem más, mint a város választott irányító testületének üléseiről készült vágatlan felvételek. Mint tudjuk, a közgyűlés – nem zárt – ülésein bárki részt vehet, saját szemével és fülével követheti a történéseket, megfigyelheti képviselőjének vagy polgármesterének ténykedését, személyesen tájékozódhat a köz ügyei feletti sáfárkodás mikéntjéről. Azt persze kevesen engedhetik meg maguknak, hogy munkanapon ezt megtegyék, ellenben bármely érdeklődő polgár számára biztosítani kell az utólagos tájékozódáshoz való jogot. Erről az önkormányzat közgyűlésének szervezeti és működési szabályzata is rendelkezik („A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a Közgyűlés ülésének jegyzőkönyvébe. A betekintésre a Polgármesteri Hivatal Szervezési Osztályán kell lehetőséget biztosítani.”) A város hivatalos honlapja is úgy mutatkozik, mintha ott olvasni lehetne a jegyzőkönyveket, ez azonban nem igaz, mert „A közgyűlés és a bizottságok aktuális (2008, 2009, 2010 évi) jegyzőkönyvei itt érhetők el” szövegre kattintva természetesen nem érjük el a jegyzőkönyveket. Minden bizonnyal ott lehetnek azok a portálon, de jó mélyen elásva, nehogy az érdeklődő lakosság megtalálja.

Az SZMSZ-ben az is benne van, hogy „az ülésen elhangzottakat hangfelvételen is rögzíteni kell”. Ha már rögzítik, akkor miért nem teszik fel a netre? Miért nem érhető el a hanganyag visszamenőlegesen is a város honlapján? Nincs a felpakolására elegendő szellemi, technikai kapacitás vagy tárhely? Ha így lenne, szóljanak a polgármesteri hivatalból, azonnal tudok több tucatnyi embert, aki segít digitalizálni meg felcuccolni a netre, de akár Debrecen számos középiskolájának bármelyikéhez is fordulhatnak segítségért a város, ugyanis a tinik többsége pillanatok alatt megoldja az efféle számítástechnikai gondokat, tárhelyet meg ingyen is lehet találni a neten, ha Debrecen város költségvetéséből nem jutna erre.

És akkor jöjjön a videó! Tehát a város önkormányzati televíziója az első perctől az utolsóig felveszi a testület üléseit, ebből a „nyersanyagból” készülnek a tudósítások és az alapos vágásokkal szerkesztett összeállítások. Nyilván ezt kívánja a szakma, a televíziós újságírás tudománya. (Bár jegyezzük meg, a helyi cívis televíziózásban arra is volt példa évekkel ezelőtt, hogy az éjszakai órákban vágatlanul leadták a közgyűlés üléseiről készült felvételeket, de az nem a DTV volt. Arról nem is beszélve, hogy a köztévé élőben szokta közvetíteni az Országgyűlés plenáris üléseinek jelentős részét.) De ha a városi tévések, tehát a város rendelkezésére áll a közgyűléseken készült vágatlan felvétel, akkor miért nem teszik fel az internetre, mondjuk a város hivatalos honlapjára, ahol helye lenne? Nem példátlan a megoldás, Magyarország számos településén alkalmazzák ezt a módszert, sőt olyan város is van, amelynek testületi üléseit élő webkamerás közvetítésben is élvezheti bárki.

Debrecen városának választott vezetői azonban bujkálnak választóik elől, nem szeretik megosztani velük ténykedésüket. Csak erre a következtetésre tudunk jutni. Cívishonban még pénzért sem lehet megvásárolni azt, ami mindenki ingyen járna. Hétfőn megalakul az új közgyűlés. Az eskütétel, a posztok leosztása és a tiszteletdíjak megállapítása után a képviselők kezdhetnék azzal munkájukat, hogy az eddigi rejtőzködéssel szakítva intézkednek arról, hogy vágatlanul, szerkesztetlenül látni és hallani lehessen, mit is csinálnak valójában. Lesz bátorság?

A Fidesz nem ért egyet a városvezetéssel.

