A tisztánlátás joga, avagy tud-e, akar-e változtatni a Fidesz a korábbi gyakorlatán.

Orbán Viktor kormányprogramja, a „Nemzeti Együttműködés Programja” immáron ismert, bárki elolvashatja, keresheti benne az ország egészét vagy az őt közvetlenebbül érintő részleteket, ezek alapján mérlegelheti jövőjének esetleges alakulását.

Mi arra voltunk kíváncsiak, milyen figyelmet szán a program a társadalmi nyilvánosságnak, miként vélekedik az új, a helyreállítandó demokráciában a tájékoztatáshoz és a tájokozódáshoz kapcsolódó jogokról és kötelességekről, a felépítendő erős és hatékony állam hogyan viszonyul a médiához, mint jelentős médiatulajdonos milyen szerepet szán kormányának ezen a területen.

A „nyilvánosság” szóval négy alkalommal találkozhatunk a kormányprogramban, mindegyik említés a szocialistákhoz kötődik. Nyilvánosan kell elszámoltatni a korábban kormányzókat, nyilvánosságra kell hozni az elmúlt nyolc év minden kormányzati döntését. Bár az Orbán Viktor által aláírt dokumentum a majdani kormányra vonatkozóan nem tesz erre vonatkozó ígéreteket, de minden bizonnyal saját magukra is kötelező érvényűnek gondolhatják, amit az előzőek kapcsán fontosnak tartanak, tehát az Orbán-kormány egyetlen döntése sem maradhat titokban.

A „sajtó” szót kétszer olvashatjuk a Nemzeti Együttműködés Programjában, mindkétszer egyfajta hivatkozás gyanánt, alátámasztandó a megfogalmazott következtetéseket (a sajtóból lehetett értesülni a közbeszerzések körüli irritáló visszaélésekről, illetve a sajtó tudósított a gyermekekkel kapcsolatos intézményekben eluralkodó erőszakról). Bár ez sincs kimondva a programban, de a két említés alapján úgy vélekedhetünk, hogy a majdani kormánynak nem lesz ellenére a sajtó tényfeltáró, a negatív társadalmi jelenségeket, folyamatokat is bemutató tevékenysége.

Szintén két alkalommal találkozhatunk a „tájékoztatás” kifejezéssel, a magyar gazdaság talpra állításáról szóló alfejezetben, a fogyasztók tájékoztatásának fontosságát hangsúlyozva (a kiváló magyar mezőgazdasági termékek vásárlását ösztönző szándékkal). Vélhetően az új kormány nemcsak a fogyasztói döntések befolyásolása és a hazai agrárium termékei kapcsán tartja fontosnak az állampolgárok (emberek) tájékoztatását.

A „kommunikáció” szó is kétszer említtetik a kormányprogramban. Egyszer a távmunka-lehetőségek ügyében (infokommunikációs eszközök). Majd az előző kormányzati gyakorlatot bírálva, miszerint az egészségügy problémáit pusztán kommunikációs eszközökkel kezelték.

A média, médium, rádió, televízió, újság, internet, világháló, közszolgálat szavakat nem találtuk a kormányprogramban. Ebből persze nem lehet, nem szabad komolyabb következtetésekre jutni. A szavak keresgélése mellett kutassuk inkább a program üzenetét nyilvánosság-ügyben.

Az utolsó, az „Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!” címet viselő fejezet igazíthat el bennünket leginkább abban, hogy – a program megfogalmazása szerint – a demokratikus intézményrendszer 2002 óta tartó leépítése ellenében, a folyamat megfordítása érdekében milyen elvi alapvetésekkel és gyakorlati tájékoztatáspolitikával kíván hatni Orbán Viktor kormánya. Mint itt olvasható, az MSZP megfosztotta az embereket a tisztánlátás jogától, a demokratikus véleménynyilvánítás lehetőségétől. A program kinyilatkoztatása szerint „minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely erősíti az átláthatóságot, elősegíti a hatalom ellenőrizhetőségét”, „a választópolgárok véleményének kikérése nem valamiféle tehertétel”, s „az emberek bizalmának visszaszerzéséhez az első lépést úgy tehetjük meg, hogy lehetőséget adunk nekik a közügyeinkbe való beleszólásba”.

