Ki akartam maradni ebből a kampány nélküli kampányból. Mert szánalmas. De nem sikerült.
Levelet kaptam lájf. Írója máshová is elküldte alábbi sorait, de mivel mások nem publikálták, válaszra sem érdemesítették, ezért végül hozzám fordult, hogy be fér-e a Basahalomba. Be. Bár több megfogalmazásával nem értek egyet, mégis úgy gondolom, hadd szólhasson, aki szólni akar. Legalább itt. Tehát jöjjön a mű, aminek címe is írójától származik:
Vigyor a molinón
A múlt héten Budán jártam, a XI. kerületben.
Ott éppen a választásokkal egy időben van a lomtalanítás is, úgy, mint ahogy nálunk is volt, amíg meg nem változtatták város(g)atyáink. Szóval a tereket elöntötte a sok lom, a póznákon meg köpésnyinél magasabbra téve ott függnek az eddigi szemetek képei és az újaké is. Ott az lesz a menetrend, hogy a régi szemetet összepakolják és elviszik a szeméttelepre, az újak megülnek a régiek helyén, és megvárják a következő lomtalanítást.
Ami Budapesten újnak fog számítani, az nálunk, Debrecenben viszont csak a régi szemét, és nálunk nem lesz lomtalanítás, pedig ránk férne.
Jövök haza, mit sem sejtve. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy rám vigyorog a molinóról egy erkölcsi hulla. Azt üzeni, hogy Debrecen a mi otthonunk.
Csak tudnám, hogy mitől van ilyen jókedve. A múltkor olyan aggódóan nyilatkozta bele a világba, hogy hazánk a csőd szélén áll, mint Görögország, hogy a befektetők sikítva elkezdtek menekülni, a forint pedig azóta akkora mélyrepülésben van, hogy szántani lehet vele. Nem csak a debreceni polgárnak van devizahitele, hanem az önkormányzatnak is. Egy ekkora öngól után még vigyorog, és újra ő akar lenni a csapatkapitány? Szerintem még labdaszedőnek sem jó.
Ott volt Budapestnek demszkáj, az országnak meg gyurcsány, nekünk meg itt van Debrecenben a Nagy Megmondó ember. Demszkáj és cinkosai tönkretették Budapest közlekedését, gyurcsány tökig eladósította az országot. A mi városunkkal ugyanezeket tette a mi vezérünk, aki igazi two in one: egyben a mi demszkájunk és gyurcsányunk. Attól ilyen tehetséges, hogy nincs még olyan iskolai végzettsége sem, mint az előbb felsoroltaknak. Így még véletlenül sem ugorhat be neki valami jó ötlet. A tréfálkozásai ugyanolyan sikeresek, mint gyurcsányé. Ha városon kívüli a gúny tárgya, nem győz bocsánatot kérni.
Itt kifejtettem, hogy főkolomposunk hogy cseszte szét Debrecen közlekedését.
Csupa olyan beruházást eszközölt nálunk, ami nem hozza, hanem viszi a pénzt:
A régi művelődési ház nem volt jó neki, alig tudták szétverni, olyan erősre volt megépítve. A helyette épült kolosszus gipszkarton falai, mennyezetei repedeznek, a kőburkolat potyog, és a polgárok meg fizethetik a sokmilliárdos kölcsön kamatait.
Közvetlenül a Hódos Imre sportcsarnok mellé épített egy nagyobbat. Úgy állnak egymás mellett, mint a matrjoska babák.
Építtetett az újabb gazdasági világválság kezdetére egy mega-giga plázát fórum néven, aminek része egy színház is, amiben évek óta csak a pók játszik szövőnőt, és a legyek a közönség, viszont a városi költségvetés szorgalmasan fizeti addig is a színház kölcsönének kamatait. És még mindig ez a jobbik eset, mert így legalább nem ráfizetéses a társulata.
Az Apolló mozinál már épül (most csak a pocsolya algásodik a bontás helyén) az új pláza, de minek? A Gambrinus közben is csak a bontásig jutottak több éve a tömb rehabilitációval.
A város eladta a Gázvezeték utcai salakmotorpályát. Olyan okosan sikerült a szerződést megkötni, hogy az új tulajdonossal (valami ingatlankupec cég) nem tudnak dűlőre jutni a stadion továbbüzemeltetésére. Tehát jöhet az új beruházás: új salakmotor pálya.
Az új megépítendő futball stadionról a kocsmai kiírás jut az eszembe: hitel holnap. Már a város annyi helyére képzelték el szakértőink (mindegyik helyen újabb tervrajzok készültek, hadd költődjön a semmire a város pénze), hogy egy sakkjátszmában nem lépnek annyit a sötét huszárral.
A debreceni repülőtérnél az elméleti esély megvan rá, hogy hasznot hajtson, a gyakorlatban az üzemeltetése tiszta ráfizetés, a beleinvesztált milliárdok nem akarnak megtérülni az eladásával/tartós bérletével, mert hol törököt fognak, hol xangát.
Épült volna a Kósa érában kis lakópark (négyemeletes monstrumok) a nagy közepére (Tócóskert, István út), a nagyerdő szélére (Kartács utca), ha az önkormányzaton múlt volna. Végül a közfelháborodás és nemzetközi bizottság kellett ahhoz, hogy meghátráljon a hatóság, de az ingatlanfejlesztők kárpótlása így is a város vagyonából történt.
Olyan a városunk, mint egy western film díszlete: a főutca csiricsáré, de a díszlet mögött már csak a port fújja szél, és a színészek ürüléke illatozik.
Ilyen kitartó munkával sikerült Budapest után az ország második legjobban eladósodott városává tenni lakhelyünket első emberünknek. És még van kedve vigyorogni a molinón, a debreceni polgároknak pedig van kedve rá és a pártjára szavazni! Lehet, hogy nem csak demszkáj és gyurcsány érett meg a bukásra? Ez elsősorban nem attól függ, hogy ezek mennyi kárt okoztak, hanem attól, hogy mennyire birkák a megválasztóik.
A mosolyt viszont sikerült megfejtenem: olyan, mint amikor Mr. Bean az epizód végén bárgyún vigyorog, mögötte az általa katasztrófa sújtotta terület látszik, mi pedig bizakodva várjuk a következő részt.
Utolsó kommentek