„Nem szerencsés újabb óriásdobozokat építeni a már meglévők mellé” – érvelt több alkalommal is a helyi Fidesz. „Nem is értem, hogyan láthatja egy felelős városvezető településének fejlődését a gigaáruházakban” – mondta a párt egyik önkormányzati képviselője. Az új pláza kínálta munkahelyek említése pedig erős csúsztatás a polgármester részéről – vélekedett a fideszes városatya –, hiszen ezek nem feltétlen új vállalkozások, hanem inkább az életbemaradásért az új plázába települő már meglévő belvárosi üzletek. Viszont így azok helyén űr keletkezik, ráadásul több kisvállalkozás – élelmiszer-, ruhaüzlet, vendéglő – fogja becsukni a kapuját a környéken, ami munkahelyek megszűnéséhez vezet. A városban mai napig is az emberek nagy része állami pénzből él, a legnagyobb munkaadó az egyetem és az önkormányzat. Ezen kell változtatni – hangoztatta a Fidesz helyi politikusa.

Jól beszél.

De mindez nem Debrecenben történt, hanem Szegeden, ahol Árkád Szeged néven a debreceni Fórumhoz hasonlatos gigaáruházat építtet ugyanaz a befektető. A polgármester nagy-nagy támogatásával – mint ahogy az Debrecenben is történt. Ott Botka László tette le az új monstrum alapkövét, itt Kósa Lajos. Van különbség? Nincs. Illetve van. Botka szocialista, Kósa fideszes. Van ennek jelentősége egy belvárosba települő, a hagyományos kereskedelmet tönkrevágó betonmonstrum ügyében? Nincs. Illetve van. Mert ha Botka fideszes lenne, Kósa meg szoci, akkor a szegedi Fidesz rajongana a gigaáruház megépítéséért, a debreceni Fidesz pedig teli torokkal tiltakozott volna ellene. De nem tiltakozott. Sőt.

Az önkormányzati választás előtt minden postaládába eljuttatott fideszes szórólapon Kósa Lajos polgármester felsorol néhányat a „közös eredményekből”.  Az egyik: „2009-re a város és debreceni magánberuházók összefogásával elkészült a térség legnagyobb üzletközpontja, belvárosi parkolója és irodaháza, a Fórum Debrecen.” Mint látható, a Fidesz álláspontja szerint itt kampányolható eredmény az, ami Szegeden ellenkampányolható bűn.

Kinek van igaza? Melyik Fidesznek?

Vége a megtorlásoknak.

Ennyi az üzenet, amit a lovaskocsira erősítve végigmutattak a hajdú-bihari település népének a választás (más)napján. Ők biztosan értik, miről lehet szó. Mi csak gyönyörködünk. Páratlan videó.

A fölényes győzelem mögött jelentős visszaesés a Fidesz támogatottságában.

Miután kijózanodtak az ünneplők és a búivók is, itt az ideje egy gyors számvetésnek.

Debrecenben az előre tudható eredménnyel zárult a helyhatósági választás, az egyetlen meglepetés a látványos szavazói érdektelenség volt. Míg 2006-ban a választópolgárok 44,85 százaléka (74 562 szavazó) jelent meg az urnák előtt, addig most 32,41 százalék (54 254 szavazó). A különbség igen durva: több mint 20 ezerrel kevesebb most, mint akkor.

Kósa Lajos a polgármesterséget 2006-ban a voksok 73,9 százalékával (54 690 szavazó) nyerte el, idén 67,18 százalékot kapott (36 062 szavazó). A különbség 18 628 szavazat.

Mivel a két szám – amennyivel kevesebben mentek el idén voksolni és amennyivel kevesebben akarták Kósa Lajost polgármesternek – igen közel van egymáshoz, ebből kézenfekvő a következtetés: 2006-hoz képest most nagytöbbségében azok maradtak el az urnák elől, akik nem akartak ismét Kósára szavazni. Mivel más polgármester-jelöltet sem találtak alkalmasnak a városirányításra, ezért választási lehetőség híján otthonmaradtak.

Ha Debrecen egész felnőtt népességére tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy míg 2006-ban a választásra jogosultak 32,9 százaléka voksolt Kósa Lajosra, addig 2010-ben már csak 21,5 százaléka, ami egyharmados visszaesést jelent.

Igen, tudjuk mindannyian, hogy csak azoknak a szav(azat)a számít, akik részt vettek a választásokon. Ellenben magát téveszti meg az a fideszes szavazó vagy politikus, aki figyelmen kívül hagyja a fenti számokat, s pusztán arra az egyébként valós megállapításra nyitott, hogy ismét hatalmas fölénnyel nyert a pártja Debrecenben.