Az elvek tehát világosnak tűnnek, az azonban a jövő kérdése, hogy a hatalom ellenőrizhetősége, a választópolgárok véleményének kikérése, a közügyekbe történő beleszólás lehetősége pusztán „nemzeti konzultáció” típusú rendezvényekre korlátozódik-e, változnak-e s milyen módon a média működésének jogi keretei, miként viszonyul a szavazófülkék forradalmában született új hatalom a tevékenységét ellenőrző, esetlegesen azt bíráló nagyobb és kisebb, országos és helyi nyilvánossághoz. Tud-e, akar-e változtatni a Fidesz az 1998. és 2002. közötti kormányzati, illetve az utóbbi ciklusokban megismert önkormányzati ténykedésének a nyilvánosságot érintő gyakorlatán?

Idézetek a Nemzeti Együttműködés Programjából

A szocialisták elszámoltatásának fontos eszköze a társadalmi nyilvánosság. Az elmúlt nyolc év egyetlenegy kormányzati döntése sem maradhat titokban, ezért minden adatot, információt, szerződést nyilvánosságra kell hozni . (44. o.)

Az eljátszott legitimitás visszaszerzésért folytatott elkeseredett harc során a baloldal valójában minden hivatalban töltött nappal korrumpálta a demokratikus intézményrendszert, tovább rombolva ezzel az állampolgári bizalmat . Ráadásul a hatalomgyakorlók olyan cselekedetekre szánták el magukat, amilyenekre a rendszerváltás óta nem volt példa: 2006 őszén diktatúrákat idéző brutalitással oszlattak fel békés megemlékezést, majd mindent megtettek annak érdekében, hogy akadályozzák a független igazságszolgáltatás munkáját . Máskor pedig a nyilvánosság előtt támadták az igazságszolgáltatás intézményrendszerét, azt a hamis látszatot keltve, hogy a bíróságok az ellenzék politikai utasítására cselekednek. (79. o.)

Az első lépés, amely kivezet abból a válságból, amelybe a szocialisták sodorták Magyarországot, hogy megteremtjük a széles társadalmi támogatottságon nyugvó demokratikus politizálás feltételeit. Ez olyan kormányzást jelent, amely nem alattvalónak tekinti az állampolgárokat, hanem példaként szolgál az emberek mindennapi életviteléhez, amely minőségében más, mint amit az elmúlt években tapasztalni lehetett. Ehhez vissza kell állítani a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat: azonnal véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az igazságszolgáltatást politikai támadások kereszttüzébe állítják, illetve hogy a kormány közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza saját hatalmi ambícióitól vezérelve, és végül vissza kell adni a tisztességes munkával elért eredménynek járó tiszteletet és erkölcsi támogatást. (82. o.)

A közbeszerzések rendszerének társadalmi-vállalkozói megítélése Magyarországon meglehetősen kedvezőtlen. A közvéleményt irritálja a részben a sajtóból, részben a vállalkozók saját tapasztalatai alapján kibontakozó negatív kép a visszaélésekről, a politikai szempontok érvényesüléséről, a korrupció miatt kialakuló túl magas árakról. (27. o.)

Az elmúlt nyolc év elhibázott szociálpolitikája miatt évről évre növekszik a védelembe vett gyermekek száma. A romlás mögött a csökkenő támogatások miatt egyre kevésbé hatékony intézményrendszert is láthatjuk. Szomorú tény, hogy hetente tudósít a sajtó egyre durvább intézményi erőszakról, korábban elképzelhetetlen esetekről. (71. o.)