Az itt-ott hallható fideszes érvelés szerint idén azért mentek el kevesebben voksolni, s ebből adódóan azért kapott szám szerint kevesebb voksot a pártjuk, mert a debreceniek egy része biztos volt a Fidesz és Kósa győzelmében, tehát mivel nem volt tétje a választásnak, ezért jóváhagyólag és egyetértőleg távolmaradt. Meglehet, ezt kell mondani a nyilvánosságnak, de el is hinni már komoly önbecsapás.

Itt a figyelmeztető jel, eljött az ideje annak, hogy a Fidesz ne csak kampányidőben folytasson valamiféle párbeszédet a debreceniekkel, hanem folyamatosan legyen kíváncsi véleményükre. Itt az ideje annak, hogy a fideszes önkormányzati képviselők a továbbiakban ne pusztán szavazógépként legyenek jelen a városi közgyűlésben, alávetve magukat a felső akaratnak, hanem választóikat is képviseljék. Ez az érdeke a debrecenieknek, ez az érdeke a fideszes győzteseknek is, akiknek ezennel gratulálunk, munkájukhoz jó egészséget, töretlen tisztességet, bölcs döntéseket és önzetlen felelősségvállalást kívánunk. Ámen.

(Egy apróság még. Kósa Lajos mindig is azt hirdette, hogy ő több Debrecenben, mint pártpolitikus, hiszen mögötte többen állnak, mint amennyien pártját támogatják, ő polgármester-jelöltként több szavazatot kap, mint ahányan a Fidesz jelöltjeire voksolnak. Így igaz. A választási eredményeket tekintve elmondható ez Zsíros Zsoltról, az MSZP polgármester-jelöltjéről és Tóth Csabáról, a DISZ polgármester-jelöltjéről is, hiszen személyükben mindketten több szavazatot kaptak, mint szervezetük jelöltjei összesen. Egyedül Ágoston Tibor polgármester-jelölt kapott kevesebb voksot, mint a Jobbik összes debreceni képviselő-jelöltje együttesen; ez a különbözet talán a Kósára leadott szavazatok számát gyarapította. Aki nem hiszi, járjon utána: valasztas.hu!)

Ha netán most kevesebb szavazatot kapna a Fidesz Debrecenben, mint négy évvel ezelőtt, azzal csak egyetlen párt lesz okolható, maga a Fidesz. A kampányolásának mikéntje.

Amikor a héten kiesett a postaládámból a város nevét viselő ingyenes kiadvány választási különszáma, megörvendtem. Bár a címlap „vezércikkét” Kósa Lajos polgármester jegyzi, a közhelyes fotón a Nagytemplom előtt mosolygó család felett pedig ez áll: „Otthon Debrecenben” (s ez nagyon hajaz a Fidesz alapvetően semmitmondó kampányszlogenjére: „Debrecen, a mi otthonunk”), mégsem fogtam gyanút. Az örvendezés azonban épp csak addig tartott, míg lakásomba lépve átlapoztam a közpénzes kiadványt. Nem az volt benne, amit vártam. Azt reméltem ugyanis, hogy a város – tehát minden debreceni – pénzén írt, fotózott, szerkesztett, tördelt, kinyomtatott és minden postaládába terjesztett ingyenes produkció azzal szolgálja a cívisnépet, hogy az önkormányzati választások kampányának utolsó hetében egyetlen kiadványban megismerteti az összes (24) debreceni választókerület minden jelöltjét, a polgármesterjelölteket is, pontosan körülhatárolja a megváltozott kerületeket, ad némi információt a választás módjáról – éppen belefért volna a 16 oldalba. Azt hittem, hogy a nyilvánvaló pártpropagandával folyamatosan átitatott városi kiadvány legalább négyévente egy alkalommal némi közszolgálatiságot erőltet magára, s a Fidesz (és Kósa Lajos) kritikátlan és lelkesült ajnározása mellett lök némi koncot a többieknek is, pusztán azért, hogy tájékoztassa a város polgárait a választási lehetőségeiről.

Ehelyett a debreceniek kaptak 16 oldal sikert, gazdagságot, töretlen fejlődést, mosolyt a köbön. Ez lenne Debrecen utóbbi négy esztendeje sok fotóval illusztrálva. Csupa fény, sehol egy halovány árnyék. Ez lenne Debrecen? Pusztán ezzel találkoznak a város polgárai mindennapjaikban? Meg lehet úgy vonni négy év mérlegét, hogy csak a csodákról van szó, csupán egyetlen hang kap szót? Ez így önmagában egyszerűen hazugság. Pártállami időket idéző hamis sikerpropaganda, ha „A város lapja” nyújtja. Ha a Fidesz választási kampánykiadványa lenne, elfogadhatnánk. Így, közpénzből, nem. (Talán nem véletlen, hogy az önkormányzati kiadvány digitális archívumába nem töltötték fel ezt a különszámot.)

Ép ésszel nem tudni okát, hogy miközben takarékos kampányt ígértek, ráadásul Debrecenben semelyik pártnak vagy polgármesterjelöltnek minimális esélye sincs megszorítani a Fideszt vagy Kósa Lajost, akkor miért ez a nagy nyomulás. A Fidesz molinóival van tele a város, minden második lámpaoszlop egyik oldalán Kósa, a másikon az adott választókerület fideszes jelöltjének képe mosolyog, a citylightok plakátjairól a polgármester többszörös embernagyságú arca tekint ránk, még tegnap is beterítették a várost szórólapjaikkal meg Orbán Viktor levelével. Amikor feltámad a szél a huzatos lakótelepeken, a Fidesz különböző kiadványait fújja szerte hetek óta. Más választásunk nem lévén, készséggel el kell hinnünk, hogy pártpénzből finanszírozták ezt az intenzív jelenlétet. Az efféle pazarlás azonban nem a rábízott javakkal jól sáfárkodó párt képzetét kelti bennünk.

Kósa Lajos itthoni túlszerepeltetése is teljes mértékben érthetetlen. Merthogy nincs szüksége rá. Miközben a Fidesz országos kampányfőnökeként járta azokat a városokat, amelyekben nem egyértelmű pártja jelöltjeinek fölényes győzelme, addig az utóbbi két hétben Debrecenben is szinte minden nap volt valami pozitív tartalmú nyilvános fellépése. Köztük olyanok, amiken csak röhög a nép, vagy legyint rá. Például sokadszorra bejelentette, hogy immáron tutibiztos a futballstadion mihamarabbi felépítése. Például ünnepélyesen átadott egy félig kész, majd azonnal elromló belvárosi beruházást.

A választási kampány csúcsa pedig az volt, amit az önkormányzati televízió produkált élő adásban. A polgármesterjelöltek vitája nem tartalmát tekintve marad emlékezetes, hanem azért, ahogyan történt. Minden bizonnyal bekerül majd a honi médiaképzések tananyagába, ahogy a helyi köztévé vitavezetője (nem mellesleg a DTV első számú irányítója) bejelenti, hogy a négy polgármesterjelölt egyike nem jelent meg a vitán, demonstratíve az üres székre irányítja a nézői figyelmet, aztán a távolmaradót kibeszélteti a jelenlévő másik hárommal, majd tudatja, hogy magánéleti okokra hivatkozott a negyedik jelölt, aki aztán később mégis megérkezik, élő adásban helyet foglal a stúdióban, de a vitavezető egyből közli vele, hogy nem fog szót kapni, és lemegy a műsor, és a késve érkező könyörög, hogy legalább egyetlen percet kapjon, de a DTV vezetője ennyit sem ad neki. S a másik három polgármesterjelölt hallgat, asszisztál a szigorú színjátékhoz. Legalább Kósa Lajos polgármester mondhatott volna annyit a saját tévéjében az egyébként esélytelen jelölt elnémításakor, hogy „ugyan már, hadd beszéljen!”, de nem tette. Gesztus lett volna, a maga javára fordítható. (A választási műsor megtekinthető itt, amíg le nem kapják az internetről.)

Itt azonban nincsenek gesztusok, csak kíméletlen kiszorítósdi mindenkivel szemben, aki nem „mi” vagyunk. A „mi otthonunk”-ba csak azt engedünk be, akit „mi” akarunk, „mi otthonunk”-ban azt csinálunk, amit „mi” akarunk. A többieknek kívül tágasabb! Ha nincs érdemi ellenzék a választók akaratából, s a gyenge oppozíció nem képes korlátozni a hatalmon lévők túlkapásait, ott a hatalmon lévőknek kellene élnie az önkorlátozás tisztes eszközével. A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent megteszek, amit csak módom van megtenni. A demokrácia nem azt jelenti, hogy csak én beszélhetek, mert én vagyok az erős. És nem azt jelenti, hogy csak nekem lehet igazam.

Egyszer régen a Fidesz is kis párt volt, a demokráciában nőhetett naggyá. Az a kérdés, hogy a demokráciában nagy maradhat-e, vagy ehhez pártállamot kell kreálnia.