Szintén állami feladat a fogyasztókat az áron kívüli fontos információkkal ellátó tájékoztatási rendszernek a kialakítása, hiszen napjainkban például homogén tömegtermékként kizárólag eladási ár alapján versenyeznek a sokszor sokkal magasabb minőséget képviselő hazai mezőgazdasági termékek a külföldről beszállított versenytársaikkal. (29. o.)

A magyar vállalkozások presztízsét, ezáltal versenyképességét növelné a „Kiváló termék” embléma bevezetése. A védjegy célja az élelmiszer-előállítók védelme, a fogyasztók tájékoztatásán keresztül a fogyasztói döntések befolyásolása, az általános élelmiszer-fogyasztási kultúra fejlesztése, az élelmiszergyártók ösztönzése a minőségfejlesztésre. (30. o.)

A cél a foglalkoztatottak létszámának bővítése, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha a foglalkoztatás szabályai alkalmazkodnak mind a gazdaság igényeihez, mind a potenciális munkaerő igényeihez. Az Európai Unió országaiban már a 70-es években megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, melyek napjainkra a fejlettebb országokban már a keresők 20-30%-át közvetlenül érintik. Vannak, akiket csak időszakosan érint - például a nőket a szülés után -, vannak, akiket rendszeresen. Például azokat, akik az infokommunikációs eszközök segítségével végrehajtható feladatok ellátását vállalják több gazdálkodó számára, nagyobb távolságról. (19. o.)

Az elmúlt években a kormányzati reform szlogenje csak azt a célt szolgálta, hogy a forráskivonás kiváltotta problémákat kommunikációs eszközökkel kezeljék. Az egészségügy 1990 óta tartó átalakítása a szocialista-szabaddemokrata kormányzat durva beavatkozásának hatására kisiklott, ezzel a szükséglet, struktúra, finanszírozás összhangja kezelhetetlenül megbomlott. (53. o.)

Az emberek ma nemcsak azért bizalmatlanok a politikával és a politikusokkal szemben, mert a hivatalban lévő kormány gazdaságpolitikájának leginkább ők látták kárát, hanem azért is, mert az MSZP évek óta visszaél a jóhiszeműségükkel és megfosztotta őket a tisztánlátás jogától. (78. o.)

Megfosztották az embereket a demokratikus véleménynyilvánítás és az önrendelkezés szabad gyakorlásának lehetőségétől. (78. o.)

Mivel szilárdan hisszük, hogy a legjobb kormányzás csakis a demokratikus kormányzás lehet, minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely erősíti az átláthatóságot, elősegíti a hatalom ellenőrizhetőségét, és példaként szolgálhat állampolgári kapcsolatainkban. (83. o.)

Vissza kell szerezni a közbizalmat. A magyar demokrácia kiüresedése 2006 óta rohamos tempóban zajlik, a folyamat azonban visszafordítható. Ehhez az kell, hogy végre bebizonyosodjon: a választópolgárok véleményének kikérése nem valamiféle tehertétel, hanem a megoldás maga. Az emberek véleménynyilvánítása elől egyetlen felelős, demokratikus erő sem menekülhet: a Fidesz büszkén vallja, hogy 1988 óta mindig, minden körülmények között a demokrácia oldalán állt, és elkötelezettsége mellett következetesen kitartott. Az emberek bizalmának visszaszerzéséhez az első lépést úgy tehetjük meg, hogy lehetőséget adunk nekik a közügyeinkbe való beleszólásba. (84. o.)

(Az AltNyilban megjelent írás másodközlése.)

Orbán Viktor legelső – sokáig egyetlen – konkrét ígérete a debreceni futballaréna megépítése volt. Hajrá, Viktor!

A Loki ismét magyar bajnok, immáron ötödszörre! Ez nagyszerű! Végül és valójában a Győr nyerte meg a DVSC-nek a bajnokságot. Ez már nem nagyszerű. Furcsa hasonlóságot mutat a foci és a politika. Úgy kezdjük, hogy fontos a színvonal, a közönség kegyeinek keresése, igényeinek kiszolgálása, a nívós játék. Aztán eljutunk addig, hogy nem a játék minősége fontos, hanem a győzelem, mindenáron. Aztán következik az a stáció, hogy nem is a győzelem fontos, hanem a bajnoki cím megszerzése. Ne legyen másé, a miénk legyen, ha megérdemeljük, ha nem. És mi a legfontosabb Debrecenben? Az új stadion felépítése!

Közel egy évtizede ígérgeti a helyi hatalom a debreceni szurkolóknak, hogy nemsokára, belátható időn belül, hamarabb, mint gondolnák, közelesen új stadion épül a városban. Aztán legfeljebb látványtervek megrendeléséig jutottak el a városvezetők, azok mutogatásával vakították a népet, illetve hosszú éveken keresztül figyelemelterelő vitát generáltak arról, hogy hol is legyen a helye az európai színvonalúnak gondolt sportlétesítménynek. A szurkolói türelem fogyatkozása tavaly mutatkozott meg először látványosan, amikor a bajnokság megnyerése alkalmából rendezett népünnepélyen az új stadion felépítését ismételten bejelentő Kósa Lajos polgármestert egyszerűen kifütyülték a futballszerető cívisek. „Hol a stadion?” – skandálta a kérdést a tömeg, s mivel a városvezető azonnal megérezte a morcos hangulatból, hogy az ő személyének már nincs hitele ebben az ügyben, ezért egy nála is nagyobb emberre, Magyarország leendő miniszterelnökére, Orbán Viktorra tolta át a felelősséget. „Személyes ígéretem van a leendő kormányfőtől, hogy a stadiont meg fogjuk csinálni. Nem kell hozzá csak két év maximum” – mondta Kósa. Kijelentésének tartalmát egyébként később maga Orbán is megerősítette, így a debreceni stadion megépítése volt az első és nagyon sokáig egyetlen konkrét ígérete a leendő miniszterelnöknek.

Ez egy éve volt, a Fidesz győzött az országgyűlési választásokon, kínkeservesen a Loki ismét bajnok lett, tehát nincs mire hivatkozni, nincs kire mutogatni, nincs miért halogatni. A stadion tervei Orbán zsebében lapulnak, nosza, elő lehet kapni azokat, kiválasztani közülük a legolcsóbbat, valamivel gyorsan megindokolni az ország Debrecenen kívül élő népének, hogy miért állami költségvetésből finanszírozzák a cívisek stadionját, aztán fürgén bele kell kezdeni az alapok ásásába, mert nyakunkon 2011, amikorra megígérték az átadást.

Viktor mondta, Lajos mondta, nagy nyilvánosság előtt hangzott el több alkalommal is, ők meg egyébként sem hazudnak, mert ezt is mondták magukról, tehát nem kétséges, jövőre kész az új stadion, egy év egyébként is hosszú idő ahhoz képest, hogy két hét alatt rendbe fogják tenni az ország közbiztonságát.

Az ígéreteket számon fogják kérni a zemberek. Tavaly még csak azt kiabálták: „Hol a stadion?”. Tegnap már új skandálást hallhattunk a debreceni szurkolóktól, amikor a kecskeméti lelátókról érdeklődtek a Loki rendkívül gyenge játékának okai felől. Ezzel az új kérdéssel a szavukat nem tartó országos és helyi politikusok is hamarosan szembesülhetnek, tömeg által előadva, nagy hangerővel, ökölrázás kíséretében, ahogy tegnap is történt: „Mi a fasz van?!”

Annyira örvendezett megválasztásának, hogy egy számban kétszer is teljes oldalon mondott köszönetet érte. Van hely a helyi sajtóban, akkor meg kifejezetten van, ha közpénzből fizetik!

„Együtt dobbant a szív.” Mármint április 11-én, amikor már az első választási fordulóban megnyerte képviselői helyét a parlamentben Püspökladány szókimondó polgármestere, Arnóth Sándor. „Együtt dobbant a szív” – írja köszönő gondolatainak elején a fideszes honatya, s hogy mindenki átérezhesse ismételten ezt a magasztos pillanatot, ezért Arnóth két helyen is dobbant a Püspökladányi Hírek című ingyenes városi lapban. („Laptulajdonos: Püspökladány Város Önkormányzata” – olvasható az impresszumban.)

Először az első oldalon szép nagy színes fotóval, gyakorlatilag a teljes felületet betöltve, másodszor pedig egy egész oldalas politikai hirdetésben, a lap belsejében. A szöveg valójában ugyanaz, de nem árt az ismétlés, mert aki a címoldal elolvasása után kezdené feledni Arnóth polgármester-képviselő szívhez szóló szavait, az az újság közepe táján ismét elolvashatja azokat. Meglehet, Arnóth kissé nehézfejűeknek, gyenge felfogóképességűeknek tekinti szavazóit, ezért jelenttette meg kétszer is ugyanazt a szöveget az újságban, hátha csak második olvasásra értik meg mondandóját. Persze, nem illenék lenézni a rá voksolók mentális állapotát, hisz annyira nagyon buták nem lehetnek, ha többségükben őt akarták országgyűlési képviselőjüknek. Ugye?

A Püspökladányi Hírek legutóbbi száma Arnóth visszatapsolásán kívül még bő választási tudósítást is ad. Megszólaltatják például a helyi lakosságokat, hogy mit gondolnak a választásokról, ez eredményről. Szép nagy anyag, mindenkiről fotó is van, meg persze a neve, Ladány pedig nem annyira nagy város, hogy hirtelenjében el lehetne felejteni, ki beszélt jól, ki rosszul. Egyébként mindenki nagyon jól beszélt. Íme néhány idézet:

Fehér Sándorné - Én örülök neki, hogy így sikerült, hogy Arnóth Sándor visszakerült a Parlamentbe. Jó munkát kívánok neki.

Rácz Józsefné - Én a lehető legjobban örülök, hétfőn még a nap is másképp kelt fel. Most már van reményünk! Örülök a FIDESZ győzelmének, de hogy Arnóth Sándor győzött, annak meg különösen.

Papp Imréné - Végtelenül örülök a FIDESZ és a polgármesterünk győzelmének. Ő egy nagyon rendes ember, én legalábbis nagyon szeretem, nagyon jól dolgozik, úgyhogy mellette állunk!

Kiss Lajos - Arnóth Sándor sikerének örülök, én látom, hogy tesz Ladányért, meg tesznek a képviselők is, és rendes embereknek ismerem őket.

Pinczés Gáborné - Mi a FIDESZ-t ismerjük, és én nagyon örülök neki, mert nekem jó tapasztalatom van velük kapcsolatban, amikor ők kormányoztak. Arnóth Sándornak gratulálok. Ő egy olyan ember, akire számíthatunk. Bárki mehet hozzá segítségért, meghallgatja az embert, nagyon rendes és dolgos. Jó munkát kívánok neki.

Szabó Lajos - A parlamenti választásnak a végeredménye várható volt, és nagyon örülök neki, hogy így sikerült. Annak nagyon örülök, hogy Arnóth Sándor nyert, mert egy rendes, becsületes ember, és mindig az volt. Így ismerem.

Aki nem hiszi – elsőre én sem hittem –, az Püspökladány város honlapjáról letöltheti a helyi újságot, és saját szemével győződhet meg róla, hogy tényleg 2010-es a dátum rajta, nem pedig 1952. Aki pedig a fenti lakossági idézetekben Arnóth Sándor neve helyére Rákosi Mátyásét képzeli, az egy szemét nosztalgiázó komcsi.

Arnóth Sándornak meg persze sok sikert kívánunk szűkebb lakótérsége és az egész ország érdekében is. Bár nem először országgyűlési képviselő, s az önkormányzati lapjában megismételtette magát egy számon belül, mégis óvnánk attól, hogy minden tekintetben az ismétlések embere legyen. Nehogy megint rövidre sikeredjen a mandátuma, mint legutóbb, amikor szocikat akart akaszttatni a parlament plenáris ülésén, s emiatt azonnali lemondásra kényszerült.

Ha mégis előfordulna ilyesféle malőr ismét, ha megint gyorsabban beszélne gondolatai száguldásánál, s újfent kényszerűen kellene távozni az Országházból, akkor nem szükséges ugyanolyan módon megjelentetni ezt a tényt a helyi közpénzes lapban, mint bejutását a parlamentbe. Nem kell két teljes oldal! Elég lesz csak az egész címlap.

Arnóth Sándor korábbi szereplései a Basahalom Boulevardban:

Kegyelet az óriásplakátnál

Tűzoltók a kampányban

Özvegyek integrációja

Koszlobár

Arnóth Sándor reloaded

Arnóth akasztaná a szocikat

A fővárosiak kulturálatlanabbak

Avagy a múlt elkezdődött?  Szocialista belharcok a keleti végeken.

Vannak szocialisták, akik úgy gondolják, hogy a vesztes választások után távoznia kell a pártvezetésnek, de minden szinten. A fideszesek sokasága is ezt követeli – a szocialisták esetében; amikor őket verték le két alkalommal is, akkor ez valahogy nem került szóba náluk, leszámítva Kósa Lajost, aki 2006-ban nem titkolta véleményét Orbán Viktor további jövőjével, pontosabban jövőtlenségével kapcsolatban, de aztán ő is gyorsan megváltoztatta – nyilvánosan hangoztatott – ítéletét. De ez más téma, maradjunk most az MSZP-nél.

A vesztes vezetőinek mennie kell! Így szokás a demokráciákban. A 2010-es nagy bukás második fordulós éjszakáját követően azonnal elkezdődtek a mezítlábasok lázongásai a szocialista pártban a perifériákon is. Az „alsó tagságé”, tényleg, biztosak vagyunk benne? Vagy a már ismert belső kiszorítósdit adják elő a posztokért, képviselői helyekért szkanderezgető ilyen-olyan vezetők? Momentán nem tudjuk. Nyilván csak a választott tisztségéből adódik, hogy a hajdú-bihari ős-szocik közül Gyula Ferencné megyei választmányi elnök exponálja magát az Oláh Lajos jelenlegi megyei elnök ellenében szerveződők ügyében. Vagy nem nyilván. Majd kiderül. Esetleg hamarosan.

Kezdeményezték ugyanis az MSZP hajdú-bihari küldöttgyűlésének összehívását, hogy indítványozzák a megyei elnökség lemondását, és egyben Oláh Lajos „meggyőzéses elmozdítását” a megyei listavezetői helyéről, mivel a csúfos vereség eredményeként egyedül ő kerül be a parlamentbe a helyi szocik képviseletében, ő pedig nem itteni lakos, hanem fővárosi polgár.

Kik kezdeményezték? Na, ez a kérdés. Ha a színvalláskor kiderül, hogy sértett korábbi vezetők puccsolgatnak, akkor garantált a párt további drasztikus hitelvesztése. Ha a megújulást képviselő, valós alternatívát nyújtó, tiszta múltú, nem elhasználódott arcok vannak a nekibuzdulás hátterében, akkor még lehet némi reménye a szocialistáknak, nyilván sokéves kemény munkát követően.

Tisztánlátásunkat az is segítheti, ha kiderül, hogy a minél hamarabbi lemondató küldöttgyűlésre kinek a nevét dobják be, mint Oláh Lajos helyébe lépő kívánatos politikusét.  Kik is követik Oláh Lajost a megyei pártlistán? Tóth József, Csontos János, Gyula Ferencné… Megújulás? Így nem. Lejjebb kell menni. Ha van hová, kihez.

Hétő. Csütörtök. Ajánlott.